A mai napon szerettem volna befejezni a kormoránokat képletesen terítékre tevő írásomat, de már látom, nem fog sikerülni. Így arra még várni kell egy kicsit, na de ami hír, időszerű hír, remek hír, csodálatos hír – gondolhatjuk joggal –, nos az nem tűr halasztást. Igaz, részben már belefolytunk ebbe a témába az előző poszt kommentjeiben, ám jobbnak látom, ha külön kerül terítékre mindez.
Címkék: halászat
Ki hinné, hogy e két tevékenység elkülönítése, pontos definiálása, különösen törvényi megfogalmazása napjaink legfontosabb feladatává nőtte ki magát? Bizonyára a kedves olvasó képben van, azaz hallott arról az össznépi kezdeményezésről, ami a halászat bizonyos időpontokban való teljes megtiltását javasolja – kellő aláírás esetén – a jogalkotók felé. Mindez igazából eddig nem foglalkoztatott, mert marhaságnak tartom, de miután elolvastam a februári Pontyvilágban Christian Schlott írását, gondolkozóba estem.
Címkék: halászat
Annak idején, amikor először találkoztam Gyurival, csendes, megfontolt, kissé tartózkodó embernek ismertem meg. Később, találkozásaink gyakoribbá válásával rájöttem, nemcsak segítőkész és önzetlen, de könnyen kitárulkozó ember is, aki szinte név szerint ismeri vadjait. Hozzá hasonlóan precíz és szakmáját kimagasló szinten gyakorló hivatásos vadásszal csak eggyel találkoztam. Soha, semmilyen döntésében nem kellett csalódnom. A vele töltött vadászidők legszebb emlékeim közé tartoznak.
Címkék: fotósarok
Na de hogy! Eleve érdemtelennek tartom ezt a titulust, hiszen még a képzeletbeli dobogóra sem sikerült felkapaszkodnom. Kissé csalódott is vagyok emiatt, sőt, szégyellem a történteket, elvégre egy minimális bronzérem igazán teljesíthető lett volna ebben a harmatgyenge mezőnyben. De nem. Elbaltáztam. Nem tudtam élni a hazai pálya előnyével, legalábbis úgy, ahogyan azt csapattársaim elvárták volna. Ám most, lévén még odébb a balatoni szezonkezdet, ígérem: idén a valódi csúcshorgász címre török…
A hagyományoknak megfelelően idén is elkészült néhány lelkes és dolgos horgászblogger gondozásában az ingyenes naptár, amit már büszkén nevezhetek naptárunknak, hiszen a Pelsológia is kivehette mindebből a részét.
Címkék: Magyar Horgászblogok Naptára
Ígéretemnek megfelelően ezennel szeretnék választ keresni egy korábbi posztban nyitva maradt kérdésre: vajon miért nem szexel a Balatonban a ponty? Sokak szerint azért nem, mert a Balatonba helyezett pontyállomány eleve szaporodásképtelen. Azért szaporodásképtelen – állítják –, mert mesterségesen előállított, lombik pontyok adják a népesítő anyagot (a lombik ez esetben a Zuger-üveg). Természetesen az ilyen nemzőképtelen pikkelyeseket direkt – hogy teljes legyen a rémképünk – dobálja be a halászati társaság a tóba, csak azért, hogy tovább telepíthessen a horgászok pénzén. Elismerem, lehet benne valami, ugyanis nunikás pontyot már sokat fogtam, ám pöcsöset még egyet sem. Ez lenne hát a hiba?
Címkék: ponty halászat halszaporodás
Örömmel jelenthetem, hogy hóba temetkezett a Balaton. Ebben mindössze annyi a boldogság, hogy folyamatosan érkezik csapadék a területre, ami egy horgász-hajós ember számára most tényleg üdvözítő. Természetesen vannak árnyoldalai is ennek a havazásnak, különösen, hogy igen viharos szél lengedezik késő éjszaka óta, de a külvilágtól való elvágásnak ritka pillanatait mi itt valóságos ünnepnapként éljük meg.
Címkék: komp
Az elmúlt év tavasszal, április 28.-án kora reggel járőröző rendőrök egy horgászt igyekeztek megállítani a Siófok-Balatonaliga közötti útszakaszon. A horgász menekülőre fogta, miközben a kocsiból kidobálta a vele együtt utazó 49 darab süllőt.
Címkék: rabsic
Tudom, bárgyú szóvicc a cím, talán nem is illik az alábbiakhoz, hiszen nem humoros történet következik. Egyébként is, a L’art pour l’art Társulat ezt már legalább akkor elsütötte, amikor a második balatoni komp ötlete még csak éppen felvetődhetett valahol anno, két hideg söröspohár között. De mintha már akkor tudta volna Margit, hogy Fonyód és Badacsony úgy jár, mint Pityu: komp akart lenni, de nem komplett…
Címkék: komp
Miközben horgászunk, a várakozás tétlen idejében van idő erről-arról beszélgetni. A téma általában színes, de legtöbbször éppen arról szól, amit csinálunk: a horgászatról. Még nyáron, azon a bizonyos ünnepnapon például Gyula felemlítette, hogy furcsa tendenciára lett figyelmes az utóbbi időben: bárkivel áll le beszélgetni a balatoni horgászat dolgairól, az eszmecsere előbb-utóbb elégedetlenségbe, szidalomba, szapulásba csap át. Mert kevés a hal, a halászok lehalásznak mindent. Leengedik a vizet a tóról, a maradék pedig le van rabolva. Ráadásul értelmetlenek a szabályok, amik csak arra jók, hogy a becsületes horgászt ellehetetlenítsék. Mondja ezt a tudvalevőleg minimum öt bottal süllőző, tengernyi szabadidővel rendelkező pecás, vagy a közismert húshorgász, aki akkor érzi jól magát, ha már a harmadik hűtőládáját töltögeti.
Címkék: halászat
Utolsó kommentek