Halat a Balatonba! - 2.

Az előző részben nyitva maradt a kérdés: miért haszontalan dolog azonnal kifogható, 1,5-2,5 kg-os pontyokat telepíteni a Balatonba? Előre szeretném jelezni, az okfejtésben rejlő hibalehetőség jelentős, éppen ezért az alábbi számokat ne tényként kezeljük, sokkal inkább egyfajta iránymutatásként.

Kétnyarast kérünk!

Tézisünk alappillére a Balaton, mint természetes víz halnevelő képessége. Itt van tér, és kell lennie időnek is ahhoz, hogy a népesítő anyag számunkra kedvező módon alakuljon át horgászzsákmánnyá.

A 80-as - 90-es évek gyakorlatának megfelelően ismét fontos lenne áttérni a kétnyaras ponty kihelyezésére. Ezt az álláspontot kell nekünk, horgászoknak is képviselnünk, elszakadva a Balatonba kerülő sokkilós egyedsúlyú pontyok örömteli képétől. Mivel a telepítés főszezonja az ősz, ezért meggondolás tárgyát csak a kitelepítésre kerülő másodnyaras állomány fajtája, de legfőképpen egyedi testtömege képezheti. Nyilván a leghasznosabb méret a 25-30 dkg-os átlagtömegű hal lenne, de ez az állomány csak a következő év májusában nőne ki a kárókatona „csőréből”, és tekintve a tó természetes táplálékkészletének összetételét, körülbelül ekkorra érne fel a vándorkagylóval terített asztalhoz is. Éppen ezért a legideálisabb mérettartományt a 40-70 dkg-os tömeg képviseli, az ún. nagy kétnyaras. A fenti okfejtést a mellékelt ábrasoron szeretném bemutatni úgy, hogy a biológiai törvényszerűségek, és a matematika könnyen áttekinthető legyen. Hozzáteszem, a feltüntetett számadatok csak a különböző népesítések várható eredményének összefüggéseit modellezi, semmiképpen sem konkrét számokról van szó! A növendékpontyok tömeggyarapodása, „hozamolódása” olyan alternatíva a balatoni pontyállomány növelésére, amit súlyos hiba lenne kihasználatlanul hagyni!

Bámulatos növekedés

Mielőtt átbeszélnénk az ábrasort, szeretnék egy konkrét példával szolgálni a fenti gondolatok igazolására. 2010. szeptember 3.-án, a fonyódi akadón fogtam egy 1420 gr-os, jelölt pikkelyes pontyot. Hamarosan kiderült, hogy ezt a halat július 22.-én, Zamárdinál helyezték a Balatonba, 660 gr-os tömeggel. A hal tehát 1,5 hónap leforgása alatt megduplázta testtömegét, miközben tekintélyes távot megúszott a tóban! Hozzáteszem, nem egyedi esetről van szó: a jelölt halak adatainak visszaküldéséből készített statisztika hasonló növekedési sebességről tanúskodik.

Ábra-ka – dabra!

Most pedig lássuk, egyszerű kis rajzunk miről tájékoztat bennünket. (Itt szeretném megköszönni Pip kollégám segítségét, aki az ábrákat készítette).

Példánkban kiindulásként (1. ábra) azonos tömegben telepítünk a Balatonba 45 dekás kétnyaras halat, és horogérett, 1,5-2 kg közötti pontyot. Mindezért szinte ugyanannyit fizetünk, holott a kisebb halakból 3-4-szer több kerül a vízbe, legalábbis darabszámilag. Ekkor ősz – október vége – van, és az utolsó horgászatok alkalmával fogott szép pontyoknak nagyon örülünk, míg a méret alatti halak jelentkezésekor inkább mérgelődünk. A kifogott friss, méretes telepítés haszontalanul kerül ki a tó trófikus rendszeréből.

Aztán eljön a tavasz (2. ábra), s tavasszal ismét boldogan fogdossuk a szép méretes halakat, míg a méret alattiak nagyobb része visszakerül a vízbe. Sajnos nem mind, és ezt igyekeztem érzékeltetni a kallódást leíró ábrasorral, ahol a méretesen telepített halakból illegális módon kevesebb veszik el, mint a kisebb halakból, amikből esetleg néhány százaléknyi vámot még a kárókatonák is képesek szedni.

A 3. ábra a szezon során kifogott halak tömegét mutatja. A 1,5-2 kg-osan kihelyezett halak nagy része ősszel és tavasszal „szárazra kerül”, s mire növekedhetne (április közepétől), már nincs is a tóban! Természetesen az utolsó szálig nem lesz kifogva a telepítés, ám a szezonban már csak kevesüknek adatik meg, hogy kihelyezéskori testtömegüket két-, esetleg háromszorozzák, és őszre elérjék a 3,5-5,0 kg-os méretet. Ellenben a fél kilóval kihelyezett hal már június közepére bőven méretessé, 1,5 kg-os pecsenyeponttyá növekszik, őszre pedig nem szégyelli elérni a 2,5-3,0 kg-os méretet. Ez a növekedésbeli különbség egyébiránt a korosztálytól függ, azaz a kétnyaras ponty növekedési erélye értelemszerűen többszöröse a három- és többnyaras pontyénak.

A 4. ábrán igyekeztem érzékeltetni, hogy amikor elérkezik az ősz, az újabb telepítések ideje, hozzávetőlegesen mennyi hal maradt meg az előző ősz alapanyagából. Ezek alapján talán nem meglepő, hogy a rendszeres kétnyaras telepítés nagyon hatékonyan szolgálja pontyos érdekeinket. Láthatjuk, szinte ugyanannyiért jóval többet kapunk, mert a Balaton, mint természetes víz jótékonyan hozzájárul ahhoz, hogy minél több ponty jusson a szákjainkba. A következő év tavaszán tehát az elmúlt évi telepítésből benőtt 2-3 kg-os halakat foghatnánk a frissen telepített méretesek helyett. Aki megteheti, visszaemlékezhet a korábbi időszakok pontybőségére, amikor igazi kétnyaras állomány volt telepítve. Az akkori pontybőség oka ez volt, noha akkoriban gyakran 15-30 dkg-os egyedek lettek kihelyezve (még nagyobb darabszám), ami miatt nagyobb volt az „átfedés” a szezon derekán is fogható méret alatti halakból. Ha a fenti ábrasor több éven keresztül megvalósul (a benne rejlő hibalehetőséggel is számolva), reménykedhetünk, hogy kedvenc halunk gyakoribbá válik a part menti horgászok között – külön ráfordítás nélkül…

Végezetül ejtsünk néhány gondolatot a kihelyezett ponty ideális fajtájáról is. Olyan halra van szükségünk, amelyik a legjobb hatásfokkal hasznosítja a természetes táplálékkészletet, és gyors növekedésű. Szigorúan nézve erre a célra megfelelőek a nagy növekedési erélyű tükrös vonalak is (hajdúT1, szegedi-, szarvasi-, dinnyési tükrös), de sokkal mutatósabbak a pikkelyes pontyok, melyek között találhatunk kiválóan alkalmas vonalakat (szarvasi P.31 és P.33, tatai palaszürke, ráckevei pikkelyes) a népesítésre. Különösen a szarvasi P.31-es, háromvonalas hibrid, mely nyurga-szerű, elsőrendű alkalmazkodóképessége okán lehet sikeres a Balatonban. Természetesen fontos lenne a tiszta vérvonalú balatoni sudár szaporítása és népesítése is. Aki látott már ilyen halat, talán a többi fajtát szóra érdemesnek sem tartja, még akkor is, ha növekedési erélye jóval elmarad a fentiekben említett fajták mögött.

Csiki-csuka

Üzemterv szerint kötelessége a joggyakorlónak a csuka kihelyezése is. Évente tavasszal, előnevelt (2-4 cm/db) méretben szokott megtörténni a népesítés, 250.000 db-os mennyiségben. Ez bizony nem sok. A csuka esetében is eredményesebb lenne egynyaras állományt telepíteni, de a problémák itt is hasonlóak, mint a süllő esetében. A csukaivadék drága hal. Állományának megújulása a Balatonban a pontyhoz hasonló okok miatt akadályoztatott. El lehet képzelni, hogy a régi időkben, amikor a víznek szabad kijárása volt a berekterületek felé, mennyi csukaivadék került évről-évre vissza a főmederbe. Szerencsére a csuka is keresi a partszéli vizeket, ahol időnként még manapság is jól fogható.

Ökológia fontosság

Végezetül az egyéb halak között említsük meg a compót és a széles kárászt, mint sérülékeny, őshonos fajokat. Szerencsére az utóbbi időben történtek e halfajokból népesítések, melyeknek jótékony hatását már érzékelhettük is. Sajnos, kevesen kímélik e halakat, pedig teljes elviteli tilalmat érdemelnének. Túl azon, hogy szívmelengetően színesíthetik a balatoni horgászzsákmányt, ökológia szerepük is elévülhetetlen. Reméljük, további népesítésekkel igyekeznek gyarapítani állományukat, és megfelelő szabálymódosítással hamarosan védelmet is élvezhetnek.

Utoljára hagytam a kősüllőt. E faj is őshonosnak tekinthető, sőt, nyugat-európai elterjedésének határa a Balatonnál húzható meg. A valamikori legendás kősüllő-állomány mára nagyon megcsappant, ami elsősorban a túlzott horgászati kihasználtságnak, valamint az angolnának és a kárókatonáknak köszönhető. Nem véletlen, hogy a korábbi, szabályosan fogható 3 kg-os mennyiség ma napi 3 db-ban van korlátozva. A kősüllő mesterséges szaporításának megoldása, a lárva tógazdasági körülmények között egynyarassá nevelése napjaink egyik legérdekesebb kutatási feladata. Reméljük, hamarosan Balatonba kerülhet az első mesterségesen szaporított kősüllő állomány is.

Címkék: telepítés ponty pip

A bejegyzés trackback címe:

https://pelsologia.blog.hu/api/trackback/id/tr364439960

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ex-leprás 2012.04.15. 12:54:54

én csak egyet nem értek: ha a ponty esetében ilyen szembetűnő a különbség a telepítési szisztémák között, akkor miért nem jobb oldali gyakorlatot követik. miért nem a több halat eredményező megoldást választják?

04.2012.15.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A Balaton pártján

Könyveimről

Pelso a Facebookon

Ajánlott linkek

Utolsó kommentek

Címkék

Blogajánló

Archívum

Feedek

Egyéb

Linkek

RSS