Apróságok
Péntek délután van, júliusi kánikulát idéző nap. Hazatérve a munkából, fél órát téblábolok a szigeten, elrendezem csónakomat (vízmerés, akkutöltés), és igyekszem információt szerezni a horgászati lehetőségekről. Pergettyűs Tomi tájékoztat: a süllőzők esténként, sötétedés után fognak néhány darabot, de nappal nem megy, ahogy a ponty sem. Úgy döntök, az estét az öböl pontyainak szánom, és másnap hajnalban rápróbálok az akadó süllőire. Tomi szerint pont fordítva kellene…
A víz nagyon csúnya. Mindenhol a kanadai nyár szösze úszik, ragacsos masszává tömörödve. Ilyenkor horgászni valóságos rémálom. Na de én rakózni fogok, az úszó és botspicc közötti ötven centis zászló pedig igazán rövid zsinórdarab ahhoz, hogy a szösz kellemetlenkedjen.
Elméletileg. Gyakorlatilag azonban sűrűn kell takarítani a zsinórt így is, mert az úszó szorgosan gyűjtögeti az ide-oda sodródó nyalánkságot.
A hajóforgalom is nyári napokat idéz. Különösen a vitorlások élénkültek meg. Folyamatosan jönnek-mennek, és elindult a két gyorshajó is. A túlsó móló végén pedig egy kotróhajó ténykedik: az ott felhalmozódott homokot, amin gyakran akadtak fenn távoli kikötőből érkező vitorlások, igyekszik kitakarítani.
Mindezek ellenére fél nyolckor sikerül egy pontyot akasztanom. Kellően meghúzkodja a gumit, sportosan védekezik, de a horog nagyon jól akad. Reménykedem, lesz társa is, ám eztán már csak keszegek érkeznek este tízig, amikor lefújom a reménytelennek tűnő horgászatot.
Másnap reggel ötkor kelek. Nem ébresztőórára, csak úgy, magamtól. A hétköznapok szokásának megfelelően. Hiába, ha beáll az ember a munka ritmusára, a szervezet nem válogat, hogy ma kedd van, vagy éppen dologtalan szombat. Vesztegetni való idő persze nincs, már pirkad, lássuk hát, maradt-e abból a zsúfolt szezonkezdetből néhány szerencsés túlélő…
Egybevágós hely. Itt kezdek. Sima tükrű a víz, de borzasztóan áramlik nyugatnak. Folyik, mint a Duna – jellemezhetném, noha annyira azért természetesen nem húz. Viszont itt is nyárfaszösz-csomók mindenfelé, amit időnként megspékel egy-egy karnyi vastagságúra püffedt angolnatetem, kiszőrösödött keszeghulla. Néhány busát is látok távolabb, legalábbis annak vélem. Tavaly ilyenkor jobbára harcsák sodródtak élettelenül, tehát ahhoz képest most jobb a halhulla-helyzet.
A süllők azonban nem respektálják igyekezetemet. Szépen döcög a márgadombokon a gumihal, de még csak pöccintés sincs. Semmi. Tovább is állok a Bóbitára, ahol éppen két hete a legtöbb halat fogtuk Gabival.
A Bóbitán sincs most semmi. Pontosabban süllő nincs, mert három olyan ponty fordul mellettem, hogy majdnem kifordulok utánuk a ladikból. Ugrik még két kisebb is, távolabb néhány balinrablást látok, és már azt gondolom, ennyivel megúszom a reggelt, amikor váratlanul megbotlik a fehér gumihal.
Persze, az ember először olyan halat remél, amit fogni szeretne. Míg csónak mellé ér, derék fogasnak vélem, de aztán csukává formálódik. Gonosz tekintetű, sunyi csukává. Többször is azt gondolom, elkészült már az erejével, de nem: mindannyiszor majd kitekeri kezemből a könnyű kis pálcát. A horog azonban jól (ráadásul szerencsésen) akadt, és végezetül egy perc erejéig mégis birtokba vehetem a csodás küllemű halat.
Már nem is bánom, hogy nem fogtam süllőt. Mindez apróság, hiszen a Balaton hátán, körülöttem a kedves hegyekkel, múlatom a reggelt. Jólesően nézek körül, és alig hiszem, ez a békés környezet rövidesen viharos helyszín lesz. A légnyomás tegnap este óta sokat esett, talán nem csoda, hogy nem kap a süllő.
És talán az sem csoda, hogy tegnap este a pontyok sem voltak étvágyuknál.
Címkék: ponty csuka busa
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
charon24 2012.05.14. 08:39:36
Jó volna még júniusban eljutnom feléd ismét, mert utána hosszú szünet lesz :(
Willyfog67 2012.05.14. 16:35:31
Vigyázok is arra a kis szerencsétlen, agyonrágott gumihalra, de előbb-utóbb biztosan bevégzi. Remélem, valami öreg süllő fogai között... :-)
Ha látsz szabadidőt, jelezzed, mert most kell ám megmutatni, mennyit ér a tudomány!
ex-leprás 2012.05.14. 18:22:32
Willyfog67 2012.05.14. 21:03:26
De arra emlékszem: "...na, ki akar bekerülni a halveszélybe?..." És milyen sokan be is kerültek... :-))
ex-leprás 2012.05.16. 14:01:31
meg naphalat. meg békát. meg szúnyogot.
nagyobb volt egy lónál...
