Stresszorok a Balatonban? Nahát!
A megszokottnál talán kissé hosszabb csend után jelentkezem, aminek több oka van. Hajnaltól késő estig, „látástól-vakulásig” tart a munka, mert a tavaszi, melegedő vízen történő halászat nem egyszerű mutatvány. Túl vagyunk a kilencedik vagon (900 mázsa) lehalászott halon, miközben intézgetem a sztrádára tévedő szarvas okozta kellemetlenségeket. Fizikailag most le vagyok strapálva, na de hogy a szellemet is fárasszák ilyen frankó hírekkel…
Az utóbbi hetekben kevesebb időm volt olvasgatni (horgászni egyáltalán nem volt), ám amikor az alábbi hírre rákattintottam, bizony égnek meredt minden hajszálam.
Tudom, e blog keretei között eddig felhalmozott szakmai jellegű írások csak egy szerény cseppként mérhetőek szeretett Balatonunkban, de ha a kedves olvasó átböngészi a Horgászszemmel a Balatonról című értekezéseket, joggal kérdezheti: miről is van itt szó?
Nyilván arról: van némi eu-s mani, amit okosan, okos célokra kellene elkölteni. Kutassuk hát a Balaton stresszorait, a ronda, gusztustalan invazív nektonokat, mert divatos dolog ez most, hiszen ezek a külföldi gyomhalak természetvédelmi, gazdasági, és humán-egészségügyi problémákat is felvetnek.
Még ilyet! Nahát!
Igen: szégyellje magát az a szemét busa, mert természetvédelmileg elítélendő balatoni tartózkodása, elvégre invazív faj! Kérem, aki idehozta, vigye magával! De legalább mondja meg neki, hogy takarodjon haza a Sárga folyóba! Ha nem teszi, büntessük meg! Ráadásul gazdaságilag is problémás (nehezen kifogható?, nem jól eladható?, esetleg rossz hatással van az őshonos halfajokra?), nem beszélve arról, ha feldobja a hasúszóját, még humán-egészségügyileg is odavág a Balatonnak (ha megittam volna egy sört, a vág helyett most más szót használnék…).
Bizonyára kutatni kell, hogy például – maradjunk a busánál – milyen rossz hatással lehet, mint jövevény például az őshonos süllőre. Gondolom, a süllő felnéz rá, és rövidesen alul fogja hordani a szemeit, ahogy az a szegény busa hordja; ám így legalább megfigyelheti a másik főkolompos, az angolna mesterkedését, amint úszóhólyag-férgekkel a testében, szúnyoglárvát zabálva halad a Sió-zsilip felé. Meg is kérdezi tőle:
- Hé, haver, miért úsztok arra?
- Pajtás, mi lelépünk innét. Elég ebből a pocsolyából. Elhúzunk haza!
- Na de miért? Hiszen még nem is kutattak benneteket…
Elnézést kérek a cinikusság miatt, de most komolyan: manapság pénzt kell költeni a „stresszorok” kutatására a Balatonban? Még mindig nem tudjuk, milyen problémákat okoznak? Nem tudjuk, mi lehet a megoldás?
Nem inkább a stresszorok kiiktatására kellene költeni azt a temérdek pénzt? Talán még jutna ívóhely fejlesztésre, őshonos halállománypótlásra is belőle.
Alig várom, hogy végezzünk a halászattal. Már beszereztem egy búvárszemüveget. A vízszint alacsony, a víz kristálytiszta, beállok én is kutatónak, gebines alapon…
Címkék: busa angolna
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
steveolson · steveolures.com 2012.03.29. 16:24:13
De azt tudom, hogy se busa, se amur, se angolna, sem pedig az utóbbi években megjelenő törpeharcsa nem kellene!
Ellenben széleskárászt, compót, vörösszárnyút mindig öröm fogni, csodaszép halak. Nem beszélve kedvenceimről, a sügérekről, amit sokan még most is szeméthalként kezelnek!
starboard · http://horgaszat-befektetes.blogspot.com/ 2012.04.02. 11:50:48
OFF sugerekre is kolthetnenek es vedhetnek meretkorlatozassal ( horgaszati tilalom a sullovel egyut mar hab lenne a tortan )...