Gödöllőn találkoztunk
Január 26.-27.-én Gödöllőn a Szent István Egyetem adott helyet immár második alkalommal kis hazánk halászati és horgászati szakembereinek találkozójára. Az elmúlt évi tapasztalatok birtokában nem volt kérdés, hogy idén is részt veszek ezen az összejövetelen.
Dr. Urbányi Béla egyetemi docens és Dr. Bokor Zoltán tudományos segédmunkatárs koordinálásában jobbnál jobb előadásokat hallhattunk hazai és külföldi szakemberektől. A téma most is színes volt. Dr. Horn Péter akadémikus egészen új megközelítésben világította meg a haltenyésztés jelenkori kihívásait és lehetőségeit, Hoitsy György a lillafüredi pisztrángtenyésztés múltját-jelenét tárta elénk kortörténeti dokumentációkkal és fotókkal illusztrálva. Szabó Robi kollégánk az akasztói szikiponty titkát osztotta meg a hallgatósággal, Pintér Zsolt pedig – Szerbiából érkezve – az ottani tápos tavi halnevelés tapasztalatait tárta elénk. Dr. Mézes Miklós professzor úr rendkívül figyelemfelkeltő előadást tartott „Halcsali, és ami benne van” címmel, aminek még minden bizonnyal lesz visszhangja (a BHNPZRt. honlapjára ez az anyag is hamarosan felkerül). A szakemberek azonban kétségkívül Füstös Gábornak, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit ZRt. vezérigazgatójának az értekezését várták a legkíváncsibban. A lendületes, meggyőző erejű előadás összefoglalóját az alábbi linken olvashatjuk:
http://www.balatonihalgazdalkodas.hu/aktualitasok2?news_id=341
Hallgatva az előadást, és az azt követően elhangzott kérdéseket, néhány gondolat felvetődött bennem. Egyrészt, hogy hasznos dolog lesz itt is bemutatni a több részből álló írásomat, ami korábban már máshol, e témakörben megjelent (az első kettő rész már olvasható is volt). Ez a sorozat érinti e kérdéskör részeit, és most örömmel tapasztaltam, hogy a megoldásokat keresve mások is hozzám hasonló következtetésre jutottak (ráadásul, ők aktívan tehetnek is az „ügyért”…). Másrészt, hogy az új horgászrend most sem jó, mert olyan szabályzat, ami mindenkinek megfelel, még sosem volt – és nem is lesz. De ez már nagyon hasonlít hozzá, és a vitára okot adó, néhány neuralgikus pont (különösen a bojlis szigorítás) kezelhetőnek tűnik. Aztán azt is megállapíthattam, hogy a „kettővel korábbi” vezérigazgató, V.L. nem volt rest eljönni, és olyan kérdéseket feltenni, melyeket néhány éven keresztül lett volna lehetősége személyesen megoldani. Ekkor kissé feszengtem székemen, mert a zsebemben kinyílott bicska bizony karcolgatta az oldalamat…
Szakmailag értékelve a hallottakat, és szembeállítva egymással néhány kijelentést, megállapíthattam: ha már paradigma váltás van, korábbi ténymegállapításainkat is bátran felülírhatnánk. Mire is gondolok?
Nos, tudományos tézis, hogy a Balaton alapvetően süllős-dévéres víz, és a legkevésbé sem pontyos. Ellenben manapság olyan szegény a tó planktonikus (fito- és zooplankton egyaránt) ellátottsága, hogy éppen e halfajok egyedeinek nem kedvez (a süllőnek természetesen a táplálékhalakon keresztül). Ugyanakkor a kihelyezni kívánt méretű pontyok számára kifalhatatlan mértékben van mind vándorkagyló, mind szúnyoglárva a víztérben. E két táplálékforrás az idősebb (négynyaras, vagy annál öregebb) dévérkeszegek számára már felvehető, de ha kötjük az ebet a karóhoz, akkor bizony a letisztult Balaton elsősorban pontyos vízzé alakult át. Ettől függetlenül a süllő (és kősüllő!) állomány fejlesztéséért mindent meg kell tenni, akár ívóhely rehabilitációról, védelemről, vagy utánpótlásról legyen szó.
Jaj, majdnem elfelejtettem: az első nap előadásait az egyetem területén található „Katlan” nevezetű egységben folytattuk, immár kötetlen formában. Itt kedvünkre elpolemizálgathattunk minden, horgászattal és halászattal kapcsolatos kérdésről, megoldást kereshettünk az Újpest utóbbi időben tapasztalt nyomasztó fölényéről a Fradival szemben, és Kredenc kollégával, a Haltartó oszlopos bútordarabjával hajnalba nyúlóan elemeztük a hazai elektronikus- és írott horgászsajtó helyzetét. Úgy gondolom, a „második félidő” éppoly hasznos volt, mint a korábbi programok: az egymástól távol élő-dolgozó szakemberek csak ritkán tudnak személyesen találkozni, problémájukat felszabadultan megosztani egymással.
Ezért pedig mind Urbányi Bélának, Bokor Zolinak, mind az egyetem halas szakembereinek, szervezőinek hatalmas köszönet jár!
Ezúton is köszönjük!
Fotók: Kaczkó Dániel
Címkék: nonprofit gödöllő halászatA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Greenkoi 2012.01.31. 16:36:59
Willyfog67 2012.01.31. 18:58:46
*kredenc* 2012.02.01. 09:02:30
Willy tökéletes összefoglaló volt, és csak azt bánom, hogy 1 évben 1 ilyen alkalom van. És a fő gond, hogy Veled így csak egyszer találkozom. De ha Isten is úgy akarja, akkor idén eljutok a Halaton hétvégére, barátságokat mélyítendő.
Willyfog67 2012.02.01. 16:31:45
Willyfog67 2012.02.01. 16:37:12
Fishraptor 2012.02.01. 17:49:13
Szerintem nyugodtan lehetne ilyen embereket alkalmazni és talán jobban működne a dolog!)
