Süllők idején
Az őszi Balaton ugyanolyan szép, mint az ébredező tavaszi, vagy a hangoskodó nyári; ám e szépség mellett ott az ünnepélyesség, melyet soha máskor nem érzek. Mikor beszállok a csónakomba, valójában templomba kerülök, átlépve a materialista és a hittel teli világ küszöbét. A badacsonyi szőlőkből idehallatszó seregélyriasztó ágyúk dörgése úgy dobálózik a víz felett, akár a tihanyi visszhang, s ma is biztosan hiszem, hogy a télre készülődő pontyok közül néhánnyal parolázni tudok.
Szentély
Ám a hit és a valóság mostanában külön cipőben jár. Az utóbbi két hétben pontyot csak akkor láttam, amikor kidugta orrát az úszóm mellett, és lassú farkcsapással – hiába, hűl a víz – majd elsüllyesztette azt. Hagyományosan, sportszerű módon azonban nem szándékozták ugyanezt megtenni. Az esetek többségében azonban én voltam a hibás, mert még most is azt hiszem, hogy minden úgy fog történni, ahogy nyáron szokásos. Mentségemre legyen mondva, idén hamar felöltözött az a bizonyos vénasszony, az állandó szelekkel, éjszakai hidegekkel nem tudtam felvenni a versenyt – legalábbis csónakkal nem.
Mindeközben környezetem a süllőket hajkurászta. Kövön, iszapon, reggel, délben, este, és különösebben nem méltatlankodott senki. Pontosabban a Saválló Gyorskapocs Büfé egyik vitorlázó egysége panaszolta csak be a süllőket, mert négy-öt darabnál többet nem tudtak fogni egyszerre. Két fröccs között még majdnem meg is sajnáltam őket.
Őszi színekben
Szóval, hittem a pontyokban, de néhány érthetetlen betli után kénytelen voltam módszereimen változtatni. Nem folyamodtam erőszakos cselekedethez, ellenkezőleg: pontyra szerelt botjaim közül csak egy szállt be velem a csónakba, s mellé beléptettem egy süllőzőt is. Utóbbi készséget csak úgy, vaktában elhajítottam valamerre, amerre a legkevésbé sem zavarhatott, akasztottam rá jelzőt, de az orsó fékjét azért kinyitottam.
Nem mondom, időnként akadt horgászmuzsika rendesen. Egy este két süllő – amolyan dupla tepsi méretűek –, két kősüllő és egy angolna rendezte a legnagyobb koncertet, de egy-két süllőt minden alkalommal fogtam, miközben a pontyok… De ezt hagyjuk is.
Zoli látogatása elsősorban a nyaraló víztelenítését célozta, természetesen útba ejtve a tanyánkat is. Betessékeltem a csónakba, ígérvén, hogy pontyozni és süllőzni is fogunk. Valójában mindkettőt gyakoroltuk, de csak a süllők (és kősüllők) voltak partnerek ebben. Zoli is fogott egyet, aminek nagyon örült, mígnem kibökte: ez az első balatoni süllője. Újabb keresztapaság, és ha előbb szól, vágtam volna valami jó kis suhángot, afféle avatópálcát, ahogy vadászéknál szokás…
Zoli első balatoni süllőjével
Legutóbb teljesen új harcászati taktikát dolgoztam ki. A templomba lépve először megetettem a jelzőnád környékén tanyázó, hűséges pontyaimat, és arra gondoltam, amíg leszáll az est, kicsit körülnézek az akadón, pergető bottal. Ki akartam próbálni Kufától kapott új műcsalimat, amivel az előző hétvégén megnyerték a desedai pergető bajnokságot.
A Fűrészfog környékén némi tömörülést vettem észre. Négy csónak horgonyzott viszonylag kis területen. Egyelőre semmi – jelezték kérdésemre, és közeledve úgy láttam, a Pipáson nem áll egyikőjük sem.
Jól láttam. Horgonyt sem tettem le, hiszen sima volt a víz, és különben is, csak néhányat dobok, aztán irány tovább, a Bóbitára.
A Pipás. E hely nagy karmesterünkről, Ferencsik Jánosról kapta nevét. Ő gyakran horgászott itt, úgyszólván az ő helye volt, elmaradhatatlan pipáját horgászat közben sem hagyta kialudni. Később Alkonyi Professzor örökölte meg ezt a helyet, és néha mi, siheder gyerekek is meglátogattuk. Egyszerű, állandó tájolási pontok jelölik, feledni sem lehet őket. Szobányi márgaplató, erősen szabdalt oldallal, három kőkupaccal spékelve; igazi süllőrejtek ez.
D’Fin, amit mondhatnánk delfinnek is, flitteres zöld színben. Nagyon jól mozgó, egészen lágy műcsali. Könnyen szakad – említette Kufa egyetlen hátrányát, és javasolta, azonnal ragasszam meg. Megragasztottam.
A második bevontatás közben, a márgaplató szélén valami megütötte. Magam is meglepődtem. A következő dobás után csak aprókat pöccintgetve igyekeztem ugráltatni a márgabuckák között, amikor durván elütötte valami. Néhány másodpercig aggódtam, mert ha csuka…, de nem az volt: erőszakos rugdalózás, és ragaszkodás a fenékhez. Süllő! Mit süllő: fogas!
Szép volt. Tovább sem álltam, bízva abban, nem egyedül leselkedett a márgák rejtekében, de több kapásom nem akadt. Rövidesen indulnom kellett, hogy még világosban tudjak beállni a pontyok fölé. Mint korábban, aznap este is hasztalan volt az igyekezet…
Ősz van, ez a süllők ideje. El is határoztam, ha még lesz időm, napközben csak pergetni fogok. Bejárom a nagy akadót, és elejtek valami kapitális egyenesfogút. A pontyokat meg hagyom tavaszra…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Endre Vass 2013.10.17. 08:35:42
godzikka 2013.10.17. 10:11:13
Köszi az első balatoni süllőt!! Ha az idei év még nem is volt csónakos, 2014-ben már megmutatom a vizet a tavalyi szerzeménynek radarral, motorral, tokkal, vonóval. Más dimenzió a csónakos peca sokféle értelemben: több hallal kecsegetet, és jobban "kiszakít", mint a parti nyüzsi. A pergetett fogashoz gratulálok, ez az igazi, nem az élő (vagy taposott) csalis.
godzikka
godzikka 2013.10.17. 10:12:47
KAPOR · http://vadateshalat.blogspot.hu 2013.10.17. 14:35:01
a csónakos horgászat valóban az egyik legjobb (meg persze a vízben álldogálós, de nem ilyenkor)
...nekem csak a balatoni csónak hiányzik, meg persze a helyismeret...
Willyfog67 2013.10.17. 18:12:19
Willyfog67 2013.10.17. 18:13:22
Willyfog67 2013.10.17. 18:15:17
Amerre te pecázol, ott aztán nagyon nagy munka megfelelő helyet találni.
70vr70 2013.10.17. 19:34:09
Repes a szívem :)
Jövőre ott leszel a klub OB-n is?
Willyfog67 2013.10.17. 20:52:45
Willyfog67 2013.10.17. 20:55:01
Tervezem a visszatérést, csak még csapatot keresek. Mondjuk lenne ötletem, kit kéne kirakni közületek, hogy eredményesebbek legyetek... :-)))
Persze, nem rád gondoltam!
Endre Vass 2013.10.18. 10:12:37
KAPOR · http://vadateshalat.blogspot.hu 2013.10.18. 11:18:22
Küldöm az ajánlatot. :-)))
Mindig egy balatoni csónakra vágytam, mondjuk nekem Sajkod közelebb lenne...
jójo 2013.10.18. 19:51:39
AtyafiPeca · http://atyafipeca.wordpress.com/ 2013.10.22. 09:10:53
Nagyon szép halak, de valamiért a fekete csíkok nem stimmelnek a halak hátán és a tüskés hátúszók is olyan furán állnak. Itt valami nem stimmel! :-)
Üdv
A
AtyafiPeca · http://atyafipeca.wordpress.com/ 2013.10.22. 09:11:54
Javítás;
Nagyon szép halak, de valamiért a fekete csíkok nem stimmelnek a halak hátán és a tüskés hátúszók is olyan furán állnak. Itt valami nem kóser! :-)
sipihoho 2013.10.22. 19:59:18
Remélem ma este ismét kapafogút akasztasz!Görbüljön!
Ja, és tényleg megy a garda Lellén?
.......Sipihoho
Willyfog67 2013.10.22. 22:38:51
Willyfog67 2013.10.22. 22:42:14
Willyfog67 2013.10.22. 22:46:16
Kapafogú csak egy volt, kapás se több. Remélem, a fogatlanék este elkényeztettek. Igen, volt egy este, amikor Lellén púpos volt a víz a gardától, de megint lemaradtam...:-(
sipihoho 2013.10.23. 05:50:42
A gardák engem is izgatnak már évek óta, akkor úgy látszik ma este hiába megyünk ki.De megpróbáljuk.
Tudod, a reményhal hal meg utoljára!:-)
jójo 2013.10.24. 14:29:11
Nem megy ez mán' nekem.Egy újszülött béby forma volt aznap az eredmény, -és azóta is-....
Hiába, tőletek fúj a szél napok óta.A bora-bora savanyúvá, és érdektelenné teszi a kapafogúakat..:)))
