Evezős túra a Volga folyón

A múlt héten egy nagyon szép, de fárasztó túrán vettem részt egy kedves barátom meghívására: kizárólag vízi úton közlekedve a Volga-deltában töltöttünk néhány igazán felejthetetlen órát. Mivel nem volt sok időnk a horgászatra, kísérőm ezért nem engedélyezett részemre pontyhorgászatot; kénytelen-kelletlen régen lengetett pergettyűs botommal pecázhattam csak.

A Volga-deltáig nagyon szép és kényelmes utunk volt. Ragyogó időben hajóztunk, csak a túra végső fázisában kellett vigyázni, nehogy valami ugrálós kedvű viza felborítsa amúgy kitűnő vízfekvésű, stabil ladikunkat. Takács Robi kísérőm, mint a Volga őshonos halának kitűnő ismerője és horgásza, aki civilben fogtechnikus, és remek protkókat készít aspiuséknak, hogy idősebb korukban is kedvükre rághassák alburnusékat, szóval Robi barátom gondos házigazda módjára kalauzolt ebben a csodálatos vízi világban. Ahol horgásztunk, viszonylag gyenge áramlású már a folyó, és nagyjából öt és fél kilométer széles; partja részben volt csak sztyeppés jellegű, itt-ott szerényebb dombok őrködtek, és bevallom, már az első dobás után otthon, az én Balatonomon érezhettem magam. Kedvenc plasztikomat, az arcátlan Orca-t ugyanis úgy koppintotta le az első Volga-süllő, ahogy szinte minden élménybeszámolóban olvasható: keményen, kettős ütéssel, szinte bevágni sem kellett. Robi javasolta, váltsak kisebb műcsalira, de én reménykedtem, hogy az igazi sander-t, a lucioperca-t kaparinthatom meg vele, ám ezen a szakaszon ilyentájt ritka ez a hal, mint a fehér veréb. De én csak az Orca-t hajigáltam, mert emlékeztem, amikor még Irmapusztán két hétig vadásztam fehér verébre kisöbű légpuskámmal, de nem tudtam leteríteni a raravist, mert mindig egy nagy csapat, amúgy szürke, de szemfüles verébcsapatban bújt meg. Szóval, igazán boldoggá tett az első sander, ami ugyan volgensis volt, de hát ezért, az ő kedvükért zarándokoltunk ilyen messzire. Aztán Robi szépen, módszeresen fogni kezdte a kis csíkosokat, amit mi egyébként odahaza, a Balatonon csak külajosoknak becézünk egykori kiváló labdarúgónkra emlékezve. Ha pedig Béla bácsira emlékezünk, aki hatalmas hátizsákjában egész nyáron két, az öreg Háncs Zoli bácsi által becsempészett blokktéglát is cipelt a mólón oda-vissza, akkor mindig eszünkbe jut az öreg beszólása: „…te Béla, kősüllő? (Béla bácsi valami süllőfélét fogott, de a fiatalkori Jani Papa nem látta pontosan a szomszéd csónakból, mi is az), mire Béla bácsi rávágta: köll hát!...” Egyébként Robinak igaza volt: Orca-t kellett váltanom, mert már a hatodik derék volgensist emelte csónakba, de nekem csak csipegették, s nem obákolták társai a remek műcsalit. Kedvenc ide vagy oda, én is kis flitteres, zöld színű hernyóra váltottam, ám Robi helyismeretével nem vehettem fel a versenyt :-)

Kissé később halőrök is érkeztek, nagy rohamcsónakban, állig felfegyverkezve, és vizaikra után kutatva átvizsgálták a csónakunkat. Szerencsére a lebilincselt négy volgensis-t bepecsételtük, így minden rendben volt, horgászhattunk tovább. De nem sokáig: hamarosan feltették a másodfokú viharjelzést, amit egyébként Asztrahányból irányítanak, ezért horgonyt bontottunk, és hazaeveztünk. Evezés közben vettem észre, hogy nem hoztam magammal fejfedőt; Robi aggódott is, nehogy napszúrást kapjak, de én kemény somogyi legény vagyok (na nem az a bicskás fajta), és csak húztam, húztam az evezőket, mire kilenc perccel előbb haza is értünk, mint a tavalyi túránkról. Pedig még egy kajakos is felborult előttünk, akit mentenünk kellett, és a nagy igyekezetben kiszakadt az egyik evezővillát tartó bak, de mondom, még így is kilenc percet javítottunk! Még hogy napszúrás… Mikor idehaza kikötöttünk, megígértem Robinak, ősszel elviszem a Desedára, és viszonzásképpen majd jól meghorgásztatom ott. Ahol egyébként nagyobb volgensis-ek vannak, mint az őshazájában, és különben is: a hazai pályán mindig jobban érzem magam… :-)

Címkék: süllő pergetés kősüllő

A bejegyzés trackback címe:

https://pelsologia.blog.hu/api/trackback/id/tr285467949

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

70vr70 2013.08.20. 15:53:22

Uhhh, mi is történt pontosan?

1. összefolyt két írás
2. zavar támadt az erőben - esetleg köszönhetően a szokottnál nagyobb mennyiségű barna sörnek
3. ez itt csak az írói szabadság egy hangulatos példája

:)

Rudi

08.2013.20.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

AtyafiPeca · http://atyafipeca.wordpress.com/ 2013.08.25. 17:10:37

AtyafiPeca · http://atyafipeca.wordpress.com/ 2013.08.25. 19:02:45

AtyafiPeca · http://atyafipeca.wordpress.com/ 2013.08.25. 21:37:03

AtyafiPeca · http://atyafipeca.wordpress.com/ 2013.08.27. 21:00:48

AtyafiPeca · http://atyafipeca.wordpress.com/ 2013.08.27. 21:02:15

A Balaton pártján

Könyveimről

Pelso a Facebookon

Ajánlott linkek

Utolsó kommentek

Címkék

Blogajánló

Archívum

Feedek

Egyéb

Linkek

RSS