Mindenszenteki fogasok

A temető a világ legszomorúbb helye. Nem is szeretek oda menni, bár viccesen mindig hozzáteszem magamban: addig jó, amíg megy az ember, nem pedig viszik… Mindenszentek napja hétfőn lesz, de mi ezen a borongósan bánatos vasárnapon helyezzük el megemlékezésünk virágait a sírokra.

Zander Time

Újabban szeptember elejét idéző hangulatom van. Ez a fajta hangulat csak akkor bicsaklik meg kissé, amikor az órámra pillantva megállapítom: hat óra alig múlt, és már sötétedik. Egyébként egy szál pólóban ücsörögni a csónakban ilyentájt nem szokványos állapot, és ez vonatkoztatható a halak viselkedésére is. Nem ott vannak, ahol – legalábbis a naptár szerint – lenniük kellene…

Déli szél

Utálom a szelet. Különösen, ha délről érkezik. Meleget hoz ugyan, ami október végén kifejezetten jólesik, de a hullámok nyugat felől jönnek, lehetetlenné téve a csónakos horgászatot. Aztán a régi öregek mindig mondták: a déli szél „átfújja” a túloldalra a halat. Ezt persze sosem látták, és csak azért gondolták így, mert ilyenkor általában a halak sem díjazták az igyekezetüket. Ha valamiben, talán ebben nem változott a mai halfogási lehetőségek tára a korai pecákhoz képest.

Süllők idején

Az őszi Balaton ugyanolyan szép, mint az ébredező tavaszi, vagy a hangoskodó nyári; ám e szépség mellett ott az ünnepélyesség, melyet soha máskor nem érzek. Mikor beszállok a csónakomba, valójában templomba kerülök, átlépve a materialista és a hittel teli világ küszöbét. A badacsonyi szőlőkből idehallatszó seregélyriasztó ágyúk dörgése úgy dobálózik a víz felett, akár a tihanyi visszhang, s ma is biztosan hiszem, hogy a télre készülődő pontyok közül néhánnyal parolázni tudok.

Márnafalván horgásztam

Ez a kirándulás már az elmúlt esztendőről húzódott, de Csabi szeptember végén rám parancsolt: se tovább! Azaz, ha törik, ha szakad, el kell látogatnom hozzá Márnafalvára, mintegy viszonzásképpen az ő balatoni kiruccanásaiért.

Azt azonban nem gondoltam, hogy törni is fog, és szakadni is. Valahol mélyen bujkált bennem a félelem, mert Csabi idén mindannyiszor csaknem betlizett nálunk, leszámítva egy balint és egy szebb sárgadolmányost, de mindezekért mennyit horgászott… Szóval, féltem a törlesztéstől, ám nem azért, mert Csabi szándékosan c-vágányra tenne; egyszerűen a Duna emel minduntalan valami fölényes tekintélyt fölém, ha leülök a partjára. Ez viszont nem csoda, ha a Balatonra és szerény folyóvízi horgászismereteimre tekintünk.

Október

Az öreg dérszakállú a semmiből érkezett. Én már csak azt láttam, hogy ott áll a móló végén, csípőre tett kezekkel, és ahogy elcsónakáztam mellette, kajánul rám vigyorgott.

Úgy tettem, mintha nem venném észre. Nevess csak, vén betyár, korai még az örömöd – gondoltam magamban, miközben állig húztam a pulóverem. Legszívesebben kesztyűt is húztam volna a kezeimre, olyan hideget lehelt az öreg.

Pontyvész a láthatáron - 1. fejezet

Ezt a címet adtam négy évvel ezelőtt megjelent írásomnak. Első fejezetünkben most frissítsük fel az akkor közölteket, tekintettel - sajnálatos - aktualitására.  A következő, második részben pedig a jelenlegi helyzetről szeretnék némi információval szolgálni.

Ahogy sajnálatos és nyomasztó is egyben, ami a napokban történt a Kaposon és a Fekete-vízen. Ez utóbbiról Atyafi tájékoztatta országot-világot; látogassatok át blogjára, ahol megdöbbentő riportot találhattok a rendkívüli halpusztulásról. A Kapos és Sió vonatkozásában pedig éppen ma adtak ki teljes halfogási tilalmat, az ott levonuló vinaszmérgezés miatt...

Nyílt levél a BHNP Zrt-hez

Ma megkért egy közeli horgásztársam, ismerősöm, hogy levelét hozzam nyilvánosságra. Nem szoktam ilyet tenni, de most – mivel közérdekű problémáról lehet szó – kivételt tettem.

Híd a Drinán

Halásszy megelégedéssel tette le a könyvet. Talán, ha nem tervezik ezt a kirándulást, soha el sem olvasta volna Ivo Andric regényét, amiért – nem mellékesen – Nobel-díjat kapott. Ámbár az utóbbi időben már kétkedve fogadja az irodalmi Nobel-díjas műveket, de ebben a kötetben nem kellett csalódnia.

Az utazás előtti éjszakán a Drinával álmodott. És a regénnyel. Az olvasott történetek ott keveregtek előtte álmai halával: látta a visegradi hidat, ami népek tarka kavargását kötötte össze; látta a mindig örök folyót, és benne a sötét hátú, piros úszójú paducokat, a csodás péreket, a morc galócát, miközben bátortalanul szorongatta hosszú, sokgyűrűs botját.

Szeptember este

A szellő délről nézett be a csónakba, de nem talált ott semmi érdekeset. Kíváncsiskodni azonban kell – ez a dolga –, és néha nem árt megbillenteni az úszók vastag, piros bóbitáit sem, mert azok olyan hetykén, szinte felkínálva a billegtetést, meredeznek a víz fölé.

A darázs ezzel szemben északról érkezett. Nem szabályosan landolt, sőt, úgy esett be a csónakba, mint akinek elfogyott az üzemanyagja. Halásszy máskor talán kapásból elbánt volna vele, de a kis darázson látszott, nem szemtelenkedni, szaglászni, netán csípni érkezett. Szükségből, és ez darázséknál ritkaság. Sokáig ott pihegett a habléc szélén, szárnyait ernyedten lógatva, fejét jobbra-balra mozgatva, mint aki részeg; Halásszy hiába szaglászott, nem érezte rajta a badacsonyi lankák must illatát, pedig a darázs nyilván becsípett odaát, és kész csoda, hogy a szüretelésből való hazatérés során nem szenvedett komolyabb légi balesetet.