Az első
Végül is teljesen mindegy, miről van szó: az első igenis emlékezetes! Mert lehet, régóta várunk rá, netán félelemmel körítve, esetleg szorongó kíváncsisággal; az első bekövetkezhet teljesen váratlanul is, és ekkor legfeljebb a megélt élmény leülepedése után nyugtázzuk: na, ezen is túl vagyunk…
Bizony, túl vagyunk a télen, ámbár jövő hétre mindenféle fagyokkal riogatnak, de én bizony láttam: ma megette a kutya a telet! Bobek, az éjszakás műszakban dolgozó telepi komondor délelőtt a szemem láttára nyelt el egy fél kilós, még fagyott húsdarabot, amit hanyagul vetett elé az éppen aktuális gazdája. Nos, ebben a fagyott húsdarabban a telet vizionáltam, s abban is biztos vagyok, ma este Bobek aligha lesz feladata csúcsán, mert az a húsdarab talán éppen most kezd olvadozni, az emésztéshez pedig időre és nyugalomra egyaránt szükség van.
De térjünk vissza az elsőhöz. Délután végre kézbe vehettem az elmúlt hónapokban alaposan megporosodott sokgyűrűs botomat, megmutattam a Balatonnak, majd egyszerű csemegekukorica csalival, csak úgy vaktában, bevetettem az öböl vizébe. Nem mondom, hogy nagy sikereket könyveltem el az év első horgászatán, de azért halszagú lett a kezem. Elsőként egy remek karikakeszeg tisztelt meg, majd megfogtam az első bodorkát, ami inkább koncérnak látszott. És, hogy az első horgászattal töltött napom még teljesebb legyen, megfogtam az első pirosszárnyút is. Bizony, ezt a három halat fogtam mindössze, röpke fertály óra alatt.
Pergettyűs Tomi azonban, aki hagyományosan az első jégmentes napon érkezik a szigetre, napközben jó néhány keszeget fogott. Ahogy mondta, hol erre, hol arra. Az elmúlt tél kevés keszeget gyűjtött a kikötőnkbe, aminek oka valószínűleg a sekélyes vízállás volt. A keszegek most már mozgásban vannak, és mivel kevesen vannak, nehéz belőlük egy helyen többet fogni.
Igazi kereső horgászat ez. A többség fenekezővel pecázik, lesi a színes zsinórt. Nem mondom, néha fognak szájba akadva is keszeget, de gyakran kettő is csillog a háromhorgos készségen, mindenhova akadva, csak éppen oda nem, ahova illene…
Végül Tomitól elkommunizáltam néhány keszeget. Nem szégyellem ezt bevallani: Tomi nyugdíjas, álló nap gyakorolhatja a semmittevést. Amíg kipihente az egész napos semmittevés fáradalmait, megtakarítottam a néhány keszeget, amiket Margó aztán ressre sütött. Öreg barátomnak pedig nem maradt más dolga, mint hogy meglátogasson bennünket, hóna alatt egy flaska bólyi királyleánykával.
Aki kóstolta már az ilyenkor fogott, friss balatoni keszeget, tudja, miről beszélek. A szódával megspriccelt királyleánykát talán kevesebbeknek kell bemutatnom, de így, együtt…
Szóval, sok mindenben első volt ez a nap.
Holnap pedig Pergettyűs Tomi névnapját ünnepeljük. Állítólag sült keszeg lesz, valami bólyi fehérborral körítve…
Ki a fene bánja mindezt már jó előre?
Címkék: tavasz bodorka télikeszeg karikakeszegA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
godzikka 2013.03.07. 11:22:17
Nekem csak azért maradt ki a múlt hétvége, mert makacs nyavalya láncolt ágyhoz. De majd vasárnap! Április elején pedig nyitjuk a nyaralót, reményeim szerint balatoni nyitópecával egybekötve. Már érzem a tó illatát :)
charon24 2013.03.07. 15:21:00
hanem Willy, sügér, az akad-e a kikötőben? ;-)
jójo 2013.03.07. 18:35:31
Bizony a "jeges keszeg"-nek nincsen párja,finom puliszka lisztbe forgatva meg fenomenális.Kéne egy kis semmittevésre időt szakítanom.
Oly finoman írtad meg az első pecát,hogy már jól is "laktam" a rest keszegekkel..:-)
Willyfog67 2013.03.07. 20:31:23
Mielőbbi jobbulást, vasárnap pedig gyere át keszegezni a kikötőbe.
@charon24: kukoricára nem jön, pergetni pedig nem perget senki sem. A víz kristálytiszta, a hajók kikötőhelyein fenékig látni, de halat nem észlelünk. Ne légy rest, ugorj át egy ressre sült keszegre! :-)
@jójo: Ártalmas egy vegyszer, azé' hígítgatjuk, hogy tovább tarcson...:-))) (Na persze főképpen azért, hogy az ártalmasságát tompíccsuk...:-)
Egyszerűen elképesztő az az ízkülönbség, ami a fagyos keszeg és a hínárba-moszatba-kagyklóba harapott keszeg között leledzik. Nem mintha az utóbbiakban lehetne kivetnivalót találni, de hogy ismerjük az előzőeket... Egyszerűen nem lehet betelni velük.
Még két ilyen vacsora, és elfogyasztottam egy átlagos hazai polgár éves kvótáját (nem a királyleánykára gondoltam...:-)))
Virtuális egészségedre! :)
jójo 2013.03.07. 21:05:12
Végül is nem volt rest néhány keszeg fennakadni..)
Sokszor elgondolkoztam , mi lehet az évszakonkénti keszeg ízvilág mögött. Nyilván a táplálékbeli különbségek,az igen letisztult víz is közre játszik.De talán az ember első halai, amelyre oly áhítattal gondol a végtelennek tűnő hosszú télben,végül beteljesedik az asztalon.Néha a nedű is hozzáteszi mind azt amit egy Király leányka sem tudna..:)
Géza Csiszár 2013.03.08. 01:22:12
fogasfile 2013.03.08. 15:08:30
Willyfog67 2013.03.08. 22:55:30
Ticsu, ha lesz némi szabadidőd, látogass meg bennünket. Pecabotot sem kell hoznod. Nándika, te pedig olyan vagy, mint a szellem: itt jársz a szigeten, aztán mégsem találkozunk...:-))
