Gyönyörű,és minőségi felvételek.:)
Az a fekete átok valami hasznosat is tud tenni..)
Kár,hogy a busához nem fér hozzá.))

@jójo: Az a fekete átok bizonyára melléfogott, mert tapasztalatból mondhatom, nincs érzéke a törpeharcsa fogáshoz...:-) Ez is jelzi, Gyuri kivételes pillanatot kapott el. Annál inkább ügyeskedik a süllő és a tenyészponty halászatában.
Hát ezért találó a fekete átok elnevezés...

@Willyfog67:
De talán az is valószínűsíthető,hogy abban a tóban jelentős állomány van törpéből.:)
Az angolnát még odaraknám az ügyességi játékához.
Nagy mutatvány mikor a kormorán vs angolna küzd.

@jójo: No persze. Ez a megállapítás megcáfolhatatlan. Mármint: elsősorban abból fog, amiből a legtöbb van. Ezen felül vannak a "béna" halak, amiket minden különösebb erőfeszítés nélkül megfog, és bizony a magabiztos angolna közéjük tartozik. De nálunk, a halastavainkon, ahol 90%-ban ponty van a tóban, nem csoda, ha elsősorban pontyot fog.:-(
Egyszer megfigyeltem egy öreg madarat, amint 20 percig küzdött egy angolnával. Nem semmi mutatvány volt (néha azt hittem, az angolna fogta meg a kárót...)

@Willyfog67: Üdv!
Az angolna és törpe ha meg ijed,azonnal lefúr az iszapba.Hogy az átok még előtte ,vagy az iszapból kiszedve ejti-e el, ez már rejtély számomra.Minden esetre van érzéke hozzá.
Leg "bénább" halnak ebből a szempontból talán a süllőt nevezném. A "mozgás kultúrája",igen fekszik a bestia számára.
Volt alkalmam leugrasztani egy bestia rajt a pihenő,éjszakázó fáról.Amire a válasz,süllő eső formájában záporozott a "nyakamba",néhány dévér és garda kíséretében.Leokádtak. Időnkét kilátogatok a pihenőhelyre,és a földet vizslatva előkerült még sok kősüllő,néhány bodorka maradvány.Ami a legbosszantóbb az egész zabálásból,hogy félig leemésztett,halakat hánynak vissza úgy,hogy a hal elülső testrésze hiányzik,a hátsó fartáj pedig felismerhető állapotban van.Szinte ép. Valahol a fotó táramban létezik egy kép,amin harminc valahány ilyen süllő maradvány hever.
A másik ami szembeötlő,ahogy a környezet lepusztul ahol megjelennek,és az orrfacsaró bűz.
A haldögöket egyébként sem a róka,sem a vaddisznó nem eszi fel.A dolog érdekessége még ,hogy pontyot eddig nem találtam.Az is elképzelhető,hogy megemészti teljesen,és "más" , mondjuk guanó formájában lát napvilágot.Ebbe még a pikkely szerepét is el tudom képzelni-a vadászat és emésztés szempontjából. Ha így van akkor a tükör ponty ideális táplálék,és lehet,hogy ezért is szeretik látogatni a halastavakat.-na meg az állomány sűrűség miatt.

@jójo: Ismerős helyzetek... Az elmúlt 15 esztendőben - éves átlagban - 50 kormit segítettem át az örök halászmezőkre. Mindez azonban szélmalomharc. Az elmúlt évben kollégáimmal 238 db kárót semlegesítettünk csak a fonyódi halastavak területén. Nem vettük észre, hogy csökkent volna a létszám, sőt: néha az volt az érzésünk, hogy az előző nap elejtett 8-10 madár helyett újabb tíz érkezett a területre.
A kormorán elől egyébként a béna halaknak nincs idejük elbújni vagy megijedni. Az angolna, és különösen a süllő is mozdulatlanul kínálja fel magát az utolsó pillanatig. Lapítanak a fenéken, mintha ott sem lennének, holott a madár kiválóan látja őket...:-( Ez különösen az egyesével halászó madaraknál áll. Az más helyzet, amikor 20-50 madár együtt halászva tereli a halat: ekkor főként a nagy tömeget képviselő halak (mint a ponty, keszeg) a zsákmány. Erről is ígérek egy posztot, valamikor a közeljövőben.
A korminak egyébként tök mindegy, milyen pikkelyzetű halat fogyaszt; annyira erős a gyomorsava, hogy még a rézkilincs sem lenne számára akadály :(
Láttam néhány száz madár begytartalmát. Nem éppen étvágygerjesztő látvány, különösen a sok féreg miatt...:((

Nekem is erős a gyomorsavam. Múltkor leköptem egy lovat, csak a patkó maradt belőle.

A kormorán mennyiség megérett a ritkításra.A Balaton körül már több ezres nagyságrendben garázdálkodnak. Nyilván jelen vannak- ősszel és tavasszal-az északi populációk is.
Az a férges téma azért nem veszélytelen az emberre.(?)Lehet,hogy elég csak az ürülékes pályán sétálgatni,és elkaphat az ember is valami nyavalyát?
fonyod: a jó gyomorsav a vasat is "viszi"

Willy! az működne,hogy egy döglött madarat fellógattok egy fára,ami elijeszti a többi élő példányt???

@jójo: A probléma nem új keletű, sőt, 2011-től némi csökkenés tapasztalható az állományban. A ritkítás gyakorlatilag minden nagyobb tófelülettel rendelkező tógazdaságban szinte mindennapos dolog. Vadászata legalább akkora figyelmet, türelmet és turpisságot igényel, mint a vaddisznóé.
Az elpusztult madár semleges tereptárgy az élőnek, nincs riasztó hatása. Vízen, szétterpesztettel szárnnyal kikötött lőtt madár viszont remekül csalja be az élőt.
A nyavajától nem kell tartani. A többit majd a kormorános posztnál.

@jójo:
Pontyot azért nem találhattál, mert amelyik pontyot le tudja nyelni (átfér a nyelőcsövén), az le is ér a begyébe, és meg tudja egyben emészteni. A nyúlánkabb halak adott esetben hosszabbak, mint a begye, nem a nyelőcső kapacitása jelenti az akadályt, viszont így részlegesen emészti őket. Repülés előtt az ilyen kilógó dolgokat ki kell köpnie, mert nehezítené a levegővételét, illetve elrontaná a súlypontját.

@Adrian Mole: A megsörétezett madár, amelyik nem marad tűzben, bizony a frissen fogott halakat kihányja. Volt olyan esetem, amikor a meglőtt madár (felém repült) által kihányt harmadik tenyészponty (15 dkg/db) elől el kellett ugranom, hogy ne találjon telibe. A csak vékonyan sörétezett madár minden esetben kitaccsolja a halat, ami a mi esetünkben (tógazdaság) mindig ponty.
A beszállófán frissen kihányt hal egyébként jól mutatja, merre járt a madár (keszeg-Balaton, tenyészponty-tógazdaság)

,,merre járt a madár (keszeg-Balaton, tenyészponty-tógazdaság),,
Akkor már értem Füstös (7balin) Gábor tevékenységét. Kifogni az összes keszeget a Balatonból és éhen hal a kárókatona. Ügyes...

@Adrian Mole:
A nyavalyásoknak a súlypontját nehezíthetné néhány fém golyó))).Fej nehézre gondoltam.:)

@Willyfog67:
Világos. A válaszom a "megfelezett" halakról szólt.
Nagyon várom már a kormorános posztot.

@Adrian Mole: Így már nekem is világos :) Kis türelmet kérek, előbb még lesz egy vendégposzt, utána a kárók, ha csak közbe nem jön megint valami remek hír!