Pontyvész a láthatáron - 2. fejezet
Kertek alján a koi herpeszvírus?
Sokat gondolkoztam azon, hogy az alábbiakat közszemlére tegyem-e, vagy sem. Több ok is gondolataim megjelenítése ellen szólt, és ezek közül egy mindenképpen kapitális ok.
Mert mi van akkor, ha a Balatonban felüti fejét a koi herpesz, a nyár kellős közepén? Üdülők, nyaralók tízezrei fürdenek ekkor a Balatonban, és fogyasztják a vendéglőkben, strandi büfékben kínált „balatoni” pontyot. El lehet képzelni, mi történik, ha megszületik a bejelentés: a pontyok egy speciális herpesz vírustól pusztulnak a tóban.
Herpesz vírus? Úristen! Nem fürdünk, mert kireped a szánk, leszárad a p…ünk, göbök keletkeznek a kezünkön és a talpunkon! Fejvesztett menekülés a strandokról, és úgy ánblokk, a Balatonról. Ez a látomás egyáltalán nem is olyan szürreális, mint amilyennek elsőre tűnik.
Hiába is bizonygatnánk: a koi herpesz kizárólag a pontyokat betegíti meg, emberre teljesen veszélytelen. A koi herpeszben szenvedő pontyot nyugodtan el lehet fogyasztani, attól semmi baja nem lesz az embernek, még csak ízelváltozást sem fog észlelni. Ez a halpusztulás egészen jelentéktelen kis probléma, hiszen legfeljebb a pontyállomány 30 %-át érinti.
További probléma, hogy az idén nyáron tapasztalt, fajspecifikus halpusztulás valódi (hivatalos) okát nem ismerjük. Mármint mi, halandó horgászok, mert az üdülők tízezreit valójában nem is érdekli. Talán észre sem vették a problémát. Egyébként is tök mindegy, mitől hullottak a pontyok, a gond inkább az, hogy nem a mi tányérunkon fejezték be balatoni pályafutásukat.
De ne is találgassunk tovább. Lássuk a száraz tényeket!
Dr. Láng Mária állatorvos ez évben Agárdon tartott egy előadást a koi herpeszről. Az előadás anyaga itt letölthető. Érdemes elolvasni, mert lényegre törő, rövid, képekkel jól illusztrált beszámolóról van szó.
A felvezető posztban azt írtam, hogy a KHV mortalitási rátája magas, azaz 80-100 %-os elhullást okoz a megbetegített pontyállományokban. Ez igaz is volt a betegség megjelenésekor. Hazánk viszonylag hosszú ideig mentes területként szerepelt a KHV fertőzési térképén, ám 2012-ben két helyen is észlelték a betegséget. Elsőként egy Veszprém megyei horgásztóban jelentkezett, majd Ráckevén, a makádi tógazdaságban ütötte fel a fejét. Szerencsés módon azonban mindkét helyen viszonylag enyhe lefutásúnak tűnt a megbetegedés, mert az elhullás mindössze az állomány 25-30 %-át érintette (hozzáteszem, ez azért még így jelentős kiesés a honi, „hagyományosnak” mondható betegségek okozta károkhoz képest). Idén viszont három pozitív esetet is feljegyezhettünk: egyet Baranya, kettőt pedig Pest megyében. A dolog pikantériája, hogy a három eset két céget, két igen jelentős halászati céget is érintett, akik nagy mennyiségben adnak el halat horgászegyesületeknek (sőt, az egyik még a Balatonba is beszállító volt korábban). Ezeknél a megbetegedéseknél is megfigyelhető volt az alacsonynak mondható, 25-30 %-os elhullási ráta, amit a szakemberek a magyar pontyfajták remek ellenállóképességével magyaráznak. Ebben lehet valami, de ne felejtsük, időközben a vírus is változhatott.
Az idén tapasztalt balatoni pontyelhullások július hónapra datálhatók. Ekkor meleg volt már, a víz kellően magas hőmérsékletű, és az a halfaj hullott, melynek elpusztult egyedeivel korábban alig, de nyáron sohasem találkoztam. Július végén, napi szinten sok vízfelszínen sodródó pontytetemmel lehetett találkozni. Ezek többsége (70%) 2-6 kiló közötti pikkelyes ponty volt, de az északi parton találtak egy húsz kiló körüli tükröst is. Egy esetben sikerült megfognom partszélbe kihúzódott, beteg halat; rajta bőrelváltozást nem láttam, de egyértelmű kopoltyúproblémát sikerült felfedezni. Továbbá augusztus elején horoggal fogtam egy meglehetősen lepusztult külsejű, szintén kopoltyúproblémás, négy kilót valamivel fölöző pikkelyest. A halat visszaeresztettem.
De vajon hogy kerülhet vírus a Balaton biotópjába?
Elsődlegesen beteg hallal. Itt azonban nem kell arra gondolni, hogy valami fertőzött állomány lett kihelyezve. Sokkal inkább gyanítható, hogy a tavaszi, nagyon erős vízbefolyások hozhattak, sodorhattak beteg halat a tóba, ami könnyedén érkezhetett a tavat tápláló vízfolyások egyikéből, melyre halastavak vannak ráépülve. Jöhetett akár a Zalával is, ámbár ez ellen a kis-balatoni pontyelhullások elmaradása szól.
Ezek lennének a tények és a saját tapasztalataim. Mindenki képzelőerejére van bízva az ebből levonható, vagy éppen le nem vonható következtetés.
Izraelben kitapasztalták, hogy zárt medencés rendszerekben, főleg koi ponty esetében a vízhőfok 30 C fok fölé emelésével a vírus már nem fertőz. Nyílt rendszerekben ez a módszer természetesen kivitelezhetetlen. Továbbá a korábban fertőzött, de meggyógyult példányok kihelyezésekor úgy tapasztalták, hogy a magas ellenanyagszintre szert tett állomány egészen jól átvészel egy újabb fertőzést. Ott ebben látják a védekezés leghatékonyabb formáját. Ha ezt megpróbáljuk átültetni a hazai tógazdaságok mindennapos gyakorlatába, könnyen belátható, hogy ezzel a módszerrel a betegség nem leküzdhető. Egy természetes víz esetében pedig mindez még hatványozottabban érvényesül. Mindenképpen az a tökéletes és egyedüli megoldás, hogy garantáltan herpesztől mentes állomány kerüljön kihelyezésre. Mint a legtöbb betegség esetében, itt is fontos tényező a megelőzés, ahogy azt a korábbi posztban is hangsúlyoztam.
De mi van akkor, ha valóban lezajlott egy KHV betegség az elmúlt nyáron?
Mivel ez csak fikció, nem is foglalkoznék az eshetőségekkel. Azonban, ha jövőre is fog hullani a ponty a víz kellő mértékű felmelegedése után, nem feltétlenül paphoz kell fordulnunk, de a harangot nem árt majd félreverni…
Címkék: KHVA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
horgaszvidek.wordpress.com 2013.12.05. 19:18:36
Elősször a lepény, majd a remény hal meg. Bízzunk a természet gyógyító erejében, és nem lessz akkora vész! ;)
Clogfly 2013.12.05. 20:26:46
AtyafiPeca · http://atyafipeca.wordpress.com/ 2013.12.05. 23:06:37
A viccet félre téve reméljük, hogy nem lesz baj. Kíváncsi leszek mi lesz május-júniusra.
Czander Bég 2013.12.06. 14:31:39
Nézzük meg a jó oldalát, mégpedig azt, hogy a bojlis pontykufárok talán leállnak, a balatoni pontyok exportjával. Esetleg még nagyobb pozitívum ha a megalomániás barmok mesterségesen felértékelt halait végre ki írtja már valami, és a természet rendje vissza áll. A kutya egyen macskát, a macska egyen egeret. Herpeszes pontyot meg a somogyszentpáli cigányok.
Willyfog67 2013.12.07. 13:27:53
Egy biztos: nagy felelőtlenség egyik vízből a másikba vinni a halakat csak úgy, találomra. Erről beszéltem már két éve is. A pillanatnyi haszon reménye azonban elaltatja az éberséget... :-(
Hajdú Marcsi 2013.12.07. 16:12:33
jójo 2013.12.07. 19:45:21
A Bhnp-Zrt-nál is jelentős összeget spórolnának az amúgy veszteséges busahalászaton.- melyet a területi jegyek eladásából finanszíroznak(?)-
Nem mellesleg azt a horgásztársadalmi feszültséget is megszüntetné, ami évtizedek óta tart.
Willyfog67 2013.12.08. 08:47:29
Kopoltyú probléma mindennek ellent mond!!!
Számomra teljesen világos a történet. Nincs mit ragozni ezen.
A harcsákat pedig külön sajnálom.
Willyfog67 2013.12.08. 08:49:49
A feszültséggel, és annak feloldásával egyetértek! (Ami késik, nem múlik...)
Czander Bég 2013.12.09. 05:32:01
Hajdanán élt egy generáció, aki még ette ezeket a remek húsú halakat.
Szavaidból az érzékelem,hogy te nem annyira értékeled, a busák gasztronómiai értékét. Pedig magasabb mint, a szeparált tengeri halhulladékból készült panírozott, Szálka Mentes halrudaké.
Halászlé alapnak,a fehér húsú halak skáláján kb 6.-7. hely.
A nem rossz.
Legnagyobb bűne a busának, és ezért értek veled egyet, hogy nem eszi a gumi halat.
Pusztuljon hát az összes.
jójo 2013.12.14. 18:23:38
Gondolkoztam valami megaplankton féle jiges megoldáson, de hamar elvetettem , miután egy sokkal egyszerűbb megoldást ajánlottak távoli vizekről.Nevezetesen: tápos disznóürülék etetőkosárba gyűrve, mellette hungarocell-es horog meglebegtetve.
A karaja egyébként kiváló, az oldal vonalnál lapuló főrmedvény likvidálása mellett.A lengő borda rész pedig brassóiként szeretem.A füstölt a kedvencem!
Volt egy év a távoli múltban, mikor bojli alapanyagként szolgált a húsa.Hideg szárítás után.Olajat nem kellett adni hozzá mert frecsegett belőle daráláskor az egyszeresen és többszörösen telített zsírok olajok. Én már akkor vigyáztam halaink egészséges táplálkozására:)