Karikázás - ész nélkül
Egykoron Steveolson emlékezett meg egy esetről, amiben az ifjonc kis horgászokat saját nagyapjuk tiltotta le a „karikázásról”. A történetet itt lehet olvasni. Még március sincs, de én máris beleuntam a karikázás egy bizonyos formájába...
…Na végre, kimozdultak a keszegek a kikötő belső feléből! Odabent már napkeleti a horgász-sűrűség, a szórakozás bosszankodássá amortizálódik, ezért nagyon megörültem, hogy keszegék túrázni indultak a nyílt víz felé. Onnét gondoltam erre, hogy „odabent” csak a botokat őrizték a sorakozó pecások, és legfeljebb egy-két kisebb keszeg akadt horogra – azok is többnyire kívülről. Lehet, már el is hagyták a kikötőt? Dobtam egyet előttünk, s lám, azonnal kapás! Tekintélyes karikakeszeg tornázott a zsinór végén. Alig bírtam átfogni, akkora volt.
Felfedezésem azonban nem sokáig maradt titokban. Pár perc és néhány karikakeszeg múltán egy pecás velem szemben odalépett a legszélső kikötőhely trónusára, és – hosszában végigdobta a mólóközt! Sutty! Szólni sem maradt időm, csak gyorsan igyekeztem menteni úszós szerelékemet, mert a fenekező készség zsinórja felülről keresztezte az enyémet. Szerelésem szerencsésen megúszta ezt a műveletet, és biztos, ami biztos alapon odébb álltam.
De nem csak én. A keszegek is fejükbe vették, hogy alaposabban körülnéznek a mólószárnyak között. A spori dobótávján kívül szinte elébük toppantam, ahol a nagy karikák úgy kapkodtak a félvízen lebegő kukoricához, mint Bernát a ménkűhöz. Hevesen veszekedtek velem és vékonyka kis pálcámmal, igazán önfeledt, kellemes szórakozássá alakult a horgászat.
Azonban a tétlenségre kárhoztatott pecásoknak ha a keze nem is, de a szeme jár: rövidesen újkori népvándorlás kezdődött a szemközti mólón. Úgy tűnt, talán emiatt lépegetek egyre közelebb a mólóvéghez, ám az igazság az volt, hogy karikáék is igyekeztek kifelé, tehát kényszerűségből vettem fel velük a lépést. Meglepetésre még egy jó harminc dekás dévér is horogra került néhány koncérasszonyság (ami nem meglepetés) kíséretében, ám a karikakeszegek uralma egyértelmű volt.
…G. mellettem tömi vödrébe a karikákat. A napokban rengeteget fogott, kérdem is, ezekkel mi lesz? Mennek a hűtőbe, mondja, mert már nem kell senkinek. Ilyen hamar ráuntak a halra? – érdeklődöm tovább, s a válasz: a keszegre igen. Az is igaz – jegyzem meg csak úgy magamnak –, hogy legfeljebb keszeg kerül ajándékozási listára. A többi halféleség annál értékesebb, mintsem elajándékozva legyen. Amikor pedig azt kérdezem, hogy nincs-e jobb helyen a keszeg a Balatonban, mint a mélyhűtőben, G. értetlenül néz rám. Na jó – világítanék rá –, csak addig, amíg az olajba nem kerül. G. csak legyint. Azt már korábban sem értette, hogy a kifogott halat miért eresztem el, ergo ez a kérdés számára még a kiegészítéssel is teljességgel értelmezhetetlen. Számomra pedig az homályos, miért kell fagyasztóba dugni azt a halat, amit bármikor frissen kifoghatunk.
Hálás kis halak ezek a karikakeszegek. Szorgosan kapkodják a csalit, nyújtogatják a zsinórt, csillognak-villognak a horog végén. Parádéznak a kedvünkért! Fenséges vacsora készül belőlük, és elnézve a mindennapi zsákmány mennyiségét, valóban nem is hiányzik ilyenkor a halászat. Nélküle is kerül bőven a tóparton és távolabb lakók asztalára sült keszeg, a vendégek pedig messze vannak még, mint a júliusi pontyugrás.
S míg bebandukoltam a mólón, arra gondoltam, hamarosan itt az igazi tavasz, a karikázást pedig leváltja a pontyozás, mint kerékpárt az autó…
Címkék: tavasz Balaton karikakeszegA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
PÁPES LÁSZLÓ 2014.02.23. 15:06:14
sipihoho 2014.02.23. 17:23:23
Hát tényleg nem volt semmi az a nap.Veled szemben, ahol mutattad, szűk másfél óra alatt fogtam 30 db-ot, de csodásakat.Óriás bodrik jöttek, meg néhány karika a javából! 3 db-ot elajándékoztam, a többi ment vissza.Nagyon frankó kis peca sikeredett, ráadásul még napoztam is! És micsoda rablások voltak!
A ...G... csak nem az akire gondolok?..az úszóját kereste? Na igen jellemző, rá.
Tegnap már semmi nem volt, igaz, csak a balinjaimat kerestem.
AtyafiPeca · http://atyafipeca.wordpress.com/ 2014.02.23. 17:27:07
Keszeg láda, ponty láda, süllő láda. Mindegyiken külön felirat. Menthetetlenül elhülyültek az emberek. Csak az egzisztencia síkja létezik. Semmi más. Csak és kizárólag az van, ami fogható és ami ehető. Nem maradt más. Zabálás, alvás, meló, szarás és a szabadidő hasznos eltöltése, na meg még több zabálás, aztán egy szép mély gödör, vagy egy cunci urna.
“Mert ahogy az ember a szellemet elveszítve a lelket tartotta meg, amelynek még voltak bizonyos szellemi tulajdonságai, majd csak a testet tartotta meg, amelynek vannak még bizonyos lelki tulajdonságai, lassan eljut a semmihez, aminek lesznek még bizonyos testi tulajdonságai.” (László András)
Willyfog67 2014.02.23. 17:37:55
@sipihoho: háhá! Pedig próbáltam úgy elrejteni az egyént, hogy még a bötű se utaljon rá... :D
@AtyafiPeca: :-) Kérsz egy sárga lapot??? :)))
AtyafiPeca · http://atyafipeca.wordpress.com/ 2014.02.23. 17:42:36
sipihoho 2014.02.23. 17:53:16
...megveszem a szigetet!..
deepee 2014.02.23. 22:10:14
AtyafiPeca · http://atyafipeca.wordpress.com/ 2014.02.23. 22:18:23
godzikka 2014.02.24. 10:07:33
Örömmel olvasom az újabb és újabb bejegyzéseket :) A horgászok irányába intézett újabb elegáns odabökés pedig teljesen jogos. Illetve nem is te böksz a horgászok felé, böknek azok önmaguk irányába.
Üdv,
godzikka
Willyfog67 2014.02.25. 21:50:28
@AtyafiPeca: Való igaz, hirdetés nélküli lapok, újságok, webes felületek már szinte nem is léteznek. Tulajdonképpen ez az oldal sem hirdetés mentes. A MaHor pedig még mindig kiváló, Hunyadi Attila írásait imádom! :)
@godzikka: Nem bökésnek szántam, de aranyos volt a társalgás. És tanulságos.
Várom a lektorálni valót...
Willyfog67 2014.02.25. 21:52:53
AtyafiPeca · http://atyafipeca.wordpress.com/ 2014.02.25. 22:07:21
El kel, hogy mondlyam Nektek, hogy nem csoda, hogy a magyar átlagpolgárnak lesújtó véleménye van a horgászokról és ha tehetik megmosojognak, vagy csak épen kiröhögnek minket, mert biza a nagykártyák töbségének nagyon bokorbaszarós a formálya. Persze ez nálam nem okoz gondot, mert én nagyon lyókat mulatok magamban ezen a sok eltévejedet én központú idiótán, akik eljutotak oda, hogy önmagukat parodizálják.
Elképzelt cikk a Mahor 2035-ös számában:
Horgászni voltam. Sütöt a Nap. Egész jó idö volt. Kicsit fáztam is, de vitem magamal kesztyűt. Már jó ideje dobáltam az ssr/258/cfk 145 tipusu mücsalimat, mikor ütést éreztem és meg is volt a hal. 8 kilos csuka. Csak ugy görbült a bot. Még a lábaim is remegtek. Én mindenki tudja hogy nem viszem el a halt, mert viszadobom az élető elemben. Igy is tetem. Eleresztetem. Huh, de jó gondoltam magamban, ijen szép csukát még nem is fogtam. Közben feltámat a szél és az őszi falevelek virgonc fecskék módlyára letek felkavarva a feltámadó szél nyomán. Ősz van gondoltam, de jó it kint a természetben egyedül kint leni a jólevegőn. Még dobtam párat és hazafelé vetem az utam a csodálatos őszi levegőben. Hazafelé menet még arra gondoltam, hogy jövök máskor is, mert nagyon szeretek horgászni, ha lehetőségem van horgászni, mikor horgászhatok kint valahol egy vizparton a jólevegőn a bezártságtól távol.
Dr. Glaubert Norbert