Halpikkelyek ellenfényben (Augusztusi morzsák)

Lepergett Kisasszony hava is. Talán nem szép ilyent mondani, de a hó végére elegünk lett a fiatalasszony hisztijeiből. Hol ragyogott a kedve, hol búslakodott, hol sírva fakadt, s mire válaszolhatott volna kérdésünkre: mégis mi bajod, már egy másik szem, egy más tekintet nézett vissza ránk. Mit tehettünk? Nadrágot húztunk a glottgatyára, pulóvert a pólóra, majd fordítva, s lestük a vizet: kedves kisasszony, mikor fújod ki már a mérged?

De ne panaszkodjunk. Az időjárás itt áldás, amott harag és veszteség. Azért ha ritkán is, de vízre szállhatott a horgász, s ezen ritka alkalmakkor nem maradt üres a ... (majdnem szákot írtam, pedig újabban bilincs az...). Most pedig lássuk csak, milyen morzsákat hagyott maga után a változatos hangulatú, szeszélyes augusztus. A néhány sornyi betét pedig legyen ízelítő a Halpikkelyek ellenfényben című írásomból, mely a következő kötetben lesz teljes terjedelmében olvasható...

Záporeső, zivatar

Régen volt ilyen szép, hosszan tartó, egyforma időjárás – nyugtázza Halásszy, amikor délután menetrendszerűen leszakad az ég, s körös-körül a Balaton mentén, mint valami sűrűn felvillanó vakuk, úgy pislognak a másodfokot jelző viharlámpák (helyesen: viharjelző lámpák...). Szép ez így. Reggel paplanszerű köd szeli ketté a Badacsonyt, majd feltámad a keleti szél (hiába nincs viharjelzés, horgászni csónakból nem lehet), és fúj addig, amíg délután meg nem érkezik az újabb zivatar.

Ave, Pelso! - Shogun mester dícsérete

Viharos délnyugati szél hozza a változást, melyet Halásszy egyáltalán nem kíván, elvégre nyár van, a nagy melegek és hajnali parti szelek ideje, amikor már reggel kilenckor árnyékba húzódnak a békák, s a pontyok is csak unottan, amolyan megszokásszerűen bukóznak az unásig fosztogatott vándorkagyló-telepek felett. Változásra pedig szükség volna, mert a pontyok nagyon tartózkodóak, kéretik magukat, incselkednek gyakori fordulásaikkal, és a horgász csak a feje búbját vakargatja, mit is tegyen a sok kipróbált finomság után – a horog elé.

Tényszerűen a balatoni halpusztulásokról

Ajándék wobblernek nézd meg a horgát! :-)

Tudom, suta szójáték a fenti a cím, de ha közmondás-torzítás jöhet szóba egy különleges alkalom vagy esemény kapcsán, akkor mindig Andró barátom jut eszembe. A Papuk-ban vadásztunk éppen. Szakadt a hó, egy meredek emelkedőn haladtunk felfelé, és zerge küllemű, 70 évet fölöző kísérőnk meg-megállva visszapillantott ránk, kellő türelmetlenséggel a tekintetében. Kis csapatunk majd kiköpte a tüdejét, néhányan rendesen lemaradtak, így megálltunk mi is Andróval, hogy bevárjuk őket. Kísérőnk sürgetve, suttogva magyarázva mutogatta az óráját, amit talán még partizán őseitől örökölt, és csekély horvát nyelvismeretünk ellenére is megértettük: ha nem lépünk ki, elindul úgy a hajtás, hogy mi még fel sem álltunk, a disznók pedig...

Fogasok helyett fogatlanok, avagy: őnfényezés május elsején

Tudható volt, hogy ez lesz. Előrébb jár a természet, fogasék is előrébb járnak – legalábbis majálisba készülődő üldözőik bottal üthették nyomaikat május elsején, a nagy szabadulás hajnalán. Pergettyűs módszerrel csak a legjobb kezű műcsali-bizgettyűsök fogtak és csak néhány speciális akadó olyan eldugott tövében, ahol gumihal normális esetben nem jár...

Görbetükör a pergető tudományomról

Az utóbbi időben nem horgászom. Idehaza ritkán kerül elém az íróasztalom is, amit néhány hűséges olvasómmal ellentétben én kevésbé bánok. Éppen ezért most beletúrtam a fiókomba, és kivettem egy karcolatot, amit éppen két éve véstem memóriába. Igaz, szőrmentén sem érinti az alábbi elbeszélés a Balatont, de a szereplők éppúgy balatoni horgászok, ahogy én is. Jó szívvel és kellő öniróniával ajánlom mindenkinek!   

Irodalmi elismerés a vadászoktól

Kivágás a Nimród Vadászújság legfrissebb, márciusi számából

A plasztikcsalik újrahasznosítása

Ismét egy vendégposzt következik. Varga Zoli kísérletezgető kedvű süllőhorgász, egykor a Haldorádón Csörgits Gábor szerzőtársa volt a nagy sikert aratott Balatoni süllőzés című cikksorozatban. Alább közreadott praktikája talán többek által ismert, de úgy gondolom, mindenképpen bemutatásra érdemes.

Ave, Pelso! - Februári tüskések

Nemrég  Csákó Gábor tollából olvashattunk egy igazán elgondolkoztató felvetést a február közepétől folytatott süllőpergetésről. A szerző elhivatott pergetőhorgász, s elveiben a szabálytiszteleten bőven túl is megy (persze a még jobb irány felé). Mindezt feltétlenül fontosnak tartom a bevezetőben említeni, nehogy bárki is azzal illethessen: na, ez is bort iszik, aztán vizet prédikál…