Csúcshorgász lettem

17,6-8.JPG

Na de hogy! Eleve érdemtelennek tartom ezt a titulust, hiszen még a képzeletbeli dobogóra sem sikerült felkapaszkodnom. Kissé csalódott is vagyok emiatt, sőt, szégyellem a történteket, elvégre egy minimális bronzérem igazán teljesíthető lett volna ebben a harmatgyenge mezőnyben. De nem. Elbaltáztam. Nem tudtam élni a hazai pálya előnyével, legalábbis úgy, ahogyan azt csapattársaim elvárták volna. Ám most, lévén még odébb a balatoni szezonkezdet, ígérem: idén a valódi csúcshorgász címre török…

Mint rendesen, idén is terveztem, hogy eljutok Gödöllőre, a halászati szakember találkozóra, amiről tavaly már tudósított a Pelsológia. Részben az ilyenkor szokásos szakmai tartalom meghallgatása, részben pedig a távoli kollégákkal való személyes találkozás ritka lehetősége miatt. Sajnos, ez most több okból kifolyólag meghiúsult, így csak PDF-könyv alakban értesülhettem az ott elhangzottakról.

Az előadások között – ismerve az előzetes programot – kifejezetten érdekelt volna Füstös Gábor, a BHNPZRt. vezérigazgatójának előadása, amiben a balatoni horgász-halász fogásokat vetette össze, és megtudhattuk, hogy idén sem emelkednek a jegyárak, telepítési kötelezettségeiknek eleget tettek, valamint jelentős eredményeket sikerült elérniük a halőrzés területén. Csupa-csupa jó hír, hiszen a mai világban tényleg példa nélküli, hogy – mivel rekreációs tevékenységről lévén szó – nem kell többet fizetnünk a horgászati lehetőségért. A halőrzés színvonalának emelkedését még Vak Bottyán is láthatná, ha a Balatonon horgászna, és tényleg vak, aki nem veszi észre a változásokat. Továbbá az sem meglepő, ha a fogási adatokra tekintünk, hogy mi, horgászok lényegesen több halat fogunk, mint a halászok, ámbár én nagyon örülnék, ha már végre egyszer a halászok lepipálnának bennünket, természetesen busahúsban számolva.

És itt, a horgászfogási adatok között lett megemlítve néhány csúcshorgász, akik tavalyi halfogási eredményük alapján (a fogási naplóba beírt adatokról van szó!) bekerülhettek ebbe a dicsőséges mezőnybe. Igaz, csak monogrammal voltak jelölve, miszerint xy például Akaliban három és valahány mázsányi fogásával győzedelmeskedett, yx Alsóörsről majd három mázsát, xyz Márián pedig több mint kettő mázsát szákolt, majd következett SzZs Fonyódról, 170 kg-os fogásával. Lehet, hogy a nevek monogramjainál és a helyszínek megjelölésnél tévedek, de a teljes hitelesség kedvéért most nem lapozom fel ismét a beszámoló kivonatát.

Nos, mivel már nem emlékeztem, hogy mennyi halat is rejtett a tavalyi fogási naplóm, ezért először csak gyanakodtam, hogy az az SzZs, Fonyódról talán én lennék. Persze, lehet akár Szabó Zsigmond vagy Szép Zsófi is az illető, ám személyes megerősítést kaptam, hogy bizony énrólam van szó.

De vajon miért lettünk felemlegetve?

Kétségtelenül azért, hogy ezzel is lehessen igazolni azt, hogy egyesek – kihasználva az éves fogási kvóta hiányát – milyen pofátlan módon rabolják ki a Balaton halállományát a nagy többség elől. A Balaton melléki településeken könnyen beazonosíthatóak ezek a monogramos személyek, lehet majd őket okolni, ha a kvótarendszer mégis bevezetésre kerül. Éppen ma járt nálunk a lakatos, rács került az ablakokra, holnap jön az üveges, és törésmentesre cseréljük a nyílászárókat, ráadásul néhány napja már napközben is kulcsra zárom a lakást… Szóval, félretéve a tréfát, valóban elfogadható indokok lettünk, de mindezt nyugodtan megtehette volna a vezérigazgató úr akár a monogramok nélkül is, pusztán a számokkal példálózva.

Azonban, legyen ez tényleg mellékes dolog. Nézzük csak a tényszerű számokat. Mi sok és mi kevés? Vagy más aspektusból megközelítve: mi igaz és mi hamis?

Ahogy legfentebb említettem, én teljesen érdemtelenül kaptam meg a 2012. évi csúcshorgász címet, több ok miatt is. Valószínűnek tartom, hogy ezek az eredmények a fogási naplók nagyon alacsony szintű feldolgozottságának állapotát tükrözik, ugyanis biztosan állíthatom, hogy csak a közvetlen környezetemben horgászók tízes csúcslistájába sem biztos, hogy beférnék. Mondjuk, egy kétszáz méteres körön belül. Tehát gyanítom, ahogy teljesedik majd a naplók feldolgozottsága, úgy szorulok mind hátrébb a ranglistán, mert arra ugye gondolni sem merek, hogy esetleg azok a naplók elvesztek, elfelejtődtek leadódni, netán, a tinta fogyott ki a tollból év közben, a későbbi csúcslistát befolyásoló, döntő pillanatokban.

Továbbá az sem biztos, hogy valójában annyi halat fogtam az elmúlt évben, mint amennyit a fogási naplóm tartalmazott. Őszintén bevallom, nincs az eltérésről „feketén” vezetett kis magánnaplóm, így ennek az eltérésnek a pontos mértékét sem tudom megmondani. Néhány dolog azonban egészen biztos.

Nézzünk egy esetet. Aznap csónakból horgásztam, és három pontyot fogtam. A halakat pontyzsákba tettem, annak rendje-módja szerint azonnal bevéstem őket a naplóba. Aztán kikötés után készítettünk róluk néhány fotót, majd a legnagyobbat útjára engedtem. Azaz, ez a hal elszámolásra került mind a hat kilójával, ugyanakkor feltehetőleg jelen pillanatban is a Balaton halállományát gyarapítja, több hasonló körülmények között, naplóba került társával egyetemben. Mi ebből a tanulság? Elsősorban az, hogyha valaki vissza akarja engedni az általa fogott halat, tegye meg azonnal, és akkor nem kell beírnia a fogási naplóba. Ehhez igazodhatnék én is, ez igaz. További megoldási lehetőség lehetne a fogási napló ez irányú továbbfejlesztése, na de az adminisztrációs feladataink így is éppen elég sokrétűek, ne bonyolítsuk még ezzel is a végtelen egyszerű horgászatot. Az más kérdés, vajon hány bejegyzés lenne a balatoni fogási napló „megfogta, de a mérlegelés és fotózás után elengedte” című rovatában…

Végül, ha a tényszerűséget nézem, bizony annál a 170 kiló halnál azért lényegesen többet fogtam. Azok a halak, amelyek azonnal visszakerültek a vízbe, a fogási naplóba természetesen nem lettek bejegyezve. Az elmúlt évben több süllőt engedtem vissza, mint amennyit elhoztam; a keszegfélék és pontyok többségét, a compók mindegyikét visszaengedtem, és a több csukából is csak egy került végül az asztalunkra. De mivel ezt igazolni nem tudom, marad a papíron elszámolt eredmény…

A szomorú mindössze ebben csak az, hogy ezek az adatok azt sugallhatják: ugyan már, ennyi halat nem lehet elfogyasztani, ezek biztosan eladták, ebből élnek, stb. És az is szomorú, hogy bizonyosan van is ilyen horgász a Balatonon. Ám nem biztos, hogy annak a fogási naplója tíz kiló halnál többet tartalmazott az év végi összesítéskor, de ez már más kérdés.

Sokak szerint minden statisztika annyit ér, amennyi belőle az üzletre fordítható. A kérdés esetünkben csak az, hogy kinek mi számít üzletnek…

A bejegyzés trackback címe:

https://pelsologia.blog.hu/api/trackback/id/tr155062882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fonyod 2013.02.05. 09:17:57

Máshol is olvasva Füstös Úr értekezését levonható a következtetés, hogy egy kis stílű, bosszúálló fasz.
Üdv
Varga Zoltán

02.2013.04.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

zsohigaby · http://www.balatonhorgasz.hu/ 2013.02.05. 16:40:38

zsohigaby · http://www.balatonhorgasz.hu/ 2013.02.06. 16:05:35

steveolson · steveolures.com 2013.02.07. 08:59:04

A Balaton pártján

Könyveimről

Pelso a Facebookon

Ajánlott linkek

Utolsó kommentek

Címkék

Blogajánló

Archívum

Feedek

Egyéb

Linkek

RSS