Gondolatok egy rekordév árnyékában
Az elmúlt esztendő kiemelkedő halfogást hozott a balatoni pecások számára. Tudtuk ezt már áprilisban, hogy így lesz, most pedig az eredmények bővülő ismeretében tényként is kezelhetjük. Mondom ezt abban a reményben, hogy a további sok-sok száz fogási napló kiértékelése sem fogja lényegesen csorbítani a fentieket, valamint tudva azt, hogy a hal, ez esetben mint összefoglaló elnevezés természetesen több faj egyedeit képviseli, amiből kétségkívül a pontyok voltak az elmúlt horgászidény fő „vesztesei” (szigorúan macska körömben, mert ami itt veszteségnek tekinthető, amott siker és megelégedés).
Rendkívüli esztendőt zártunk tehát. Okait már korábban is próbáltuk magyarázgatni, és valljuk be, ezt sem könnyebb, mint az esetenként elmaradt eredményeket. Legalábbis okszerűen és a lehető legobjektívebb módon nem az.
Kik panaszkodhattak az elmúlt horgászévadban? Csak találgatni tudok. A Balatonon mindig is a nyári szezonban idelátogató vendéghorgászok vannak a legnehezebb helyzetben, tehát ha ők kedvezőtlen tapasztalatokkal távoznak, azon nem csodálkozom. Így volt ez az „ánti” időkben is. Azonban a Balaton mellett lakó, ott rendszeresen horgászónak nem lehetett oka panaszkodni.
Szóval, a tavasszal partszélbe özönlő haltömeg nyáridőben már csak álomnak tűnő látomás. Elsősorban nem azért, mert akkor kifogták őket. Nyáron nem lehet horgászni a strandokról – legalábbis napközben –, a ponty, ha kimozdul a kisvízbe, késő éjszaka teszi. A vízszint folyamatosan csökken – szemben a tavaszi erőteljes hígulással –, hőmérséklete mind melegebb, természetes táplálékkal (szúnyoglárva, kagyló) tömve. Csónak, mélyebb vízszakaszokat elérő stég hiányában a nyári pontyhorgásznak bizony fel van adva a lecke. Napközben is horgászható, halfogással kecsegtető helyszíneknek a kikötők belső öblözetei és a mólók külső szárnyai maradnak. Itt azonban nagyon pillanatszerű a halállomány, gyakran változik annak összetétele, azaz puritán, leugrunk és pecázunk jellegű horgászat eredményessége e helyeken sem egyszerű (a kikötők terjedelmes lezárásáról nem is beszélve).
Tény, hogy a tavalyi halbőség környezeti tényezők kedvező együttállásából is egyszerűen bekövetkezhetett (jósolható volt), de sportszerűtlen lenne elhallgatni a kezelő érdemeit is.
Ponty esetében mindenképpen!
Elindult egy olyan népesítési folyamat, ami dicsérendő. A ponty hamar meghálálja a gondos és okszerű telepítést! Értekeztünk erről már korábban itt és ott, részbeni eredményeit szüretelhettük tavaly, s fogjuk – remélhetőleg – idén is. Van még mit finomítani rajta, mert a háttérgazdaság üzemeltetése, a telepítési szerkezethez szükséges méretű halak termelése bizony nagy kihívás. Szakértelmet, napi gondoskodást és sok munkát igényel, ráadásul az év közbeni helytállás egy elhibázott vízeresztéssel éjszakányi idő alatt tönkretehető. Reméljük, továbbra is a pikkelyes vonalak népesítését helyezi előtérbe a halgazdálkodásért felelős, továbbra is végez haljelöléseket, és nem bánnánk, ha a génbankok mélyéről előkerülne az igazi balatoni nyurga, majd mind nagyobb tömegben lenne visszatelepítve. A pontyot, mint legnépszerűbb halunkat tehát kipipálhatjuk. Sokan azonban nem a pontyért érkeznek a Balaton partjára. Ez a halfaj azonban már nehezebb feladat elé állítja a gazdálkodót.
A süllőről is értekeztünk már, felesleges lenne az ott elmondottakat szajkózni. Tény, hogy pótló népesítése jelenleg jelzésértékűnek tekinthető. Ez az a pálya, ahol szerintem a halgazdálkodónak jobban kell játszania: a lehetőségekhez képest jelentősen növelni szükséges a süllő utánpótlását.
Elsősorban az egynyaras kihelyezést kellene növelni (10-20 dkg/db), na de ezt mindannyian jól tudjuk itt is, ott is. Én azt gondolom, a süllő népesítését akár a jelenlegi 35 vagonos pontykihelyezés rovására is lehetne növelni, és nem szabad lemondani a tógazdasági területek süllőtermő képességéről sem. Mert bár én elsősorban pontyhorgász-megszállott vagyok, de látom, hogy nagyon sok vendéghorgász elsősorban süllőért érkezik hozzánk. Felénk nem volt eget rengetően sikeres süllő szempontjából az elmúlt év, ám ez nem jelenti azt, hogy másutt is ez volt tapasztalható. Kétségtelen, hogy a süllő populáció tekinthető a legkihasználtabbnak a Balatonon, ráadásul a természetes utánpótlás sikeressége is évről-évre változik; négy-öt esztendő szükséges a horogérett méret (0,6-1,2 kg) eléréséig, ami vadásznyelven szólva már inkább az őzgazdálkodás forgóját jelöli, mintsem a fácánét (ez utóbbit helyettesítve a pontyra). 10 tonna ponty ellenértékeként nagyjából 2 tonna süllő népesíthető abban a méretben, ami jó eséllyel illeszkedhet be a balatoni halközösségbe.
Kissé elkalandozva a fentiektől: érdeklődve olvastam több cikkben is a parti vendéglősök által megfogalmazott félelmet, miszerint a halászat leállításával megszűnik egy fontos gasztronómiai kínálat. Erről az oldalról is erős a nyomás a halászat visszaállítására, ahogy – természetesnek mondhatóan – a halászati szakma sem nézi jó szemmel a balatoni horgászok egyik legnagyobb vágyának beteljesülését.
Tehát: részben gasztronómiai, részben szakmai indokokkal lehet a döntéshozókat befolyásolni (nem lesz balatoni hal az étlapokon, mi lesz a túlszaporodott keszeggel (?) és az idegenhonos busával).
Nézzük csak. A Balatonból származó hal helyettesíthető tógazdasági halakkal. Hogy az nem olyan ízű? Miért, az eddig balatoniként asztalra tett, Ukrajnából származó süllő „olyan” ízű volt? Ez igazán nem lehet indok. A túlszaporodott keszegállományra nem pazarolnék karaktert, nyilvánvaló értelmetlensége miatt. A Velencei-tavon sincs halászat, mégsem tapasztalható a keszeg túlszaporodása, vagy az ebből eredő elhullás, ami az idegenforgalmat veszélyeztetné. A busa már más kérdés. Először is a legfontosabb: egyáltalán mennyi busa van a Balatonban? A néhány évvel ezelőtt 10 ezer tonnára becsült állományt manapság már csak 1500-3000 tonna közé teszik a szakértők, és nem lennék meglepve, ha ennyi sem lenne. Vajon mekkora ökológia kár származna abból, ha a busa csak pontszerűen lenne halászva (időszakosan a befolyókra felfutott állomány, illetve a GPS jeladóval felszerelt halak hideg vízi (telelés) kerítőhalászata), s egyáltalán: szaporodik-e vagy sem a Balatonban? Ha nem, 15-20 év alatt a probléma magától is megoldódhat, feltételezve, hogy kis busák betelepülésére nincs mód. Ez utóbbi probléma is vizsgálandó. Kérdés, elvesztegetett idő lenne-e kutatásokat folytatni e témakörökben, legfőképpen a tisztánlátás végett, és a rendszeresen végzett állított hálós busahalászat évi 150 tonnás zsákmányának elmaradása valójában mekkora ökológiai veszélyt jelent a Balatonra?
A déli berekterületek egy részének becsatolása a Balaton vérkeringésébe sem új keletű ötlet. Erről is értekeztünk korábban, így nem magyarázkodnék (déli vasút, lecsapolás, stb.), de azt muszáj leszögezni, hogy ez végképp nem a halgazdálkodásért felelős cég feladata. Ellenben az őshonos halfajok természetes utódlása szempontjából (hasonlatosan a folyók fokgazdálkodásához) lényeges program lehet, amiben a cég igenis élenjáró feladatokat végezhet, kezdeményezhet.
Nem mehetünk el szótlanul a halőrzés mellett sem. A jelenlegi halőri létszám nagyon karcsú a Balatonhoz képest. Bővítését önerőből nem tudja a cég kezelni, ehhez sem matematikai, sem ökonómiai ismeretek nem szükségesek. Fejleszteni az önkéntes halőrök becsatolásával lehetne, ennek minden nehézségével és akadályával együtt; az itt tapasztalható fejlődés szintén látható és érzékelhető valamennyi tisztességes balatoni horgász számára.
S végezetül sajnálattal kell bejelentenem, hogy a klíma folyamatos változása ellenére a Balaton idén sem fog kiszáradni. Jelenleg 119 cm-en áll a vízszint, holnap talán már eléri a 120-at, s mire az angolnák is megmozdulnak, telik még annyit, hogy a zsilip kényszerű megnyitásával lehet majd őket is tovább ritkítani. Már csak június végére kívánok nagy esőzéseket a vízgyűjtőre, hogy a maradék busák is felszaladjanak a befolyókra, és lehetőség legyen ott megfogni őket – a többi őshonos halfaj zavarása nélkül…
Címkék: telepítés ponty busa vízállás halászatA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
halas(z) 2014.02.17. 22:24:46
minőség) is.
Willyfog67 2014.02.17. 22:44:43
A tó körbebetonozásáról, a kormoránok kártételéről, a rabsicok tevékenységéről korábban számos posztban írtam, a teljesség igénye nélkül emeltem ki a linkeket (piros betűk aláhúzva), amik régebbi, ehhez kapcsolódó témában íródtak. Ízelítőül azért íme néhány:
pelsologia.blog.hu/2013/02/27/kormorankrizis
és a Horgászszemmel a Balatonról 1-2-3-4 rész (keresés menüpontban utolérhetőek)
A Velencei-tó keszegállományát szerencsére nem csak hallomásból volt módomban megismerni, annak idején nagyon sokat versenyeztem ott.
jójo 2014.02.18. 19:37:37
"vendéglátás is sikeresebb lehetne"
Én személy szerint nem hiszek a balatoni gasztro- turizmusban.Sosem volt ,nincs, és nem is lesz.
A balatoni idegenforgalom sosem függött a halellátástól. Egy vendéggel nem találkoztam aki a
halsütödék, éttermek kínálata miatt érkezett volna a partra.A vendéglátó helyek eztán is meg fogják oldani a halas étlapjaik kínálatát.Legfeljebb lemarad a balatoni előszó, amivel sok esetben vissza is éltek.Mert valljuk meg a balatoni fogast bizony sok más fajta hallal pótolták már, vagy éppen máshonnan származóval. Egy cseppet sem féltem a vendéglátó helyeket ahogy a balatoni turizmust sem a halhiány miatt. A laikus fogas fogyasztónak a papírdobozból elkészített süllő hasonló élmény fog nyújtani, amihez a felszolgálók megadják a "balatoni" szóval a megfelelő illúziót. ahogy eddig is...sok esetben.
halas(z) 2014.02.19. 13:13:13
Márpedig most ez a helyzet körvonalazódik. Azt gondolom mindenkinek önmérsékletet kellene tanúsítania és mások érdekeit is figyelembe venni a döntések és a nyilatkozatok során...
Vadászni is csak egy szűkebb körnek van módja, a vadhúst azonban bárki megvásárolhatja, aki rászánja a szükséges összeget!
Koli 2014.02.23. 12:11:56
sok témát érintettel, és alapvetően egyet is értünk.
Mindössze egy-két gondolat egy laikustól.
A busaprobléma (busaveszély khm...) a halászat által túlmisztifikált, de senki által tudományosan nem alátámasztott dolog.
Jól látszik, hogy mennyire becsülik a tóban lévő állományt.
És ha kétszer ennyi, vagy ötöd ennyi? Senki sem tudja, még nagyjából sem a mennyiséget, ami egy vicc sztem.
Vagy nem is akarja tudni?
Jól meglovagolható téma ez akkor, amikor pénzt kell szerezni a nagy közös kalapból.
A természetes ívóhelyek rehabilitációja lenne a legfontosabb.
Néhány jó karban lévő pontycsapat százezerszám tudna ivadékokat létrehozni... Ár-érték arányban ennél jobb befektetés nehezen elképzelhető.
Miért nem lehet a déli parton pár hektár, megfelelő adottságú vízrészt elkeríteni, és oda megfellelően előkészített anya és apahalakat kihelyezni?
Látom, micsoda komoly mennyiségű ivadék születik az északi parti kis patakokban.
Miért nem lehet ezt tudatosan fejleszteni?
Koli
Willyfog67 2014.02.23. 14:41:52
A természetes ívóhelyek rehabilitációja nagyon összetett feladat. Az ivadékkori táplálék-készlet szempontjából (amire a ponty különösen érzékeny és igényes) sokkal célravezetőbb lenne az egykori berekterületek egy részének a becsatolása a Balaton "vízkeringésébe". Az ott biztosabban megerősödő ivadék nagyobb eséllyel állra talpra a Balatonban.
Oktondi1 2014.03.24. 00:01:16
Na, végre! Csak azt érthetném meg egyszer, hogy az itt olvasható --végre kiváló --gondolatok eddig miért nem jelentek meg, miért nem voltak hallhatók erősebben ?Hangosan? Ezen a weboldalon olvasható gondolatok, érvek, eszmefuttatások miért "bujkáltak" évekig? Miért nem találkozhat ma sem a nyájas olvasó országosan a napilapokban rendszeresen megjelenített halászati lobbi végre bukott embereinek ócska ijesztgetéseire, még saját magukkal is ellentmondó mondataikra érdemi riposztokkal? Pedig most lenne itt az ideje… És nem csak parányi bloggok miniatűr táborának..
Hajrá ! Hajrá Balaton!
Willyfog67 2014.03.24. 20:57:49
"...Halásszy nézte a rajtavesztett, vödörbe borított sugár kardosok élettől búcsúzó testét, és arra gondolt, ezt a csodát valahogy mind tovább meg kell őrizni. Fiainknak, unokáinknak…
Azon a reggelen érezte először igazán, hogy nincs is számára ennél fontosabb feladat. Összeszedte kevéske felszerelését, és – a megérkezett Reggel könnyű súlyával a vállán – elindult a móló jól ismert kövein a part felé..." (2006 március)
Tisztelt Oktondi! A reggelből mára délután lett, Halásszy pedig hazaért. A móló jól ismert kövein a partra, ahol már várták... :-)
Oktondi1 2014.03.24. 22:07:06
De kik várták a parton? Az nagyon nem mindegy.
Szólok, ha már nem aggódom.
Kb. akkor fog Halásszy igazán hazaérni. :)
Willyfog67 2014.03.26. 06:15:21
Baráti horgásztársak. Ám hiába jól ismertek a móló kövei, muszáj mindig előre nézni, mert könnyen orra bukhat a horgász. Kár lenne a pecabotért... :-))))
Oktondi1 2014.03.26. 10:37:54
(Remélem már rég megkapta azt a "térképet" tőlem ami könnyítheti a köveken bukdácsolást ..( RJ)
:) )
