Horgász szemmel a Balatonról - 4.

 

A fagy szorítása nem enged, a jég alá kényszerített Balaton téli álmát alussza. De mi nagyra nyitjuk horgász szemünket, sőt, egy nagyítót is kézbe veszünk, hogy jobban lássuk az angolna-sztorit...

 

„Nem az angolna döglik, hanem a Balaton pusztul!”                                                     Tölg István 

 

Ha már a második fejezetben az invazív növényevőket említettük, szólnunk kell az angolnáról is – immár új oldalon. Megjegyzem, több ok miatt sem lehet a busával vagy amurral egy lapon emlegetni. Elsősorban azért nem, mert kifejezetten jó ízű halról van szó (bocsánat, tudom, ez nagyon szubjektív vélemény volt; az amur is finom…:-), másrészt a telepítéseket megelőzően is előfordult a Balaton vízrendszerében, harmadrészt pedig azért nem, mert elsősorban közvetlenül, és nem közvetve okoz(ott) nehezen gyógyuló sebeket a tó halfaunájában. Szó nélkül természetesen nem mehetünk el mellette, különösen, hogy későbbiekben a halpusztulásoknál is kénytelenek vagyunk felemlegetni.

A történet kezdete 

Az európai angolna (Anguilla anguilla L.) az egyik legtitokzatosabb édesvízi halunk. Nem témája az írásnak mindezt bemutatni, de Ádámot és Évát “szőrmentén” azért érintenünk kell. Különösen, mert még manapság is sokan úgy gondolják, hogy ez a hal a Balatonban szaporodni képes – pedig nem. Különös életmódjának legtitokzatosabb része, a fajfenntartás valahol a Sargasso-tenger algás-hínáros mélységeiben történik. A kezdetben 7-15 mm. hosszú lárvák, melyeknek neve leptocephalus, 180-290 nap után érkeznek Európa partjai közelébe. Addigra 75 mm. hosszúak lesznek, de még mindig megtartják fűzlevél alakú lárvaformájukat. Ekkor már aktív mozgásra képesek, de úszóhólyaggal még nem rendelkeznek. A következő évben metamorfózison mennek keresztül: testük 60-65 mm-re rövidül, hengeressé válik, beágyazódik a gerinchúr, és kialakul az úszóhólyag. A leptocephalus tehát üvegangolnává fejlődik, és megkezdi aktív vándorlását a partok, illetve az édesvízi folyók torkolati területe felé. A félsós tengeröblökben, folyótorkolatokban összegyűlő üvegangolnákat intenzíven halásszák, majd vagy nevelőtelepekre szállítják, vagy azonnali fogyasztásra (!), ínyencek tányérjára kerülnek. Az európai angolna a közelmúltban túlhalászott fajjá vált, ezért 2007 óta európai helyreállítási terv van rá érvényben. Hosszú kutatási munkák eredményeként holland és dán kutatók mára megoldották mesterséges szaporítását, ámbár erről hivatalos publikáció még nincs, csak néhány kivonat különböző konferenciákról. Ez érthető, hiszen az angolna továbbra is különösen értékes árucikk, mesterséges előállítása éppen ezért hétpecsétes titok.

De hogy kerül angolna a Balatonba? Ezt a kérdést Moldova György is feltette „A Balaton elrablása” című művében a Halászati Társaság akkori vezérigazgatójának: „…Mivel mi nem rendelkeztünk a németekéhez hasonló melegvizes lehetőségekkel és termelési tapasztalatokkal, Ribiánszky NDK-s szakértőket hívott meg. Azt a tanácsot kapta, hogy nálunk a természetes vizeket kellene felhasználni a nevelésre, mert az adottságaik kedvezőek; a Velencei tavat, a Körösöket javasolták és mindenekelőtt a Balatont…” Az első üvegangolna-szállítmány 1961-ben lett a Balatonba kihelyezve. A harminc esztendővel később bekövetkezett súlyos elhullás után, 1992-től már nem telepítettek többet. A balatoni angolna „sikertörténete” több tényező kedvező együttállásának köszönhető; ebből az egyik a minden képzeletet felülmúló megmaradási arány, amivel a szakemberek nem számoltak. Az „ügy”-ben érintett többi tényező (kiváló élőhely, bőséges táplálék, eredményes visszahalászhatóság) azonban együttesen hozzájárult az őshonos halállományok leromlásához.

A japán angolna (Anguilla japónica) lárvafejlődése

A tengeri angolna (conger) leptocephalusa

Fantasztikus felvétel! Jól látszanak a leptocephalus fogai

Üvegangolnák egy tengeröbölben

Az ügy bonyolódik

De ne ugorjunk ennyire előre! Az angolna tehát megérkezett, és mint rövidesen kiderült, bizony paradicsomi állapotok közé került. Hamarosan megjelentek a horgászfogásban is. Ennek volt, aki örült, de sokan gyűlölettel fogadták. A horgászszempontból való megítélés természetesen háttérbe szorult azzal a gazdasági lehetőséggel szemben, ami az akkori Balatoni Halgazdaság számára felcsillant, és ami a betelepítést alapvetően meghatározta. A szakemberek úgy gondolták, ez a hal majd a „semmiből” termel kemény valutát a népgazdaságnak. Ez a terv egyébként ragyogóan igazolódott is, hiszen az angolna hosszú időre megalapozta a BHG (később BHZRT) működését, fizetőképességét. Csak a „semmiből” nem stimmelt… Éppen ezért teljességgel érthetetlen, hogy a betelepítés előtt egyetlen kutató sem mérte fel, modellezte le az angolna biotópra majdan gyakorolandó hatásait. Mert ha megtette volna valaki, valószínűleg soha nem engedélyezik a telepítését. Igaz, a mértékadó vélemény így szólt, ismét citálva Moldova művét: „…Az angolnát nem csak a jövedelmezősége miatt kellett hasznosnak tekintenünk, hanem ökológiai okokból is. Az 1960-as évekre a Balatonban rendkívüli mértékben feldúsult a tápanyag, ez a körülmény az olyan értéktelen halaknak kedvezett, mint a keszeg; az ivadékai ugyanazt a táplálékot fogyasztották, mint például a nemes halnak számító pontyok, melyek így fokozatosan visszaszorultak. Olyan ragadozó természetű halat kellett keresni ennek a gondnak a megoldására, mely vegyes táplálkozású, csökkenti a víz terhelését és megritkítja az értéktelen fajták ikráit is…”.

A tóban nevelkedő angolnák fő tápláléka valóban az árvaszúnyog lárvája. Ebből bőven volt és van a tóban. Ezáltal elvileg lehetett táplálék-konkurense a többi pontyfélének, de szúnyoglárvából mindig is több létezett, mint amennyit a halak képesek voltak kifalni. Azonban az angolna nem vet meg más táplálékot sem, ahogy azt hamarosan egyszerű horgász szemünkkel is láthattuk. Elsőrendű ikra- és küszfaló hal! Előbbi „képességével” már olyan őshonos halfajok állományait veszélyeztette, amelyek kizárólag természetes szaporodás úján léteznek a Balatonban. E fajok közül ki kell emelni a kősüllőt és sügért; sajnos a balatoni kősüllő-állomány drasztikus csökkenése az intenzív horgászat mellett részben az angolna rovására írható! A korábban gyakori kecskerák 1965. évi halpusztulást túlélő példányait néhány év alatt „kivégezte”, de hasonló sorsra jutott a korábban gyakori sügér is. Azonnal hozzá is teszem: most, amikor a 80-as 90-es évekhez képest szinte alig van angolna a tóban, érezhető erősödésnek indult a sügérállomány. A kikötők, öblözetek védett hínárosaiban, kövezéseken mind gyakrabban, de néha már a nyílt vízen is találkozhatunk velük.

Természetesen nagy károkat szenvedett a süllőállomány is. Írom ezt attól függetlenül, hogy, idézem: „…a süllő olyan korán ívik, mikor az alacsony vízhőfok miatt az angolna még nem táplálkozik. Ez a két hal a nyugat-európai tavak némelyikében is együtt él…”. A borókafészkeket kezelő halászok gyakran látták, és láttam két ízben jómagam is, amikor a felszínre kerülő fészekből angolna csusszant ki. Gyanítom, jelentős az a kár, amit a balatoni süllők szaporodásában okozhatott!

Közvetett kártételeként a küszfogyasztást kell említenünk, hiszen ezzel táplálék-konkurense lett a süllőnek. Ez azért is lényeges, mert az 1965. évi nagy halpusztulás előtt (amikor a süllőállomány 60%-a semmisült meg) a fogasok fő táplálékhalát a vágó durbincs (paptetű, varsinta) alkotta. Ettől kezdve lett a süllők elsőrendű táplálékhala a szélhajtó küsz, az angolna pedig „elsőrangú konkurense”. Azonban költői a kérdés: vajon mi lett volna, ha 1965-ben nincs halpusztulás, és nem roggyan meg alapjaiban a vágó durbincs állomány is? Valószínűsíthető, hogy az angolna hosszabb távon átvette volna a peszticidek azonnali hatását.

Angolna-sztorink azonban itt nem ér véget. A rövidesen posztolásra kerülő részben bizony az ügy bűzleni kezd...

Felhasznált irodalom: Gönczy- Tahy: Az angolna

                             Moldova György: A Balaton elrablása

                             Dr. Müller Tamás - szóbeli közlés

 

Címkék: angolna 

A bejegyzés trackback címe:

https://pelsologia.blog.hu/api/trackback/id/tr874102210

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zembertelen 2012.02.14. 00:14:32

Az angolna.
de jó volna.
ha rád hangolna.
Válasz erre 

hantaboly 2012.02.14. 01:37:55

Az angolna jól elkészítve mennyei eledel! Sajnos rég volt már szerencsém hozzá! Pedig én az angolnának szurkolok. :-)
Válasz erre 

Willyfog67 2012.02.14. 07:43:34

@hantaboly: Igazad van. A legfinomabb halak egyike. Most már, hogy nincs telepítve, szurkolhatunk neki. Ám ahogy múlik az idő, egyre kevesebb az esély arra, hogy saját fogású angolna kerüljön tepsibe. Vagy bográcsba. Mert egy jó, szabad tűzön főzött tejfölös angolnapörköltnél alig van jobb halkaja. (Nagy hibát követünk el, ha pörköltkészítés előtt megnyúzzuk...:-)
Válasz erre 

Fishraptor 2012.02.14. 09:33:41

@Willyfog67: Igen jó kaja, ahogy írod is,,,füstölve is,,,nem horgászom rá,,,de mindig belebotlok,,,a parti kövezés előtt éjjel mindig lehet fogni!)
Válasz erre 

Koli 2012.02.18. 12:44:06

Hogy ki és hogyan telepített angolnát, azt nem tudom, de igen erős a gyanúm, hogy a publikélt adatoknak és a valóságnak nem sok közük van egymáshoz..

Tavaly és tavalyelőtt lényegesen kevesebb angolnát fogtunk mint az előző években, ezzel párhuzamosan pár év alatt lényegesen megerősödött a sügér állománya.
2011-ben nagyon sokat fogtunk a kikötőben és már 8-10 cm-es példányok is jelentkeztek.
Válasz erre 

Willyfog67 2012.02.18. 12:55:15

@Koli:
És, ez a lényeg... Itt a pont :-)
Én sajnos béna vagyok hozzájuk, évek óta nem fogtam egy darabot sem, pedig nagyon szeretem - a bográcsban látni!
Válasz erre 

Fishraptor 2012.02.20. 19:59:35

Neno ,Isten éltessen sokáig!))
Válasz erre