Stresszorok a Balatonban? Nahát!

A megszokottnál talán kissé hosszabb csend után jelentkezem, aminek több oka van. Hajnaltól késő estig, „látástól-vakulásig” tart a munka, mert a tavaszi, melegedő vízen történő halászat nem egyszerű mutatvány. Túl vagyunk a kilencedik vagon (900 mázsa) lehalászott halon, miközben intézgetem a sztrádára tévedő szarvas okozta kellemetlenségeket. Fizikailag most le vagyok strapálva, na de hogy a szellemet is fárasszák ilyen frankó hírekkel… 

Az utóbbi hetekben kevesebb időm volt olvasgatni (horgászni egyáltalán nem volt), ám amikor az alábbi hírre rákattintottam, bizony égnek meredt minden hajszálam. 

Tudom, e blog keretei között eddig felhalmozott szakmai jellegű írások csak egy szerény cseppként mérhetőek szeretett Balatonunkban, de ha a kedves olvasó átböngészi a Horgászszemmel a Balatonról című értekezéseket, joggal kérdezheti: miről is van itt szó?

Nyilván arról: van némi eu-s mani, amit okosan, okos célokra kellene elkölteni. Kutassuk hát a Balaton stresszorait, a ronda, gusztustalan invazív nektonokat, mert divatos dolog ez most, hiszen ezek a külföldi gyomhalak természetvédelmi, gazdasági, és humán-egészségügyi problémákat is felvetnek.

Még ilyet! Nahát!

Igen: szégyellje magát az a szemét busa, mert természetvédelmileg elítélendő balatoni tartózkodása, elvégre invazív faj! Kérem, aki idehozta, vigye magával! De legalább mondja meg neki, hogy takarodjon haza a Sárga folyóba! Ha nem teszi, büntessük meg! Ráadásul gazdaságilag is problémás (nehezen kifogható?, nem jól eladható?, esetleg rossz hatással van az őshonos halfajokra?), nem beszélve arról, ha feldobja a hasúszóját, még humán-egészségügyileg is odavág a Balatonnak (ha megittam volna egy sört, a vág helyett most más szót használnék…).

Bizonyára kutatni kell, hogy például – maradjunk a busánál – milyen rossz hatással lehet, mint jövevény például az őshonos süllőre. Gondolom, a süllő felnéz rá, és rövidesen alul fogja hordani a szemeit, ahogy az a szegény busa hordja; ám így legalább megfigyelheti a másik főkolompos, az angolna mesterkedését, amint úszóhólyag-férgekkel a testében, szúnyoglárvát zabálva halad a Sió-zsilip felé. Meg is kérdezi tőle:

- Hé, haver, miért úsztok arra?

- Pajtás, mi lelépünk innét. Elég ebből a pocsolyából. Elhúzunk haza!

- Na de miért? Hiszen még nem is kutattak benneteket…

Elnézést kérek a cinikusság miatt, de most komolyan: manapság pénzt kell költeni a „stresszorok” kutatására a Balatonban? Még mindig nem tudjuk, milyen problémákat okoznak? Nem tudjuk, mi lehet a megoldás?

Nem inkább a stresszorok kiiktatására kellene költeni azt a temérdek pénzt? Talán még jutna ívóhely fejlesztésre, őshonos halállománypótlásra is belőle.

Alig várom, hogy végezzünk a halászattal. Már beszereztem egy búvárszemüveget. A vízszint alacsony, a víz kristálytiszta, beállok én is kutatónak, gebines alapon…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.