A pontyshow folytatódik
Az elmúlt hét a korábbi hetekhez hasonlóan telt. Én reggeltől-estéig dolgoztam, a pontyok pedig időnként elárasztották a móló nyugati, kis víz felőli részét. Szerdán például, amikor hazaértem öt óra körül, szó szerint öt-hét kiló közötti pontyok sétálgattak a mólón.
Béla bácsi, északi szomszédunk idén először jött le a Balatonra. Leporolta öreg Germina textilbakelit botjait, rajtuk a hasonlóan éltes, piros műanyagcsillagos Rileh Rex orsókkal, amiken – gyanúm szerint – még a hajdani Leska zsinórok szolgálják immár évtizedek óta a kapcsolatot ember és hal között. Dobástáv Béla bácsinak 30 méter, de ez nem számított, mert Pergettyűs Tomi sokgyűrűs botjával, úszóval aprította a keszegeket és a pontyokat, karnyújtásnyira a mólótól. Ez Tamástól nem szokatlan, ám Béla bácsi hat kilós pénzesét mégis mindenki megsüvegelte. Én éppen akkor helyezkedtem el a mólón, amikor a halat beszákolták. Míg bedobtam, Pergettyűs kipergettyűzött pilincka pecájával egy öt-hat kiló közötti, szintén sokpikkelyes pontyot, igaz, ehhez ki kellett szaladnia a móló végére, mert a hal igencsak Badacsony felé vette az irányt. Kissé később Kufa hasonló kaliberű hala csipogtatta meg elektromos kapásjelző arzenálját a hátam mögött. Ő nem bízta a véletlenre: megacsali, pop-up, és hasonló speciális kütyük a horog végén…
Feszített víztükör, naplementekor
Mellettem Laja, behúzott nyakkal szemlélgette a kapásjelzőit. Tőle tudtam meg: kissé elkéstem, mert igazán délelőtt jött a hal, de akkor annyira, hogy csak egy bottal lehetett horgászni. Jani papa a strandon felállított 0,6 négyzetméteres stégjéről olyan pontyokat fogott, hogy ketten – mármint Jani és a ponty – időnként el sem fértek rajta. Déli szomszédom pedig a móló végén fogott tíz feletti pikkelyest, amivel megdöntötte saját rekordját. Azt már tőle meg sem kérdeztem, mire jött, mert egy héttel korábban ő kérdezte tőlem, hogy ilyenkor pellettel érdemes-e próbálkozni, és akkor én nemmel válaszoltam. Indokként a kora tavaszt és a kukorica csali előnyeit hoztam fel, de mondta, most már mindegy, az egyikre felfűzte a pellettet. Kiballagott a mólóra, majd öt perc múlva fogott egy éppen kilenc kilósat, természetesen a pellettel. Nem mondta ugyan, de szerintem azt gondolta, hogy direkt félre akartam vezetni…
Tehát a nagy pontyshowról ismét lekéstem. Vigasztalásul azért az első kapásra – és aznap utolsó szebb halként a mólóról – egy kevésbé pikkelyes ponty az én horgomon is fennakadt, ráadásul, amikor éppen megakasztottam, a másik bot hegyét is elcsavarta valami. Jól jött a házastársi segítség. Margó előbb partra tessékelte a halam unokáját, majd a nagymamát is szákba tuszkoltuk Kufával. Nem mérlegeltük, de öt kiló nagyjából megvolt a tükrös.
Ezután sötétedésig még három kisebb ponty jelentkezett, pedig olyanok mozogtak dobótávon, hogy Kufával a guta kerülgetett bennünket. Aztán pedig a szúnyogok, de azok támadtak is. Elképesztő mennyiségben jelentek meg, egyik napról a másikra. Sötétedés környékén még a levegővétel is nehéz, az viszont igaz, hogy fél óra támadás után mind egy szálig eltűnnek.
Kufa segédletével
Margó a jövő reménységével
Ma viszont akadt segítség a horgászatban. Délelőtt kicuccoltam a mólóra, és mire Tisza Laci családjával megérkezett látogatóba, már igencsak dühöngött a délnyugati. A hullámok időnként átcsaptak a mólón, gatyaszárat és zoknit nem hagyva szárazon. Na de kérem: Tisza Laci megérkezett, lepillantott a botokra, ahol az egyik spiccét éppen akkor görbítette meg valami (se előtte, sem utána nem volt semmi). Tisza mester kényelmesen lehajolt, felemelte a botot, és a partra kormányozott egy pikkelyest, amit aztán a Kis-Tisza Lackó kezébe adtunk, némi családi fotózás ürügyén. A legeslegkisebb Tisza, Livike is odabátorkodott, némi halsimogatóra…:-)
Lackó bátran kézbe vette a halat...
...Livi pedig hasonló bátorsággal megsimogatta... :-)
Odakint hamar feladtuk, majd odabent, az öböl szélvédett vizében nem sokra mentünk rövidített módszerünkkel. Igaz, nem a módszerrel volt baj, hanem a pontyokkal. Egyelőre kerülik a mély vizet, hiszen csak keszegek piszkálták a csemegekukoricát. Tisza mester előbb egy veresszárnyút fogott, majd smirglipapír-rücskösségű dévéreket. Ez már csak olyan időmúlatás volt délig, amikor is fel lett melegítve az előző nap főzött halászlé maradéka. Érdekes, de nekem másnap mindig jobban ízlik a lé. Ez valószínűleg azért van, mert ekkor már nem foglalatoskodom vele, nem kóstolgatom, nem szívom be a fa kesernyés füstjét, szépen eltelve a főzés alatti illat- és ízanyagokkal.
Ez már nem is smirgli, hanem drótkefe...
Ebéd után nekiestem a csónaknak, és hevenyészett festéssel némileg felkészítettem az idei erőpróbára. Mert május elsején szabadul minden: süllő- és csónaktilalom egyaránt. Az igazi szezon még csak most kezdődik...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
jójo 2013.04.28. 18:19:53
Kezd "kocka tó" jelleget ölteni a Balaton...:-)))
Kezd "hiányozni" a megszokott szlogen,nincs hal a Balatonban...lerabolták,kifogták,stb...:))).D.
Ritka jól indul ez az év,de vajon a többi faj is hasonlóan járul hozzá a sikerhez?-vak is azt mondja, majd meglátjuk...
További botgörbüléseket, és görnyedéseket a merítő tartalmától!....-)))
Fishraptor 2013.04.28. 18:55:53
Nem is baj,,legalább marad benne és nem hordják el,,de most csak kicsik jönnek! :(
Willyfog67 2013.04.28. 19:52:47
Az áprilist mindenesetre csillagos ötössel díjazzuk.
@Fishraptor: Lassan ideérnek, de itt még a combosabbak jönnek, illetve jönnének, ha kicsit feljebb kúszna a barométer...:-)
Ma mit hallok: két pecás beszélget. Az egyik azt panaszolta, nem tudja, mi lesz, mert a hűtőládája ponttyal tele, és szerdától jön a süllő, na, azt hova fogja tenni...:-((((
jeszy01 2013.04.29. 09:21:48
Végre a nagytekintélyű tésasszonyt is látni az izgalmas és olvasnivaló írásaidban, ráadásul hallal a kezében! Gratulálok nektek és üdvözlünk benneteket ott a mólón!
Tartsatok még életben pár jobb példányt, hogy majd a nyáron mi is kopogtathassuk a kanalainkkal azokat a komlói bányásztálkákat!
Kenyeres László 2013.05.01. 12:54:46
Mi a Dunán küzdünk a magas vízállással. De legalább a halak nyugodtan tudnak ívni...
Willyfog67 2013.05.02. 19:55:22
@Kenyeres László: Marad, marad. Most az árkokon folyik a halkitermelő dömping, no, ott, az árkokon nem sok hal marad, ami visszatérhetne a Balatonba... :-(
Bojlika 2013.05.05. 14:09:57
Persze azért nem mindenhol van ilyen halbőség.
Almádiban nagyon ritka vendég a ponty. Én is rendszeresen "nyomom" a finom szerkóval és most már csónakból is, de idén csak két pontyot fogtam.
De nem vagyok szomorú mert a keszeg az jön gazdagon!:)
