Terítéken a téli keszeg
A finomszerelékes horgászok döntő többsége novembertől kezdve szegre akasztja haltartóját, és legfeljebb a szoba melegében készülődik a tavaszi horgászatokra. Van tennivaló: horgokat kötni, új szerelékeket készíteni, no és kiegészíteni az év közben megkopott apró holmit. Pedig mindaddig, amíg a fagy nem húz vastag kérget a tó hátára, a Balatonon is van lehetőség finom pecára. Igaz, kicsit másképpen művelve, mint nyáron szokás.
Igazán nem szeretném az olvasót untatni újabb keszeges fotókkal, a téli keszegezés ismételt élménybeszámolóival, netán egy újabb adag frissen sült keszeg tálalásával. Éppen ezért most következzék néhány gondolat a téli keszegről, a téli keszegezésről, mákhéjnyi összefoglalásban - untatásképpen pedig természetesen a keszegek fotói... :-)
Keszeg, télen
Amikor tíz fok alá csökken a víz hőmérséklete, a békés halak életritmusa egy csapásra megváltozik. Tartózkodási helyüket már nem a fellelhető táplálék határozza meg; ősi ösztöntől vezérelve kisebb-nagyobb bandákba tömörülnek a vermelőhelyek közelében, táplálkozási kedvük pedig jelentősen csökken, igazodva a lelassult anyagcseréhez. A balatoni kikötők némelyikében találkozhatunk novembertől kezdve bevermelt keszegekkel, amik felkutatása, horogra kerítése igazán könnyed szórakozás.
Mindenekelőtt ismerkedjünk meg a téli keszeggel. E halnak latin neve nincs, ahogy faji besorolása sem, hiszen ez népies elnevezése a kikötőkben késő ősztől-lefagyásig, valamint a tavaszi jégolvadástól-március végéig fellelhető keszegféléknek. Valójában két faj, a karikakeszeg és a bodorka szokása e védett helyeken bandázni. Megfigyelhető, hogy legtöbbször teljesen elkülönülve telel a két keszegféle, de ha nagy mennyiségű a beállt hal, előfordulhat keveredés is. Ezt egyébiránt jól igazolják a fogási tapasztalatok. Gyakran nagy tömegben egy-két-háromnyaras dévérkeszeg is beáll a kikötőkbe, de ők az általunk felkínált csalikra nem kapnak, legfeljebb külső akadással kerülhetnek horgainkra.
A karikakeszeg igazán hálás hal: télen a legaktívabban táplálkozó keszegféle
A bodorka a Balaton mellett mint koncér, göndér ismeretes
A téli keszeg viselkedése, táplálkozási kedve elsősorban a víz hőmérsékletétől és az időjárási tényezőktől függ. Ahogy hűl a víz, a több kisebb halcsapat néhány nagyobbá duzzad, mozgásterük leszűkül, később pedig, a jégképződés határán önszántukból már szinte alig változtatnak helyet. Tavasszal fordított a helyzet; a víz melegedésével párhuzamosan aktivizálódnak, és viszonylag korán szétszéledve elhagyják téli pihenőhelyüket. Ez a bodorkák esetében érthető is, hiszen a keszegfélék közül elsőként őket mozgatja meg a fajfenntartás ösztöne, és felkeresik tradicionális ívóhelyeiket.
A téli keszeg időjárástól függően változtatja helyét a víztérben is. Ezzel fontos tisztában lennünk, mert néha alapvetően meghatározza halfogási sikerünket. Gyakran látom, amikor a melegítő napsütésben, fenekezve horgászóknak csak hébe-hóba akad kapásuk, míg az egy-másfél méteres eresztékkel, vízközt felkínált csalit szünet nélkül húzza a keszeg. Ez különösen tél végén, március elején tapasztalható, de egy szép napsütéses, decemberi vagy januári napon is számolhatunk vele.
Vitorlások parkolóhelyeiről nehezített a horgászat
A módszer
A téli keszegezés klasszikus, „kikötőszerte” elterjedt módszere az egyszerű fenekezés. A horgászok általában 0,25 mm.-es színes, tehát jól látható zsinórt használnak, amihez passzol a végtelenül puritán végszerelék: a végólom fölé két-három páternoszter csomóba kötött, 8-10-es méretű horog. Bedobás után kis hasat engednek a zsinórnak, és figyelik annak rezdülését. E módszer legnagyobb hátránya, hogy a tömegben mozgolódó keszegek gyakran csak a zsinórnak úsznak, kapást jelezve; ilyenkor a bevágás után legtöbbször hal is lesz valamelyik horgon, de kívülről akadva.
Sokkal sportszerűbb és élvezetesebb egy könnyű matchbottal felszerelkezve horgásznunk. A szerelék kialakítása egyéni ízlés kérdése. A test nélküli vagy testes wagglert elég a 6-10 g.-os mérettartományból választanunk, melynek önsúlyát úgy állítsuk be (ha van rá lehetőség), hogy fél-egy gramm ólomterhelés elegendő legyen a kisúlyozáshoz. Az ólmozást közvetlenül a forgókapocs fölé koncentráljuk. Horognak bátran használjunk 10-12-es méretűt, hiszen a fogható keszegméret általában jóval tíz deka felett van.
Különös talán, de a legeredményesebb csali ekkor is a csemegekukorica. A bodorka és a karikakeszeg kiváltképp szereti, ráadásul csemegével csalizva jelentősen szelektálhatunk a horogra kerülő halak méretében. Gyakran megfigyelhető, hogy a csontival horgászók legfeljebb tenyérnyi keszegeket fognak, míg a csemegekukoricára a darabosabb, 20-40 dekás példányok jelentkeznek be.
Egyszerű végszerelék, egyszerű csali. A horgászat mégis nagyszerű!
Micsoda remek halak!
Később, a vízhőfok folyamatos csökkenésével párhuzamosan tovább bandázódik a hal, és helyüket gyakorlatilag nem változtatják. Kapókedvük drasztikusan lecsökken. Ilyenkor már szükséges finomítanunk: tegyünk fel kisebb (16-18-as) horgot, és ha tehetjük, csalinak használjunk szúnyoglárvát. Igaz, ezzel olyan kisebb méretű halak (apróbb keszeg, küsz, esetenként durbincs) is horogra kerülnek, melyeket a korábban használt csemegekukorica-csalival eleve kizártunk, de mindenképpen több kapást, eredményesebb horgászatot érhetünk el.
A téli keszegezéshez tehát majd’ kevesebb eszközre van szükségünk, mint egy pergető horgásznak: a felszerelt boton kívül némi csalit, egy vödröt, kéztörlő rongyot valamint horogszabadítót vegyünk magunkhoz, és már indulhatunk is!
Ennyi, és nem több!
Téli „másság”
A lehűlt vízben való keszeghorgászat teljesen eltér a szezonban megszokottól. Ősz végén, tél elején nem a halak horgászhelyünkre való csalogatásán van a hangsúly, sőt: jómagam etetőanyagot ilyenkor már egyáltalán nem használok. Néhány próbálkozás igazolta, hogy az etetésre alig reagálnak, a lassan vándorló keszegcsapat nem „áll be”, ahogy azt elvárnánk, de az eléjük kerülő csalit még jól elfogadják. Sokkal fontosabb feladat a bandában tartózkodó, és lassan helyet változtató halak nyomon követése. Ezzel az egyszerű keszegezés félig-meddig keresőhorgászattá alakul, melynek éppen olyan hangulata van, mint a sok mozgást igénylő pergetésnek.
Első teendőnk a keszegcsapat felkutatása a kikötőben, a mólószárnyak között. Ha mi vagyunk az első látogatók aznap, akkor ez a feladat teljes egészében ránk hárul. Különösen kora reggel árulkodó lehet a keszegek felszíni mozgása; ugrásuk, fordulásuk elárulja tartózkodási helyüket. A vaktában való horgászatot kerüljük, érdemes néhány percet a vízfelszín megfigyelésére fordítani. Ha megvan a halcsapat, már csak „vertikális teendőink” vannak. Ez azt jelenti, hogy úszónk eresztékállításán módosítgatva kiderítjük, hogy éppen milyen szinttájon tartózkodnak halaink. Reggel, gyakran észrevehető keszegmozgás esetén mindenképpen rövid (1-1,5 m.) eresztékkel kezdjünk el horgászni. Amennyiben zavarttá válik a víztér (vitorlások, hajók mozgása), helyünk folyamatos változtatásával, illetve eresztékünk mélyebbre állításával kövessük halainkat.
Megállapítható, hogy a vízhőfok csökkenésével párhuzamosan a halcsapat mozgási sebessége is lelassul. Kezdetben, november közepén még viszonylag gyorsan képes helyet változtatni a keszegcsapat, ezért ha hirtelen abbamarad a kapás, ne kapkodjunk azonnal az eresztékhez. Előbb tájoljuk be, merre tűntek el: jobbra-balra, esetleg tőlünk távolabb, vagy hozzánk közelebb. Amennyiben néhány „kereső dobás” után sincs kapásunk, csak ezután változtassunk az eresztéken.
Finoman akadva
Itt viszont "koncérosan" lett eltüntetve a csali
Nem mellékesen
Téli keszegezés közben bodorkán és karikakeszegen kívül másféle halakkal csak ritkán találkozhatunk. A dévérkeszeg teljesen hiányzik a kikötők téli kínálatból, és csak „szerencsétlen” esetben fordulhat elő, amikor a friss telepítésű kétnyaras (20-60 dkg.) pontyok bevermelt példányaival kell bajlódnunk.
Horgászataink legjelentősebb mellékhala mindenképpen a vörösszárnyú keszeg. E szép halacska valóban színesíti a zsákmányt, és örvendetes egyre gyakoribb jelenléte, de sajnálatos, hogy a horgászok nem kímélik. Pedig megérdemelné! Balatoni szemmel nézve érzékeny faj, mert életfeltételeit a növényzettel benőtt részeken találja meg. Olykor-olykor kapitális vezérküsz is jelentkezhet, és a beálló-megmozdított csali egy-egy apróbb balin, termetesebb sügér figyelmét is elcsavarhatja.
A csodálatos vereskeszeg
Húsa kevésbé ízletes, mint a többi keszegféléé. Védjük őket!
Ritka vendég a vezérküsz
Ő sem gyakori, de örvendetes mellékszereplő
Társasági peca
Nagyon sok megszállott süllőző-, pergető- és pontyhorgász számára is kedvelt horgászati módszer a téli keszegezés. A máskor csak nyíltvízen portyázó „öreg rókák” gyakran ilyenkor horgásznak együtt, és nem csak kényszerű megfontolásból. A téli keszegezésnek hangulata van! Igazi társas horgászat lehet, a szezon lezárása vagy éppen megnyitása; amikor előkerül a forralt bor, és az eredményes horgászat csúcspontjaként közös keszegsütésre kerül sor. Mert a télen fogott balatoni bodorkánál, karikakeszegnél nincs is tisztább ízű, finomabb falat!
Friss fogás, ma esti vacsora: elfogyasztva baráti társaságban :-)
· 1 trackback Címkék: bodorka télikeszeg karikakeszegA bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Mandiner blogajánló 2014.02.13. 11:00:03
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
sipihoho 2014.02.10. 09:23:51
steveolson · steveolures.com 2014.02.10. 09:39:24
godzikka 2014.02.10. 14:03:20
Az utolsó terítékfotón a csomagolt/szeletelt kenyér csalódás, valami házi jellegű koporsó szebb végtisztesség lett volna. Viszont a barna dreher méltó közeg az utolsó úszásra :)
Üdv
godzikka
Bojlika 2014.02.10. 14:40:26
Willyfog67 2014.02.10. 18:55:23
@steveolson: Persze, a többivel meg nem, ugye? :))
@godzikka: Igen, de ez egy négy évvel korábbi felvétel, archívumból vettem elő. Az orsó pedig húszéves darab, ám a mai napig tökéletesen megbízható horgásztárs. Kenyér szintén illusztráció (legalábbis a részemről...)
@Bojlika: Most még nem olyan könnyen fogható, sőt, ma egészen nehéz feladat volt. Tíz kilót pedig ezen a télen reggeltől-estig sem fogott a pecás, legalábbis itt Fonyódon. Azért egy hálót kikötőben lerakni, igazi betyáros balatoni rabsicmutatvány lenne... :-)
steveolson · steveolures.com 2014.02.11. 11:46:52
2.) Én sokkal több pirospaprikát teszek a panírba, mert úgy jobban tetszik a sült hal, meg jobb az íze szerintem is!:P A szeletelt kenyér meg...
3.) Piszkosul utállak érte, hogy a kikötődbe télen is ennyi hal jár be! :P Az északi parton ez a vitorláskikötőkre jellemző, ahová csak ismerős révén lehet bejutni! Na az nekem nemigen van! Aki van az meg néha bevisz sügérezni, de ő már az ismerős ismerőse révén jut be!
jójo 2014.02.11. 15:54:36
:)))
Willyfog67 2014.02.11. 16:14:32
1. A vörösszárnyú a Balatonon ezévtől védett a compóval együtt, nézd csak meg az engedélyedben!
2. A pirospaprikát száműztem a panírból (egy bögre liszt, két bögre morzsa), mert nálunk néha egy héten hétszer is sül a hal, nem győznénk olajjal - mert ugye a panírozott halról leváló paprika teszi tönkre a leghamarabb.
3. Az utálatodat elfogadom :-), de mennem kell beirdalni és lesózni a ma estére szánt kettő bodorkát (Margó és Szilárd pizzáznak)...
@jójo: Készülök ám! Fejlesztettem a pergető felszerelésem... :D
jójo 2014.02.11. 20:16:50
Én nem készülök...a hatodik ötéves horgászati terveim közt egy régiúj szlogen mentén haladok..."vissza a gyökerekhez"...
Na...feszülve várom az információkat...
Remélem nem a" uhurka lpálca "irányzatot tűzted ki célul!...:D
jeszy01 2014.02.11. 21:00:34
Köszi Willy ezt a kis irományt, jó nézegetni olyan módszereket, amiket ritkán művelek. Nekem még tényleg a szögön van a haltartóm, de lélekben már készülök!
De jó lenne majd a nyári keszegekből is fogdosni?! Már szinte hallom is parti nádból a békák kuruttyolását, a szúnyogok zümmögését (bent 800 méteren a csónakod deszkái alól kibújókra gondolok), a horgon csobogó tenyereseket. :)
No, de ami késik, remélem, nem múlik, hamarosan hívlak!
Sziszinek boldog szülinapot kívánunk!
Endre Vass 2014.02.12. 12:22:26
Szerintem se finom a vörösszárnyú!
A szerelék láttán meglepődtem: azt gondoltam volna, télen inkább a hosszú előke, minimális jelzőólom, lassan süllyedő, könnyen fellebbenthető csali válna be. Miért pont ez vált be?
Nagyon tetszik a cikk és irigyellek is!
ÜDV E
Willyfog67 2014.02.12. 19:03:45
A tavasz még odébb, de ízelítőnek valóban remek az efféle peca.
@Endre Vass: Próbáltam úgy is, de csak több vörösszárnyú lett az eredménye. Néha elhúzom az ólmokat jó méterre a forgótól, amikor vízközt keresem a csapatot. Ha megvannak, vissza az ólom, mielőbb kerüljön közéjük a csali. A lassan süllyedő csalit a kisebbek is előszeretettel elkapják, és általában ők a nagyobbak felett járőröznek. Nem kell túlmisztifikálni a balatoni keszeg kényét-kedvét, csak ritkán óvatoskodik. Még télen is.
steveolson · steveolures.com 2014.02.13. 09:26:05
Újabb csalódás! :P
Willyfog67 2014.02.17. 15:12:38
KORES 2015.12.31. 13:17:12
Köszönöm, hogy részem, lehetett az élményben. Most értettem meg, hogy a téli keszeg nem önálló hajfaj.
KORES