Téli csendélet
Halásszy kiballagott a móló végére, miközben álláig húzta a pulóverét. A lámpaoszlopnál aztán megállt, és ünnepélyesen körülnézett.
Gyenge északi szél fújdogált, de most ez a kis szelecske metsző hidegnek tetszett, a párás túloldal, a szomorúvá borult idő pedig inkább a késő őszt idézte, mintsem március végét. Valahogy nem akar tavasz lenni – állapította meg egykedvűen, s ezzel vége is lett az ünnepélyességnek.
Jöjjön a rideg valóság: ma este ha esik, ha fúj, de akár fagyhat is, ő akkor is horgászni fog.
A köveket nézegette, hova alakíthatná ki a horgászállást. Általában nem elsőrendű szempont nála a felszerelés tökéletes biztonságban történő használata, de a rezgőspicces pálcáit mégsem dobhatja le hanyagul a mólóvég köveire. Aztán a vízre pillantott, Keszthely irányába: nagyjából a dobástávolság felső határán, úgy száz méterre egy szárcsacsapat bukdácsolt látható lelkesedéssel. Ez utóbbi észrevétel kedvét is vette a mólóvégi horgászattól.
Hideg ide vagy oda, mégiscsak a sekély felé kell az irányt venni. S ha már sekély, hát akkor a barna víz…
A tanyában jóleső melegség fogadta. A nappali sarkában megbújó kis kályha hangosan ropogtatta a rádobott akác széldeszkákat. Bizony, most jön a fizetség a takarékos őszért: októberben és novemberben nem tüzelt el annyi fát, amennyit ez a március felemészt. Elvégre a természetben semmi sincs ingyen, és a pillanatnyi takarékosság is látszólagos; a számla előbb-utóbb benyújtásra kerül, s mi nem tehetünk mást – fizetünk, mint a katonatiszt a kaszinóban.
Már kezdett sötétedni, amikor az árok torkolatához ért. A berek felől hömpölygő víz hosszú csíkban barnás színűre festette a Balaton hátát. Úgy tűnt, mintha az árok vize nem venné észre, hogy a partok közé szorultsága már megszűnt, innentől terjeszkedhetne akár jobbra, akár balra is. Olyan ez – emlékezett egykori Tisza túrás élményére -, amikor a szőke folyó és a sötét vizű Szamos még jó darabig egymás mellett futottak, pedig medrük eggyé vált már, mégis úgy látszott, a két folyó mindezt nem akarja tudomásul venni.
Négy horgász fagyoskodott a parton, feltehetőleg a jobb helyeket elfoglalva. Halásszy azonban tisztán látta, a barna víz kissé meghalványulva ugyan, de dobástávolságnyira már keveredik az üres helyek előtti vízterületen is. Ez jó és biztató jel, annak ellenére, hogy bármelyik közegben is mozgunk, éppen három fokot érzékelhetnek a benne lakók.
Mikorra bevetette horgait, besötétedett. Kiszuperált, pántjait vesztett régi fejlámpájával világította meg a valóban rezgő bothegyeket; gyenge északi szél keltette hullámok nyaldosták a vizet régen látott partvédő kövezést, folyamatos bólogatásra késztetve botjainak spicceit.
Három horgász csomagolni kezdett, míg negyedik társuk kitartott. Rövidesen kiderült, egykori katonatársa volt az elszánt horgász. Beszélgetni kezdtek: régi emlékek, meghalványult, vagy teljes feledésbe merült arcok, emlékek elevenedtek meg a parton. Nagyon hideg volt; fázósan toporogtak a botok mögött, és egyáltalán nem csodálták, hogy a csalikat odabent nem piszkálja meg semmi, még egy árva keszeg sem.
Éppen ezért hihetetlennek tűnt, amikor társának kapásjelzője – mint pók a hálójából – leereszkedett a vízre. Bágyadt, hozzájuk hasonlóan didergős ponty került kisvártatva a szákba, mind a két és fél kilójával együtt. Hát mégis mozdulnak, még ilyenkor is!
Halásszy először azt hitte, valami hínárdarab akaszkodott a zsinórjára, amikor rövidebb botján a szokásos bólogatás ütemet tévesztett. Fél kilenc volt ekkor. Na de hínár ilyenkor nem lehet, esetleg régi, vihar törte náddarab – morfondírozott tovább a vízre világítva, ám a finom bólintás sóhajszerű hajlítássá fokozódott. Nincs mese, ez kapás!
A másfél kilós ponty reszketve ért partot. Halásszy úgy gondolta, nem a félelemtől reszket, hiszen aligha tudja, mi történik vele. Hideg van, mintha tél lenne, s ettől van fázós kedve ma este itt mindenkinek.
Már nem dobott vissza. Sem horgot, sem halat. Pedig ez a kis ponty megérdemelné – látta be szinte bűnbánóan –, ám ő az arany középút nagy vesztese lesz, amiről persze szegénynek sejtése sincs. Holnap ebédre ugyanis tepsis ponty készül belőle.
Másnap reggel az utóbbi időben egyáltalán nem szokatlan kép fogadta: havas volt a szomszéd háztetője, fehérbe öltözött a túlpart, a móló, a kikötő. Na de mégiscsak március 24.-e van! Tavasznak kéne lennie, ehelyett újból a tél vicsorgatja szuvas fogait. Szégyellje magát!
*
Halásszy áll a móló elején, és a túlsó partot szemléli. A hó pedig szinte szakad, és hordja a szél, mégis csak a csendet hallja a vízparton. Az élet is mintha megállt volna: néhány vadkacsa gubbaszt a szemközti mólón, mozdulatlanul. Tökéletes csendélet ez – gondolja –, bizony, még téli köntösben…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dokia 2013.03.24. 20:25:18
Nagyon élvezetes volt olvasni! Mióta idetaláltam mindíg várom mi és mikor kerül fel! Köszönet az irásért, minőségi kikapcsolódást adott!
Dokia
Zenga11 2013.03.24. 21:25:01
jójo 2013.03.24. 21:51:32
Mikor már az ember azt hinné, hogy ennél újabb már nem is jöhet,mindig előrukkolsz valami szaftos, ízes finomsággal...,na meg történettel...:-)
Még egy jó pár napig kihasználhatja Halásszy, a téli csendélet csendes magányát...:-))) D
steveolson · steveolures.com 2013.03.25. 09:25:14
Zenga11 2013.03.25. 14:16:42
Jómagam is csak passzív olvasó voltam eddig, és gratulálok az eddigi írásaidhoz.
"sajnos idén még nem pecáztam" :)
godzikka 2013.03.25. 20:08:21
Hét végén vége a télnek (állítólag sokadszor az idén). Kezdődik az igazi szízön.
Willyfog67 2013.03.25. 20:36:46
Halásszy most aztán élvezi a téli csendéletet. A keleti szél másfél óra alatt eltorlaszolta hóval a bejárati ajtónkat. Még ilyet...:-(((
@steveolson: Sztív, tudom, a pontyot nem sajnálod. Majd akkor legyél éhes, ha Pergettyűs-módra tűzdelek csukát :-))))
@Zenga11: Ajaj, ezt tényleg benéztem, de üdv az oldalon, és köszönöm a biztatást.
Még két napig valószínűleg nem is fogsz :-))
@godzikka: Ha a pergetést hozzuk példának, akkor ez amolyan átmenet volt a hagyományos és UL-technológia között. Ponty=UL, burgonya+mangalica szalonna=100-200 g. :-)
A végeredmény egy jó ebéd volt.
Egyébként, tekintve az időjárást, ez tényleg egy gasztroposzt volt:-)
steveolson · steveolures.com 2013.03.26. 08:26:41
Sajnálom, nem sajnálom? szerintem ez nem a sajnálatról szól nálam!
Ha olyanom van eszek én süllőt is:
steveolsonhun.files.wordpress.com/2011/11/pa071023.jpg
Willyfog67 2013.03.26. 16:09:13
steveolson · steveolures.com 2013.03.26. 16:11:11
steveolson · steveolures.com 2013.03.26. 16:14:07
Összefut a nyál a számban most is a kép láttán:
steveolsonhun.files.wordpress.com/2012/03/20120324826.jpg
Willyfog67 2013.03.26. 16:18:25
Most, ahogy jöttem haza, az öböl legbelső sarkából három kormit ugrasztottam ki. Fekete a víz a haltól (gondolom, zömében küsz). Nos, oda csak ki kellene állni, még a lélek is rávinne, csak a lábam nem! :-)))
Willyfog67 2013.03.26. 16:20:14
steveolson · steveolures.com 2013.03.26. 16:26:46
jójo 2013.03.26. 21:23:53
Willy, az ajtót át kéne "szerelni" déli fekvésbe...:-))) D Nem tudtad,hogy még mindig keletről fúj a szél...?:-))) D
Elég lenne csak egy ablak, ami a vízre néz.
Kellene még egy gasztro oldal is - ez már jár nekünk-...:(((
Willyfog67 2013.03.26. 21:48:32
Rendben, kettőt befalazunk :-)
jójo 2013.03.26. 22:08:13
Nem tudtam ,hogy ilyen sok ajtód van! ebből egy tuti művész bejáró...:-)-már horgászati értelemben-
steveolson · steveolures.com 2013.03.28. 21:20:05
A csukát is szeretem:
steveolsonhun.files.wordpress.com/2012/06/p6171007.jpg
