A Reggel köddel ébredt, és csendesen dőlt a móló köveinek. Ha nem pirkadt volna meg, talán észre sem vesszük őt, és a mellette ülő Öregembert sem, aki páraködmönét magára húzva üldögélt a nyirkos köveken. Az öreg moccanástalanul nézett a semmibe, mert most nem volt vége…