Fogas kérdések
Éppen öt hónappal ezelőtt volt utoljára süllő a horgomon. A néhányszor megejtett nyári pergetések csak csukát adtak, a letett botos süllőzéstől pedig alkalomadtán a pontyfogás számomra sokkal izgalmasabb lehetősége tántorított el. Közben persze „fülelődik” az ember: Pergettyűs Tomi nevéhez méltó módon fogott szép fogasain kívül bizony nagyon gyatra eredményekről hallhattam.
A naptár szerinti őszkezdet is fukarkodott a süllőkkel. Jani papával előfordult, hogy öt egymást követő este is kapás nélkül maradt. Az akadót csak a pontyok járták, süllővel, kősüllővel igazán kivételes esetekben futhattunk össze. Ezért sem volt sok kedvem kishalat tűzni a horgokra, na de mit tegyen az ember, amikor a pontyok is eltűnnek az akadóról?
A sneciket még Erdei Zotya fogdosta össze. Összesen tizenkét darabot. Együtt terveztük a múlt keddi kihajózást, de Zotyának haza kellett mennie, ezért magamra maradtam. Ráadásul megcsúszott a délutáni munkám is, így csaknem szürkült már, amikor csónakba szálltam. A két hegy között, nagyjából 1200-1300 m-en horgonyzott négy-öt csónak, s mint hívásomra kiderült, Tomi is köztük várta az est kapásait. A közelükben álltam le én is.
A felszerelés a hagyományos, két horgos „páternoszter”, könnyű tirolifával súlyozva. Mind a négy horogra taposott küszt tettem. Az első beejtős, lassú kapás nem sokkal a horgonyzás után, hét órakor következett be. Nem szeretem az ejtős kapást, gyakran elhibázom, néha otthagyja a hal. Most azonban sem ez, sem amaz nem akadályozta, hogy megfogjam az ősz első egyenesfogúját. Az éppen kilós süllő a felső, magasan elhelyezett horogra kapott.
Nagyon gyenge déli szél fújdogált csak, és furcsa volt, hogy elmaradt az árvaszúnyogok rajzása. Mondhatnám, ideális horgászidő, ám süllőzéskor kifejezetten előnyös, ha mozog a víz. Ehelyett csak ugyanazon a boton mozdult a jelző, nyolc óráig még pontosan kétszer. Mind a két süllő az alsó horogra jött, és csak dekákkal múlták felül első társukat. Nyolckor tehát csomagolhattam, de csomagolt mindenki, mert rajtam kívül Tomi fogott még egyet. A többieknek kapásuk sem akadt.
szétlapítva
Mázlista kezdet – jegyeztem meg aztán, és mint később kiderült, nagyon is az volt. Szerda este egy ejtős, elhibázott kapáson kívül semmi más nem jelentkezett. Csütörtökön, immár a mólótól keletre lehorgonyozva, még világosban fogtam egy másfél kiló körülit és egy kősüllőt, majd ennyivel is zártam. Aztán pénteken, szombaton és vasárnap – tökéletes nulla. A hétvége oly gyengére sikeredett, hogy valóban csak mutatóba láthattunk egy-egy süllőt a kikötőből kirajzó csónakos és vitorlás horgásztársaknál, pedig nem volt rossz idő.
A kérdőjelek tehát nagyok. Annyi bizonyos, a Fonyód környéki vizeken „rara avis” a fogas, de Fenyves-Mária magasságában sem jeleskednek a süllőzők. Berény környékéről, valamint az északi part Zánka-Szepezd előtti szakaszáról érkeztek jobbnak mondható, kósza hírek. Remélem, ebben megerősít, vagy megcáfol valaki, aki arrafelé pecázik.
Vajon mi lehet az oka ennek a süllőtlenségnek? Sületlenséget nem akarok írni, több okból sem, elvégre ez olyan kérdés, amihez minden balatoni horgász ért. Mert lehalászták őket a halászok – vághatnánk rá a mostani, divatos horgászlogika szerint elsőként. Ezt tehát nem említem. Ellenben azt igen, hogy kicsi a víz, október közepéhez képest feltűnően jó az idő (a víz 15 fokos), és a süllők még szanaszét vannak. De akkor is kevesen, legalábbis felénk. Mert emlékszem, amikor 2010 ugyanezen időszakán a keleti medencében és a tó több pontján is „rara avis” volt a fogas, és az ottani horgászok el sem hitték a Fonyód környéki fogásokat. Mi is csak nehezen, tekintve a 2009. év süllőszűkére, amikor a maihoz hasonló eredményeket adtak a horgászatok. Mégis, a rá következő évben szép, darabos süllőket foghattunk, olyanokat, melyek már az előző, szűk esztendőben is a vízben úszkáltak bőven fogható méretben. Mégsem kerültek elő.
Remélem jövőre ugyanez lesz a helyzet.
Tehát a kérdés: csak nálunk ilyen harmatos a süllőfogás, vagy másutt is, és van-e olyan terület, ahol nem kell panaszkodni? Bízom benne, lesz őszinte hozzászóló mindehhez.
Nem tudom, mennyi időm marad a közeljövőben a horgászatra, mert kezdődik az őszi halászat, a tógazdasági hal betakarításának ideje. Egy-egy „áthalászott” nap után pedig nem biztos, hogy marad időm s kedvem ahhoz, hogy horgásszak, és fogjak – egy halat…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Fishraptor 2012.10.15. 22:33:22
Földváron telepített pontyokat szedik kifele szépen,,,,úszóval a kövek előtt köveseket is szépen fogják, máshol nagy nulla!
