A kertek alatt
Kora reggel szép volt a víz, ám valamiért nem volt kedvem pecázni. Kisétáltam a mólóra, rövid kis pergető pecámmal és egy popperrel felszerelkezve. A móló derekánál ívott a küsz a külső oldalon; egy-egy kósza balin kaffantott néhanapján közéjük, de nem bírtam becsapni egyet sem.
Reggeli után viszont úgy döntöttem, kimerem a csónakból a vizet, és kihajózok. Pergetni. A május elsejei tapasztalatokból okulva azonban a pontyozó botjaimat is a ladikba tettem.
Induláskor szemetelni kezdett az eső, és – természetesen – dudorászni a szél. Nyugatról. Nagy kedvem nem volt szembe haladni a hullámokkal Bélatelep felé, ezért nem volt kérdéses: körülnézek a „kertek alatt”.
Régen Czibor bátyám sokat horgászott a móló előtt, közel a hajójárathoz. Emlékszem, gyerekként tátott szájjal hallgattam beszámolóit, amiben emlegette: borzalmas kövek vannak ott, minden második halat levág a kagyló. De mindig volt ott ponty és süllő. Nagyapám is gyakran csak odáig lapátolt – potom kétszáz méter a móló végétől –, és többnyire nem is maradt száraz a szákja. Jómagam csak az utóbbi években kezdtem felfedezni a környéket, kiismerni a márga- és kőhalmok zegzugos összevisszaságát.
Közel a móló vége
Ide vezetett az utam elsőként, aztán nem is mentem tovább. Halak mindenütt! Vízközt, fenéken, kicsi-nagy vegyesen! A „borzalmas kövek” tetején több nagytestű halat is láttam a fenéken, amik most – friss még a keleti kirándulás emléke – minden bizonnyal nagy fogasok… Repült a dugó, és csak orrhorgonnyal rögzítettem a ladikot, mert a pergetéshez nem kell feszesen beállni.
Néhányat dobtam a Tibitől örökölt gumihallal (amivel az utolsó pillanatban fogtam Tihany előtt azt a szép fogast), majd kisebbre cseréltem. Pontosabban egy béka-ketyerét (Orka double tail) tettem fel, amit viszont Balázstól örököltem. Ajándék darabok. Gondolom, az a süllő is ajándéknak nézte a furcsa formájú kishal-utánzatot, ami egyszer csak belibbent eléje: nagy örömmel el is kapta. Én is örültem, hiszen talán a tizedik dobásra máris halam van, tehát azok a nagy halak talán mégiscsak süllők…
Hogy azok voltak vagy sem, soha nem derült ki. A süllő után jó ideig semmi nem akadt, ám váratlanul jóképű ponty fordult a dugó közelében. Majd még egy kissé távolabb, és a hajójáratban is láttam egy ugrást. Nocsak!
Néhány marok kukoricát szórtam a dugó köré, majd további tíz perc eredménytelen pergetés után elővettem a pontyozókat. Az egyik horogra balanszírozott öregkukoricát fűztem, míg a másikra – egyenesen a horogra – két szem mézes Cukk-ot.
Közben felhívtam Tibit, és míg beszélgettünk, nagyon komoly ponty fordult az úszóktól talán húsz méterre. Mondtam is, lőtávolban. Hogy mennyire ott volt, bizonyította a beszélgetés után pár percre bekövetkezett kapás. Úszó diszkréten el…
A megakasztott hal már nem viselkedett ilyen diszkréten. A kezdeti márgadomb hamar megelevenedett, és elsöpört úgy húsz méterre, a hajójárat felé. Ott sima a terep – örömködtem. De nem sokáig. Halam megfordult, és visszasétált oda, ahol, megakasztottam, majd bevette magát a kövek közé. Annyi örömöm maradt csak a végére, hogy a zsinór éppen az úszóütköző alatt szakadt el, azaz legalább az nem veszett oda…
Új szerelés, új remény – tartja a mondás. Újabb fél óra után ismét szép elhúzós kapás (ismét a két szem horogra tűzött mézes Cukk-ra), és egy újabb ravasz hal a horgon. Addig ügyeskedett, amíg zsinóromat gondosan összekötötte a jelölő dugó zsinórjával. Semmi gáz, volt már ilyen – nyugtattam magam. Majd, ha közelebb kerül a dugó, lehámozom (vagy egyszerűen levágom) a zsinórról. Azzal azonban nem számoltam, hogy a súly is a sziklák között van, nem csak a pontyok. A rögzítő súlyocska – mi sem természetesebb – atombiztosan elakadt odalenn, a hal húzta a rövid pórázt, húzta… aztán a derékban elszakadt zsinóromat, úszóstul talán még most is húzza valahol a Balaton habjai között.
Ez azért skandallum! Kettő-null a pontyoknak, hazai pályán vesztésre állok.
Újabb szerelés (a másik botom mintha be sem lett volna dobva), és újabb fél óra múlva friss jelentkező akadt a mézes kosztra. Aztán a horogra. De itt már nem történt semmi malőr, és a szép pikkelyes szákba került.
Remek akadás a kagyló edzette, vastag szájszélbe
Hamarosan gorombáskodni kezdett a szél, kissé északabbról kezdett fújni. Módosítanom kellett a horgonyzáson, de ez a pontyokat egyáltalán nem zavarta. Fordulgattak itt is, ott is, majd a horgot rejtő mézes Cukk-ra is. Szinte érthetetlen, hogy a másik készségre miért nem volt kapás, pedig azon volt a balanszírozott csali. Véletlen lett volna?
Ma ez volt a nyerő csali
Vékonynak tűnik az akadás, pedig keményen ült a horog
Ölnyi pontyok
A negyediknek érkező hal derekasan dolgozott, de nem csak azért, mert valamivel súlyosabb volt hat kilónál. Olyan érzésem volt, mintha a tavalyi sebhelyes tért volna vissza (persze nem, de nagy a hasonlóság), és nem volt kérdéses, hogy ő is kap egy újabb esélyt arra, hogy kapitálissá növekedhessen a nagy vízben.
A szél beerősödött, maradni értelmetlen lett volna. De nem bántam. Várt az ebéd, és úgy látszik, mostanában elég lesz csak a „kertek alá” menni, ha halat akarok fogni…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
nenono 2013.06.02. 19:32:46
Természetesen most is jár a gratula! Nekem az az első randa csíkos, vékony szájszélű, hegyes fogú jobban tetszik. :-))
Üdv,!
Neno
jeszy01 2013.06.02. 19:57:19
Sok lesz ez már! :)
Elismerésem Willy bá!(Bá. Pedig sokkal idősebb vagyok...)
Tartsd meg lécci ebben az állapotában ezt a helyet (is), meg a süllőst is nyárra! Bár amilyen rontásos vagyok?!
Hajrá Willy!
jójo 2013.06.02. 20:39:07
Ígéretedhez hűen, a pergető együtt jár a pontyozóval.Beiktathatnád ebbe a társaságba a harcsázót is jófajta iszap gilisztával, vagy piócával...:(
Gratulálok! -a ,,kékfarkú"-hoz külön-
Bojlika 2013.06.03. 07:27:31
küszös 2013.06.03. 08:02:15
Legközelebb tessék azt a balint is megfogni!
godzikka 2013.06.03. 09:00:46
Hétvégén én is támadok Fonyódon, ha enged az idő.
Üdv,
Godzikka
Fishraptor 2013.06.03. 09:39:48
Nem semmi eredmény,,nagyon szép halak,,neno és én se fogunk, ezek szerint nálad vannak! :)
Betti2B · http://bojli.blog.hu 2013.06.03. 16:03:13
(Szívem szerint egyesével köszönném meg az összes bejegyzést, de nem akarom ilyenekkel szétoffolni Willy összes posztját, szóval ezúton köszönöm mindet!!! Azokat is amik ezután jönnek!) :-)
Willyfog67 2013.06.04. 11:53:59
@jójo: Köszönöm mester, de könnyű annak, akinek ilyen okítói vannak! Ha javul az idő, szedek egy vödörnyi iszapgilisztát, aztán megfogadom a tanácsod. Egyébként is, úgy látszik, egy bot bőven elegendő pontyozni...:-)
@Bojlika: @bojliteszter: Zander Géb-től kaptam egy zsák speciális kutyatápot. Ő erre esküszik. Rövidesen kipróbálom, hogy füllik a kagylózó pontyoknak ehhez a foguk.
@küszös: Máskor tessék elfogadni az invitálást. Küszt odabent is foghatunk...
@godzikka: Szombat délelőtt programon van, de délután, és különösen vasárnap hajnalban, érdemes lesz kilátogatni a kertek alá. Neked akár szombat hajnalban is, viheted a berendezett ladikot.
@Fishraptor: Ennél azért elhivatottabbnak ismerlek. Tudod te, hogy merrefelé járnak a halaitok, ámbár lehet, tényleg lecsúszdáztak a Sióba...:-))
Willyfog67 2013.06.04. 12:47:27
nenono 2013.06.05. 14:56:09
Üdv.!
Neno
