Januári tavasz
Reggel kissé borongósan indult a vízparti élet. Borongósan, de nem borúsan. Az volt az érzésem, mikor sétáltam egyet a szigeten, hogy igenis, derűsen kelt ma reggel itt mindenki.
Nem tudom, Kázmér, a szarka valaha is ébredhetett-e bal lábbal. Ma biztosan nem. Míg elsétáltam a strand előtt, szó szerint ott parádézott előttem, akár valami kakadu. Hol jobbra, hol balra sasszézott a fűben, felfújta a tollait, és vidáman cserregett felém.
– Te kétlábú szárnyatlan, szép időnk van, ugye? Tavasz van, tavasz van! Fészket kéne építeni, de ma nem dolgozok!
– Korai az még, Kázmér. A kutya nem ette meg a telet. De jobb is, ha ma nem dolgozol, legalább minden fényes apróság ott marad, ahova tesszük! A horogszabadítóm, Kázmér, nagyon hiányzik (ez persze hazugság volt). Tudod, az a hosszú, vékony kis fémdarab. Igazán visszahozhatnád (ez viszont igaz kérés volt)!
Kázmér egészen a Saválló Gyorskapocs büféig elkísért, miközben szarkanyelven dicsekedett erről-arról. Néha én is felemlegettem egy-egy sötétebb esetet, amiben benne lehetett a „szárnya”, de tudomást sem vett dorgáló szavaimról. Berci, a Gáspárék macskája is mozdulatlanul, kutyamód ülve figyelt bennünket a szeméttároló mellől. Néhányszor megnyalta a bajszát, de ez a nyalakodás nem Kázmérnak szólt. Sokkal inkább egy ajándék keszegnek, amit még tegnap kapott a kikötőmestertől.
Na és a récék! Ők már nem parádéztak, nem dicsekedtek, hanem nemes egyszerűséggel felfordították a kikötőt. A nemes egyszerűség pedig mi más lehetett volna: elérkezett az utódlás előkészítő időszaka. Mi búbolásnak mondanánk reggeli mutatványukat. Tömeges búbolásnak. Közben ricsaj, acsarkodás, szárnycsapkodás, verekedés, és a többi. Gondoltam is, hogy most aztán alaposan felébredhettek a keszegek, legalábbis az ébresztőt rendesen megkapták.
Csak a sirályok repkedtek éppoly’ lelkesedéssel, mint bármely más reggelen, amikor a kacsák ribilliót csapnak. Most azonban nem a küszöket keresték, de ezt a sirályok nem tudhatták.
Igazán békés, amolyan tavaszias reggel volt. Minden jel arra utalt, hogy ez már egy valódi, hamisítatlan tavaszi nap kezdete. Talán, ha a naptár két hónappal előbbre járna, hazaérve beélesíteném a rezgőspicces pálcáimat, kevernék némi etetőanyagot, s elindulnék pontyot keresni. De jó is lenne! Ám maradjunk a rideg valóságnál: ma még csak január 12.-ét írunk, naptár szerint a tél közepében gázolunk. Pontyozni ugyan elmehetnék valamerre, mert a hírek szerint néhány helyen szépen fogják őket, de nem itt a közelemben. Horgászni azonban kell, erre buzdít a szép idő. Ráadásul vendégem is érkezik késő délelőtt, és nem árt, ha addig felderítem, merre járnak a keszegek.
Érdekes ez a kikötői keszegezés. Húsz évvel ezelőtt eszébe sem jutott senkinek, hogy egy jégmentes januári napon horgásszon. Legalábbis keszegre, a kikötők öblözetében. Ma pedig dél környékén már alig találni talpalatnyi, bevetésre alkalmas helyet, annyian vagyunk. És a keszeg hálás halacska! A karika és bodorka küllemű aktívan táplálkozik ilyenkor is, ráadásul a hagyományos, szinte durvának mondható fenekező felszereléssel, csemege kukorica csalival is megfogható. Apró élmények és finom falatok, amik bizony, télvíz idején alaposan megbecsülendőek.
Mire kijutok a kikötőbe, már napfényes reggel van, és gyorsan melegszik az idő. Szokásos felszereléssel keresgélem a keszegeket, de jó negyed óráig nem találom őket. Kissé lejjebb állítom az eresztéket, nagyjából 1,5-1,7 méter közé; ez néhol félvíznek tekinthető mélység. Aztán messze, az öböl közepén rájuk bukkanok. Az úszó leheletnyi bóbitáját alig látom, de sokszor annak eltüntetése is nehéz akadálynak bizonyul a fázós halacskáknak.
Domy érkezéséig ki is horgászom magam. Szinte csak szolidaritásból pecázom vele tovább, no és Ellivel, aki minden kapásnak, minden halacskának jobban örül, mint mi. Aztán megunja a halakat, lelép mellőlünk, és körülnéz a szigeten. Hamarosan csaholására leszünk figyelmesek, majd meglátjuk Gáspárék macskáját nyújtózkodni az egyik kikötői platánfa kényelmes ágán. Bambán bámul le Ellire, akinek természetesen nincs ínyére a tény, hogy ő nem tud fára mászni.
Délután az úszós horgászat messze eredményesebb a fenekezésnél. Egyet-egyet azért fognak ők is, néha egyszerre kettőt is, ahogy fentebb kikötőmesterünk mutatja, de a keszegek jobbára vízközt tartózkodnak. A Nap bújócskázik, hol kisüt, hol felhők állnak elébe, a hőmérséklet tíz fok. Mi ez, ha nem tavaszi időjárás?
Mire besötétedik, tíz derekasabb bodorkát és karikát megtisztítok, majd hamarosan forró olajba merítem őket. Egyszerűen fenségesebb étek ilyenkor számomra nem létezik! Habár Domynak még vezetnie kell, bontok egy üveg fehér bort, mert ugye átkozott a hal a harmadik vízben, és még azt gondolják, Elli falta fel valamennyijüket. Domy megszegni kényszerül a halfogyasztás egyik alapszabályát, ám jó étvágyán ez mit sem ront…
Szép nap volt. Tavasz, január közepén. De ne feledkezzünk el arról, hogy két évvel ezelőtt ehhez hasonló időjárás volt január közepén, és akkor sem ette még meg a kutya a telet…
Vízállás: 106 cm, vízhőfok: 4,6 C
Címkék: bodorka vörösszárnyú télikeszeg karikakeszegA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
godzikka 2014.01.14. 08:58:38
Megnéztem a 2 évvel ezelőtti bejegyzést. Szilárd azóta kb. 30 centit nőtt.
Kázmér magányos szarka, vagy van párja is?
Félek tőle, hogy igaz lesz a kutya nem falta fel a telet. A bodorka jobban ízlett neki :)
Goljadkin 2014.01.14. 21:55:53
KAPOR · http://vadateshalat.blogspot.hu 2014.01.15. 22:14:19
Jó cikk, nekem is viszket a tenyerem egy jó pecára, de még az engedély várat magára...
Willyfog67 2014.01.18. 19:17:03
Kázmérnak van párja, de sokat portyázik egyedül. Gyakran mindketten szemlézik a szigetet, de Kázmér sokkal bátrabb és szemtelenebb, mint a párja.
Amit Elli szagolgat, nem bodorka, hanem vereskeszeg, és nem a szájában van, csak zsinóron lóg a kutyus orra előtt...
@Goljadkin: Az új törvény nekem teljesen tiszta és egyértelmű. A hibáival együtt. Egyébként pedig nem úgy van, hiszen mekkora az Isten állatkertje... :-)
@kapor /vadateshalat: Veszel egy napijegyet aztán már keszegezhetsz is!!
godzikka 2014.01.20. 14:42:16
A kutyás képben a szóvicc lehetőségét kerestem, nekem fogalmam sem volt az új pontról a törvényben.
