Őszelő

Szeptember!

Eljött hát végre, és Halásszy úgy érzi, szabadságolták. Pedig dehogy. Ám újabban csend van, otthonának eddigi nyüzsgő, zajos környéke immár a béke szigete. Elmúltak az éjszakai vircsaftok, a részeg hangosság, a hajók jövés-menése, a szemközti butiksorról hajnalig ideszűrődő ricsaj; egyszerre béke lett. Halásszy ezért érzi úgy, hogy rendkívüli pihenőt kapott, hiszen jókat alszik, kellemes hűvösség lopakodik esténként a nyitott ajtón keresztül a tanyába, és már nem fordítják fel ismerős-ismeretlenek a kései nyugalmat. Jól van, no, holnap reggel ugyan munkába kell mennie, de ez csak annyiban különbözik Pergettyűs Tomi boltba menetelétől, hogy ő előbb (potom egy órán belül) hazaér, s ha erre tekintünk, Halásszy tulajdonképpen nem is szabadságon van, hanem Pergettyűshöz hasonlóan – nyugdíjas…

Evezős túra a Volga folyón

A múlt héten egy nagyon szép, de fárasztó túrán vettem részt egy kedves barátom meghívására: kizárólag vízi úton közlekedve a Volga-deltában töltöttünk néhány igazán felejthetetlen órát. Mivel nem volt sok időnk a horgászatra, kísérőm ezért nem engedélyezett részemre pontyhorgászatot; kénytelen-kelletlen régen lengetett pergettyűs botommal pecázhattam csak.

Ave, Pelso! - Vendégek, pontyok, vendégpontyok

Most olyan idő van, amikor nyugodt szívvel ül klaviatúra elé a horgász, és jólesően dörzsölgeti a tenyerét: végre enyhülés, végre hűl a víz! Ha ennek vége van, jöhet az igazi horgászidő! Ám nekem és ismerőseimnek eddig sem volt akadály a hőség, a kánikula, a szaharai szárazság. A kérdés csak az, a halak miként voltak hajlandóak közreműködni velünk. Kitartásból nem volt hiány, ahogy az alábbiakban rövidesen kiderül…

Halat főztünk Vonyarcon

Hagyományosan az elmúlt hétvégén került megrendezésre a 40 halász emléknapja Vonyarcvashegyen, ahová cégünk és egyesületünk csapatát is meghívták. Természetesen mindig részt szoktunk venni ezen a baráti, szakmai összejövetelen, ahogy most is. Összepakoltuk a halfőzéshez szükséges eszközöket, belevaló- és mellévaló alapanyagokat, majd útnak indult kis csapatunk. Tisza Laci is elkísért bennünket, fényképező masinával a vállán; most az ő összeállításából láthatunk egy rövid szöveges, sok képes beszámolót!

A kisért(et) pontyok esete Dömével

A kora hajnali kelés éppoly’ szörnyűséges volt, mint a késő éjszakai lefekvés; hogy e kettő közt mi történt, Döme nem emlékezett pontosan, csak annyit tudott: legfeljebb percekre volt képes elaludni.  Részben meleg volt, akár a Szaharában, részben pedig a kempingben olyan éjszakai zűrzavar uralkodott, ami még egy páviánházban sem mindennapos. Ez utóbbi zavarta leginkább, hiszen a kemping nem majomház, ahol – elméletileg – a homo sapiens az uralkodó faj…

Kissé később kocsija fürgén szelte a kilométereket Fonyód felé.  A kialvatlanság erős koncentrálásra késztette, ami az útvonal tartása mellett az ébrenlét fenntartását is szolgálta. Sebaj – elmélkedett lassan gördülő fogaskerekekkel –, majd alszom Vilmos bátyó csónakjában, két kapás között…

Retro peca

Ebéd utáni pecázáshoz készülődött Zoltánka, amikor megjelent az öreg.  Kezében egy szép szál nádbotot tartott, közepes méretű, könnyű tároló orsóval felszerelve. A kisfiú ezt a botot még nem látta az öregnél.

– Na, gyere ide, te gyerek – szólt hozzá a szokásos modorában, és feléje nyújtotta a felszerelést. – Mától a tiéd. Príma nyél, az orsón ötvenes zsinór. Adok hozzá egy márkás horgot is – nyújtotta ki másik kezét –, mert ilyen az öregapádnak úgysincs. Na, szereltesd össze, aztán holnap reggel hozd magaddal a stégemre – s ezzel sarkon fordult.

Zoltánkával madarat lehetett volna fogatni! Sokáig hitetlenkedve tartotta kezében az új botot, melyre piros cérnával voltak felkötve a drótgyűrűk. Az álom ezzel elérhető közelségbe került!

(Részlet a Nádi poszáta éneke című novellából)

Harcsavarázs

"...Június közepét pergeti a kalendárium. A Balaton smaragdzölden terpeszkedik csónakom alatt, odafönn türkizkékben pózol az égbolt. Éppen annyi szél lengedez, amennyire „szükségem” van. Kezem időnként lendül, és az apró fejű fadarab öblös (bizony, olykor-olykor még hamis) pukkanással keltegeti a kora nyári szezont. S reményeim szerint a harcsákat is.

Nézem a piros bóbitás úszót, néha a meder alakulását a halradar képernyőjén. Változatos mélységű, kemény aljzat felett sodródom. Márgahalmok, kőkupacok mindenfelé, és mivel most harcsára pályázok, minden medertörés tövében ott sejtem a nagybajszút. A víz legalább fél méter mélyen átlátszó, és ha az öregúr felkel odalenn, tán még a sziluettjét is meglátom. No persze, nem látok mást, csak Pista piros csónakját a közelben. Süllőzik. Kérdő intésemre legyint: semmi..."

MEGJELENT! - Két fűz között

Örömmel jelentem, hogy Peti Balázzsal közösen írt kisregényünk ezennel minden érdeklődő számára elérhető! Késtünk kissé, hol ez, hol az akadályozta a megjelenést, de mára kész könyvecskénk van, ami természetesen horgász témát karol fel, azonban reményeink szerint nem csak horgászoknak fog okozni gondtalan másfél óra kikapcsolódást.

Búcsú nyárelő havától

S íme, ma már júliust írunk. Pereg a kalendárium, sodródunk a mindennapok folyamában, és ha nem szeretnénk horgászni, talán észre sem vennénk, milyen szeszélyes nyárelőt hagyunk magunk mögött. Különösen igaz ez a balatoni horgász szemüvegén keresztül szemlélve: egy hét rekkenő hőség, egy hét szélvihar. Hogy unalmas lenne, amiért mindig az időjárást okoljuk elmaradt horgászatunk miatt? Megértem, s éppen ezért könnyelműen megígérem: a továbbiakban igyekszem függetleníteni beszámolóimat az időjárás rossz színben való felemlegetésétől, már ami a halak kapókedvére és a horgászati lehetőségekre lehet hatással.

Fenékig tejfel

Rendezgetem emlékeimet, s bennük kutakodom: vajon mikor volt utoljára ilyen megháborodott tavasz? Azt nem mondom, hogy soha, hiszen emlékezőképességünk nagyon hiányos tud lenni, de tény, ennyire szélsőséges kikelet nem mostanában borzolta horgászidegeinket.

Az elmúlt tíz napban lopva tudtam csak horgászni. Kiszaladtam a kertek alá, aztán fél óra múlva beszaladtam, mert esni kezdett az eső, fújni a szél. Újabb fertály óra múlva reményteli kihajózás, órányi horgászat után veszett menekülés. Ezután feladtam. És így ment ez egy héten keresztül, már ha nem fújt térdig érő északi vagy déli szél. Jellemző: tegnap 27 fokban rogyadoztam a kikötőben (viharos déli szél fújt), ma pedig 15 fok, szakadó eső, még viharosabb északi szél. Az élet nem fenékig tejfel – ahogy a közmondás tartja –, de a Balaton, bezzeg az aljáig az…