Mólóvégi mécsesek
Valkó Öcsi barátom mindig is büszke volt arra az öt napra, amennyivel előbb látta meg nálam a napvilágot. Születésnapjaink környékén, de leginkább a nevezetes napokon gyakran felemlegette sovány egy hetes előnyét, mely felemlegetésekből inkább most nem idéznék, különösen, hogy azokban rám tekintve semmi hízelgő nem szokott lenni.
Immár negyvenhét éve koptatjuk a szigetet övező móló kövezetét. Mondhatnám, ide születtünk, de az biztos: itt gyerekeskedtünk. Erre éppen tegnap hívtuk fel egymás figyelmét egy pohár ital, és régi, még fekete-fehér fotók nézegetése közben. Izgalmas délután volt! Guszti barátunk is csatlakozott hozzánk, a gyerekkori fotók nagy részét ő hozta magával. Találgattuk, ki van a képen, ki nincs, amott az ki lehet; csodálatos szigeti gyermekkorunkban délutánnyi ideig elmerültünk, és – emlékeztünk. Szép délután volt!
Ma Valkó Öcsi halászlét főzött, ahogy Karácsonykor szokás. Tanyájuk gumihal dobásnyira van a mi tanyánktól, ezért gondoltam, meglátogatom, hogy áll a lé. Érdekelnek az ilyen jellegű leveses dolgok, ez kétségtelen.
Az alaplé éppen elkészült, amikor odaértem. Az asztalon tálban kikészítve a lesózott pontypatkók, szépen, egyforma vastagságú szeletekre vágva. Ez rendben lenne. Odabenn a sütő is izzott már, ahol a fokhagymás harcsafilé küppedt némi fehérboros mártásban. Léna kutya, a csodás magyar vizsla mereven nézte a sütőt, mert tudta, mi készül odabenn. Léna kutya egyébiránt (az eb számára is ehető) táplálék mereven nézésében egyértelműen világbajnok, órákig képes mozdulatlanul az efféle kutyatevékenységre.
Beszélgettünk erről-arról, megkóstoltam a levet, mely természetesen sótlan volt még, mígnem Valkó Öcsi egyszerre elkomolyodott. Túl voltunk ekkorra már egy kupica pálinkán. Gondoltam, talán elfelejtett valamit, amiért hirtelenjében ilyen borússá vált a hangulata.
Újabb kupica pálinkát töltött, felemelte a poharat, és a fény felé tartotta.
– Vilikém! Egy fontos dolog van még ma – mondta szomorú hangon.
Megfogtam a poharam, és én is a pislákoló lámpafény felé tartottam. Nem tudtam, mit kell nézni ezen a kupica pálinkán, de gondoltam, nem lóghatok ki én sem a pálinkanézés sorából, csatlakozzunk hát Léna kutyához. Közben beláttam: valóban van még tennivaló a mai nap estéjén, s nem is egy…
– Ki kell mennünk a móló végére.
– Végül is szép időnk van – emeltem a számhoz a kupicát, s hogy megerősítsem a következő másodpercek történéseit, még odavetettem:
– Egészségünkre!
A pálinkák helyükre kerültek. Valkó Öcsi térült-fordult, s mire felocsúdtam, már két mécsest tartott a kezében.
– Apu, anyu – nézett rám komoran, és én értően vállára tettem a kezemet.
Esteledett. Kezdett hideg lenni, holott egész nap csodálatosan sütött a nap, és mindennek olyan tavasz illata volt. Pedig ma Szenteste lesz, amikor csillagszórók gyúlnak a fenyőfán, és – ha csak kis időre is, de – Jézuska betelepszik otthonunkba, elhozva egy zsáknyit abból a hiányzó szeretetből, mely rendesen dukálna a mindennapokon.
Különös fények gyűltek a nyugati végeken. Ha a festő ilyet fest, azt mondják rá: giccs. A természet festővásznán azonban még sohasem született giccs, ahogy a természetnél nincs is ügyesebb festőművész; az alkony pingálja most a vásznat múló festékeivel.
Három mécsest gyújtottam, szemben a Badacsonnyal. Barátom kissé odébb vonult. Leült a mólóvégi kőre, meggyújtotta mécseseit, és valamivel később azt vettem észre, hogy – halkan sír.
Ekkor arra gondoltam: legyen bármilyen erős is az ember s legyen bármennyire öreg, a fogyatkozó család és barátok emléke minden nap kísér bennünket, de ma, Karácsony napján itt van mindenki, aki fontos nekünk. S ekkor nem szégyen az, ha az ember megkönnyezi gyermekkorának letűnt, csodás Szentestéit…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Polyák Csabio Csaba 2014.12.25. 09:12:52
70vr70 2014.12.25. 18:24:17
Sheryanne 2014.12.26. 00:45:36
Olyan volt mintha ott lettem volna, Lénával a rem előtt...mert hogy voltam ott...:)
Szeretetteljes szép Karácsonyt! :) mindhármótoknak!!!
Willyfog67 2014.12.26. 20:31:50
@Sheryanne: Köszönjük! Az ilyen rem előtti hely rém jó hely! :)
