Mégsem szárad ki a Balaton?

Úgy látszik, hogy a Balaton kiszáradása címmel létrehozott projektet megfúrták. Méghozzá eléggé alaposan. Személy szerint ennek nagyon örülök, és már alig várom, hogy megnyissák a Sió zsilipjét…

Téli csendélet

Halásszy kiballagott a móló végére, miközben álláig húzta a pulóverét. A lámpaoszlopnál aztán megállt, és ünnepélyesen körülnézett.

Gyenge északi szél fújdogált, de most ez a kis szelecske metsző hidegnek tetszett, a párás túloldal, a szomorúvá borult idő pedig inkább a késő őszt idézte, mintsem március végét. Valahogy nem akar tavasz lenni – állapította meg egykedvűen, s ezzel vége is lett az ünnepélyességnek.

Jöjjön a rideg valóság: ma este ha esik, ha fúj, de akár fagyhat is, ő akkor is horgászni fog.

Könyvajánló - Két fűz között

Úgy tűnik, eljött az idő, hogy ez a könyvajánló már a saját könyvemről szóljon. Pontosabban: a fél könyvemről. Azaz a könyvünkről. Hogy is van ez?

Pelso Alaska

Most aztán tényleg azt gondolhatjuk: ilyen még nem volt! És valóban! 2006. március 12.-én hasonló időjárással viccelődött velünk a tavasz, de akkor nem esett a hó, és a szél sem volt ennyire kegyetlen. Jómagam amióta kétszárú gatyát hordok, bizony nem éltem át ehhez fogható márciusi telet. De ahogy a szigeti öregek (például Pergettyűs Tomi és Jani Papa) mondják: ők sem.

Csónakok kipipálva - átmenetileg

Frap kollégának köszönöm az értesítést, ámbár sokkal jobban örültem volna, ha pontyfogó helyének GPS koordinátáit üzeni meg :-). Szóval, egy egészen friss hír, ami természetesen nagyon örvendetes és örömteli. Az alábbiakat a MOHOSZ honlapjáról másoltam be.

Rezgőspiccesek leporolva

Kissé későn, öt órakor értem haza. Mivel hamarosan nyakunkon a tél, ezért úgy döntöttem: vacsora után leporlom a rezgőspicces pecáimat.

Keszegsereg-szemle

Ma délután csak egy jót akartam horgászni. Kicsit sikerült túllőnöm a célon: príma horgászat lett belőle!

Az első

Végül is teljesen mindegy, miről van szó: az első igenis emlékezetes! Mert lehet, régóta várunk rá, netán félelemmel körítve, esetleg szorongó kíváncsisággal; az első bekövetkezhet teljesen váratlanul is, és ekkor legfeljebb a megélt élmény leülepedése után nyugtázzuk: na, ezen is túl vagyunk…

Kormoránkrízis

„…Elég jól repülő és jól bukó vizimadár és jaj annak a halgazdaságnak, halászható tónak, a melybe a kárakatna beveszi magát. Három kiló hal egy napra szűkesen elég ennek a telhetetlen halfarkasnak! 
Eledelét bukva szerzi, mert a víz alatti halászatnak elsőrendû mestere; lába hatalmas evedző, farka hatalmas timon, csőre horog is, kés is, zsákja és bárzsingja pedig nyúlik mint a jó kostök: nagy halat bir befogadni. Folyton falánk. Kinában, Japánban a kárakatnát szelidítik és halfogásra használják; előbb azonban karikát tesznek a nyakára, hogy a halat le ne nyelhesse. A halász, rúd végén viszi a madarat a víz fölé, s ez, mihelyt halat érez, beveti magát a vizbe, elkapja a prédát és rákap az elébe tartott rúdra.
Mindenképpen irtani való madár…”  (Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról - 1901)

Fotósarok - Csákó Gábor

Ha Gáborról van szó, igazán egy mozgalmas pillanat jut eszembe mindannyiszor: állunk a csónakban, ő pedig lehajol a kifárasztott süllőjéért. A hal csap egyet, Gábor riadtan mozdul, és ezzel a mozdulatával kecses ívben kirúgja csónakunkból a patinás Fenwick botját, ami a Balaton hullámai közé kerül. Mozgalmas másodpercek következnek: Gábor eldönti, a hal helyett jobb lesz a kiesett botjával foglalkozni, és én premier plán élvezhetem, ahogy menti a botját, majd csónakba emeli a süllőjét, és félszegen somolyog: papa, ez meredek volt...

Egy kedves hozzászóló valamelyik korábbi poszt mentén így emlékezett meg róla: "... Gábor az Ul-technika korát megelőző apostola, aki még fényképezni is tud..."

Én csak annyit tennék hozzá: még írni is, ráadásul nem is rosszul, amit az alábbi kis írása is bizonyít...