Nyugdíjas otthon

szegény7.jpg

Az otthonba új lakó érkezett.

Ahogy általában szokás, erőszakkal került oda, sőt, sokáig azt sem tudta, mi történik vele. Hosszú élete során nem volt rá példa, hogy ne a saját törvényei szerint cselekedjen. Ösztönösen tudta, hogy most olyasmi történik, amit eddig csak a zsigereiben sejtett. Valami olyan rossz dolog, mely véget vet eddigi életének.

És mindennek oka az a különös desszert volt…

Kinyílott az otthon ajtaja. Furcsa illatok és ízek kavarogtak a szájában, s a régi lakók úgy vizslatták, mint valami különös, idegen lényt. Félve nézett körül, mert a zavart tekintetek, a félszeg mozdulatok súlyos felismerést ébresztettek benne. Hát hova került? Mi ez, valami elmegyógyintézet? Na de hát neki semmi baja nincs, teljesen egészséges; mégis, mit keres itt?

A válaszok elmaradtak, az otthon lakói unottan fordultak el tőle, és visszahúzódtak szobáikba.

szegény10.jpgszegény9.jpgszegény8.jpgszegény6.jpgszegény5.jpg

Az első nap rettenetesen telt. Szoknia kellett az új légkört, az új ízeket, az otthon padozatát, s a fényt, mely nehezen szűrődött át a szürke tetőn. Evésre nem is gondolt, csak egy dolog hajtotta: el innét! Álló nap kitartóan keresett valami kijáratot, valami kiskaput, amin keresztül kitörhetett volna ebből a furcsa közegből, s visszatérhetett volna régi otthonába. De mindenhol falakba ütközött. S ahogy fogyott a fény, felismerte: innét nincs kiút! Többször elhaladt ugyanazon helyek mellett, amiket később már jól felismert. A nyugdíjas otthon magába zárta.

Ahogy teltek a napok és hetek, úgy fogyott a hite és szállt el az ereje. Sokat veszített régi formájából. Jelentéktelennek tűnő betegségek kezdték gyötörni; olyanok, melyeket korábban észre sem vett. Ráadásként valódi, igazi ételeket nem is talált, amin felnőtt és élt; csak desszert, az a különös desszert volt felszolgálva mindenhol, amerre csak elbóklászott. Mindenhol félszeg, magába zárkózott öregek lestek rá, akik éppoly szakadozott, foltos ruhában feszengtek, mint önmaga…

A következő nyarat már nem érte meg. A tél legyengítette, a tavasz pedig, a máskor oly szívdobbantó és szerelemre hívó tavasz végleg ledöntötte úszóiról. Csontjai ott porlanak ma is, egy vízalatti fatörzs alá szorulva, a nyugdíjas otthon legfélreesőbb helyén…

*

…Halásszy csípőre tett kézzel figyelte az üzletmenetet. A halpucoló mellett állt, így szinte páholyból nézhetett le a csónakkikötő partjára.

A pontyzsák lehuppant a fűre, reccsent a zippzár, majd kifordult belőle a gömbölyű, csodaszép pikkelyes.

– Tizenegy hatvan – mérlegelt az Eladó –, de ne garasoskodjunk! Adjál kereken tizenegyezer forintot!

A pénz gazdát cserélt, ahogy a hal is. Nagy, fekete színű zsákba került, majd eltűnt a gépkocsi csomagtartójában.

– Köszönjük – mondta sietve a Vevő, és megemelte sapkáját. – Tíz perc múlva a Tónál leszek ugyan, de igyekszem, nehogy baja legyen ennek a szépségnek!

A szépség aztán elrobogott új lakóhelye felé.

A nyugdíjas otthonba.

Halásszy pedig feltette magában a kérdést: vajon meddig tartható fenn egy ilyen nyugdíjas otthon? Vajon nem lenne-e jobb az új lakónak, ha sosem kerülne oda, hanem bográcsban végezné?

Ha már nem engedik őt azonnal haza… 

szegény3.jpgszegény2.jpgszegény1.jpg

A fotókon különböző nyugdíjas otthonok lakói láthatóak. Internetes oldalakról, az otthonokat méltató online helyekről töltöttem le. Béke poraikra!

Címkék: nyugdíjas pontyok 

A bejegyzés trackback címe:

https://pelsologia.blog.hu/api/trackback/id/tr915681938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

charon24 2013.12.08. 20:05:40

willy, az ilyesmit azert nem feltetlen szivesen olvasom, de nem kerdojelezem meg azt, hogy minek szantad.
tartok tole, nem er celt odahaza.
Válasz erre 

fonyod 2013.12.08. 20:55:54

Kevesebb mint egy hete halt meg a nagymamám. 96 éves volt. Az utolsó években nem találta a helyét, nem a megszokott konyhában dolgozott, nem azok között a bútorok között élt amit szeretett.
Mindenki gondozta, szerette, de nem volt boldog.

Ennyi.
Válasz erre 

AtyafiPeca · http://atyafipeca.wordpress.com/ 2013.12.08. 21:50:33

Ez megen csúnyán betalált. :-)
Én is tudok ilyenekről. Szép nagy drávaságok úszkálnak kockatavakban.
Válasz erre 

Czander Bég 2013.12.09. 05:12:44

Büszkeség, és halítélet.
Még halászlébe se tenném egyiket se nem, hogy mutogassam magam,a szerencsétlen párákkal.
A fél vak tükrös, a fehér pólósnál, az brutál, az visz mindent.
Gratulálok a szerencsés sporiknak.
Válasz erre 

Szigetközi Pecás · http://szigetkozpeca.blogspot.com 2013.12.09. 08:57:53

Ezek az emberek itt élnek közöttünk??? Brrr!
A halak meg... kockapontyok lesznek a desszerttől egy kockatóban. Van még lejjebb ebben a világban, Japánban, láttam egyszer ( valamelyik TV-ben ), hogy az emeletes házak tetején horgásznak, zsebkendőnyi medencékből, a dolgozó japcsik....a meló szünetében...
Válasz erre 

Endre Vass 2013.12.10. 13:18:13

Látszik, hogy értő szemek válogatták össze a képanyagot!
Elgondolkodtató és jól célzott írás...
Válasz erre 

*kredenc* 2013.12.10. 17:08:49

Akik értik, nem teszik. Akik teszik, nem értik.
A pénz az úr...
Válasz erre 

jójo 2013.12.10. 20:33:55

Hát elég lepukkant, gnóm, kopott úszójú potykák láthatók.3 éve nem fotózkodok halakkal, még az egészségesekkel sem.-ámbár egy az idén betalált-
Vajon miért kell a hal mögött az ember?Ettől ki lesz a nagyobb?-a hal, vagy az ember?-
Ennek gyökere vajon hol leledzik...
Válasz erre