A szezonnyitó zárónapja, avagy az elmaradt revans
Ma, a munka ünnepét munkával ünnepeltem (12 órás szolgálat), ezért tegnap volt az utolsó horgásznapunk Gabival. Minden optimálisnak tűnt, hiszen hajnalban igazán békés arcát mutatta a Balaton, tükörsima vízfelszínnel fogadott bennünket. Készültem a revansra, ám ismét bebizonyosodott: egy mérkőzés két félidőből áll.
Háromórányi horgászidőt engedélyezett számunkra a család. Reggeli után Gábor és Rita ugyanis kirándulást terveztek Badacsonyba, hogy megmásszák a hegyet, megkóstolják a lankáin érlelődött nedűt. Mivel aznap tartottuk a szigetgyűlést, ami azt követően,hagyományosan szigetmajálissá alakul, tudtuk, délutáni horgászatra nem marad idő. Pontosabban nem idő, talán az erő jobb kifejezés lett volna, de a „ma már nincs kedvünk horgászni” – mindenképpen…
Gábor ugyanolyan gyermeki izgalommal készült az utolsó balatoni süllővadászatára, mint az elmúlt napokban. Míg a pirkadat halvány fényeiben igyekeztem a Bóbita felé irányítani a ladikot, ő már a botját és a műcsalijait rendezgette. Az elmúlt napok horgászatai alatt fél szemmel mindig lestem mozdulatait, hiszen tudni való, hogy az ördög a részletekben rejlik, de úgy látszott, nem nagy dolog, amit nekem is végre kell hajtanom ahhoz, hogy eredményes legyek.
Mivel nyugodt víztükör várt bennünket, hadrendbe állítottam a Gábortól kapott 2,1 m-es, 3-12 gr-os kis pálcát, rajta 2500-as Exage-el, dobján 16-os monofillal. Gondoltam, ilyen körülmények között megér egy próbát, de az első dobásokat még az erősebb készséggel követtem el.
A korai időpontban csak Zoli (Pepe kolléga) volt társunk a szomszédban. Ligetről evezett át – potom negyven perc –, s ahogy mondta, azért sportolt, mert takarékoskodni kell az árammal. Igaza van. Szombat hajnalban mi is spóroltunk…
A Bóbita viszonylag nagy kiterjedésű márgapad, a fonyódi akadósor legbelső és legnyugatibb darabja. Megfér itt jó néhány csónak, még akkor is, ha a horgász éppen perget belőle.
Természetesen Gabinak jelentkezett az első kapás, amit elhibázott. Másodszorra sikerült ugyan megakasztania, de a hal lemaradt. Megjegyzem, az elhibázott kapás után azonnal műcsalit cserélt, színben hasonló, de kiképzésében eltérő gumihal került fel az ólmos horogszárra.
Kissé később nekem volt egy halvány harapásom, majd rövidesen elmondhattam: 1:0. Mivel Gabinak újabb akasztás nélküli kapásai voltak, gondoltam egyet, és kis pecám zsinórjának végére egy kétfarkú, fehér tvisztert kötöttem, 3 gr-os fejjel.
1:0...
Rutinból megoldva
vissza a jövőnek
A monofil nyúlóssága, érzéketlensége először furcsa volt, így az első kapást csúnyán elrontottam. A második megakadt, de a csónak mellett lefordult a horogról. Gabi megtörölte a homlokát:
- Papa, nincs az a pénz, amiért én tviszterrel csúfolnám meg a jigemet…
Ez bizonyára olyan mondás, mint: „a gyenge csukapergetők fegyvere a körforgó villantó”. Az élet azonban igazolni akarta, miszerint a közmondások népi bölcsességek, mert gyors egymásutánban két kisebb süllőt is a fedélzetre segítettem. Egyet fehér tviszterrel, egyet pedig sárga, apró kis Sandrával. Az UL-nek még talán nevezhető felszereléssel élmény volt csónak mellé parancsolni a hevesen védekező süllőket. Gábor azonban gyorsan szépített, de ezután eredménytelen negyed óra következett. Javasoltam, álljunk át.
Zoli is átállt, és rájött, pont ott horgonyzott le, ahova dobálni kellett volna… Néhány süllőt azonban így is „jigfejre” kerített (egyet, tán kettőt idő előtt elengedett), kitartott az előző napokban sikeres gumihalainál. Nyolc órakor horgonyt bontott: menni kell, mert nyit a kereskedés, cement kell az építkezéshez…
A Bóbita külső részéről húsz méternyit beljebb húzódtunk, de a nyugati szélét még így is éppen elértük. Itt Gábor azonnal rátapintott a külső márgapad meredek törésére, ahol a süllők rejtőzködtek. Hamar fogott egy cirmos színezetűt, ahogy a kis sárga Sandra nekem is hozott egyet. Ekkor járt le az első félidő.
- Most büntetni fogok – mondta Gabi, miután felemlegettem a horgászat 4:2-es állását. Fehér Mann’s gumihalba rejtette az ólmos horogszárat, és a második félidőben beváltotta fenyegetéssel felérő ígéretét.
Az első dobás után azonnal jobb halba ütközött. Szépen dolgozott a botja, rövid ideig a három nap legszebb süllőjét vizionáltuk, ám a kemény fárasztás után tigrismintás kacsacsőr nézett velünk farkasszemet. A két kilón felüli csuka azonban nem adta könnyen a fogát, többször beszaladt a csónak alá, kerülgette a horgonykötelet, mígnem kiakadt belőle a horog. Elmaradt hát a csuka-kézfogó…
A következő emelem-süllyesztembe ismét valami sokfogú szólhatott bele, mert félig leharapva került vissza Gábor gumihala. Ugyanilyen fehéret fűzött fel, majd a külső törésív mellől módszeresen fogni kezdte a süllőket.
Nem részletezem: kilencig jutott, míg nekem a második félidő vége felé volt egy kapásom, amit csúnyán elrontottam. Természetesen minden hal után tájékoztatott a köztünk lévő „verseny” aktuális állásáról…
Gábor abban látta az eredményességét, hogy a törés szélén kezdetben bátor emelésekkel irányította a gumihalat, majd később, amikor ritkult a kapás, letartott spiccel, határozott hajtókar-tekeréssel (általa „laposnak” mondott), agresszív bevontatással tudott támadást kiváltani. Jómagam igyekeztem követni barátom technikáit, de ahogy az eredmény mutatja, nem nagy sikerrel.
Mit nem naggyal: semmivel!
Szeretném összegezni a tapasztalatokat, de nincs hozzá tudományom. Ezért megkérem Gábort, ha érdemesnek tartja leírni a saját megfigyeléseit, tegye meg, boldogan teszem közkinccsé ezen az oldalon. Tanulságot azonban szereztem éppen eleget, hiszen nem úgy van az, ahogy megrögzött békéshalas horgászbarátom egyszer megjegyezte: „… Pergetés? Ugyan már! Bedobom azt kitekerem…”
Mindenesetre elmondhatom, nagyszerű hétvége van mögöttünk. A Balaton ismét kitett magáért, és ahogy a hírek szólnak, máshol is mesés süllőfogásokkal kényeztette a horgászokat. Az örömbe ezen a ponton azonban üröm is szorul, de ez már egy másik történet.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
steveolson · steveolures.com 2012.05.02. 12:41:51
Meg ahhoz is, hogy a tengeralattjárótól megszabadítottátok a Balatont!
Willyfog67 2012.05.02. 21:09:51
starboard · http://horgaszat-befektetes.blogspot.com/ 2012.05.25. 15:28:15
koszonom
Willyfog67 2012.05.25. 22:57:53
A felvételek Csákó Gabi fotóstehetségét igazolják. Sajnálom, hogy csak keveset kattintott, amikor itt volt, de állandóan horgászni akart.
Megértettem...
