Ave, Pelso! - Shogun mester dícsérete

zanderos0.JPG

Viharos délnyugati szél hozza a változást, melyet Halásszy egyáltalán nem kíván, elvégre nyár van, a nagy melegek és hajnali parti szelek ideje, amikor már reggel kilenckor árnyékba húzódnak a békák, s a pontyok is csak unottan, amolyan megszokásszerűen bukóznak az unásig fosztogatott vándorkagyló-telepek felett. Változásra pedig szükség volna, mert a pontyok nagyon tartózkodóak, kéretik magukat, incselkednek gyakori fordulásaikkal, és a horgász csak a feje búbját vakargatja, mit is tegyen a sok kipróbált finomság után – a horog elé. De tehet bármit, kapás csak ritkán adódik, akkor is besegítenek a kagylók – no persze nem a horgásznak, hanem a halnak. Halásszy csak mellékesen jegyzi meg: ilyen kevés pontyot nyár derekára régen fogott. Mentségként: ilyen kevésszer régen kísérte a vizet s szerencsét, ergo a pontyok nem költöznek maguktól a nappaliba (pedig nem is laknak messzire, igazán megtehetnék…). Udvariasságról azonban szó sincs, ahogy szabad időből is csak kevés, s ha már lopott horgászatok, legyen az mozgalmas és minimalizált felszerelésű.

Halásszy újabban ezért pergettyűs botját szorongatva lép az öreg ladikba, és minden különösebb izgalom nélkül vág neki a nagy akadóknak. Menet közben szalutál a mozgolódó pontyoknak – uraim, augusztus végén legyen majd ilyen nagy a mellényük, hogy szeptemberről ne is beszéljünk! –, majd lehorgonyoz itt-ott, és dob néhányat látszólag találomra. S láss csodát: fog is. Fogast, cirmos kősüllőket, s itt pontot is tehetünk a halfajok rövid listájának végére. De ne legyen a horgász telhetetlen, különösen ezen a végtelenül veszélyesen szennyezett, ugyanakkor olykor fenékig átlátszó tisztaságú tavon, hiszen már az is eredmény, ha egy szép cirádás kősüllőt a keccsendrilízkor megpuszilva nem kap vékonyfosást. Ám ne bagatellizáljuk el a fentieket: volt már erre példa, ráadásul akkor az a kősüllő mosolygott is, de ezt a történetet legfeljebb a következő novellás kötetből ismerheti meg az olvasó.

zanderos8.JPG

zanderos5.JPG

zanderos16.JPG

zanderos4.JPG

Halásszy tehát szinte csak pergettyűzik a ritka alkalmakkor, ahogy ma délután is; s míg bukdácsol a gumihal a márgabuckák között, megemlékezik az utóbbi hetek horgászeseményeiről. Elsőként Pergettyűs Tomira gondol, aki odahaza, Kaposvárott lábadozik csípőprotézis műtétje után. Tomi már most jönne pecázni, és Halásszy megígérte neki, ha kijön, beülteti egy remekül guruló kerekesszékbe, s azt olyan gyorsan fogja tolni a túlsó mólón fel s alá, hogy oldalra kilógatott körforgója remekül fog pergettyűzni. Tomi tehát lábadozik, s míg Halásszy különféle történetekkel traktálja telefonon, amiben kapitális fogasok is emlegetve vannak, halk sóhajt vél hallani a túloldalról, ami akár szomorú vágyakozás is lehet… (Hogy mekkora szemét ez a Halásszy. Ahelyett, hogy kegyesen hazudná: állandóan fúj a szél, ki sem lehet menni, de ha kijut a horgász, akkor is csak a botját szorongatja…)

zanderos21.JPG

Mielőbbi talpra állást, Pergettyűs Bácsi! :-)

Ejnye! Most pendült egyet odalenn a béka-ketyere, s Halásszy azonnal megállj parancsol mindkét kezének. Egy, egyetlen semmittevő másodperc, majd: paing! Olyan áramütés-szerű rávágást kap, hogy majd kiesik a ladikból, s máris karika kezében az új nyél. Igen, remek kis nyél ez, néhány napja nagyon összebarátkozott vele, az öreg karate mesterrel, ahogyan csak becézi. Reccsen a fék, rázza-riszálja magát odalenn a megdühödött süllő, ami bizony már bőven fogasnak nevezhető. Tapad a fenékhez, igyekszik a márgakupac közelében maradni, de lassan fogy az erő, s egyre fényesebb lesz a világ…, majd vakító, égető fény ömlik szemeire. Olyan világba kerül, ahol eddig még nem volt; idegen, tűzzel bélelt, ismeretlen víz feletti világ ez. Maga az elmúlás és a halál…

Halásszy elégedetten mustrálgatja a derék fogast, alig éri át a nyakát. Nocsak! Most mondhatná, hogy évek óta nem fogott ekkorát, de nem mondhatja, mert tavasszal már bizony fogott, s a napokban is fogott… Na de gyerünk, vissza azzal a béka-ketyerével a márgakupac tetejére…

zanderos.JPG

zanderos2.JPG

zanderos3.JPG

zanderos7.JPG

Akadozik odalenn a műcsali, s míg óvatosan peccentgeti a karate mester hegyével azt mind közelebb a csónakhoz, a pontyokra gondol. Hátsó szomszédja, az egykori olimpikon birkózó jut eszébe, aki egy éjszaka két szép pikkelyest is kitornázott a kikötőből. Egyik tizenkettő, másik tizennégy kilót nyomott, de jobban terhelte lelkét az elhatározás: márpedig ezeket visszaereszti a kikötőbe. Barátok: nagy marha vagy, árucsere szóba jöhet; család: kitagadunk; ismerős horgászok: meszelés jobb kézzel a homlok előtt, míg Halásszy boldogan futott a fotómasináért, matracért, és levezényelte a szertartást. A nagy birkózó szív pedig mindeközben teljesen ellágyult…

zanderos12.JPG

zanderos13.JPG

zanderos11.JPG

zanderos10.JPG

Nagy Atti nagy fogása, avagy: a tizenkettes kétvállon :-)

Ejnye! Már éppen az utolsót emeli a béka-ketyerén, hiszen csaknem függőlegesen lóg a zsinór, amikor: paing! No, itt nem volt óvatoskodás, udvariaskodás, ez aztán mérges harapás a javából! A bot hegye vízbe rándul, megnyekken a fék…

Alig hihető, ami történik! Halásszy már szinte gépiesen fáraszt, s nem is csodálkozik, amikor az előző fogas társa kerül utasnak a ladikba. Egyívásúak, talán testvérek.

Halásszy csak hunyorog a naplementében, s meg sem várja azt, hogy a vöröslő korong eltűnjön Szigliget orma mögött; újabb, szinte kicsinynek tűnő kilós süllő parádézik a béka-ketyerével, majd három dobásból három cirmos-tarka kabátos kősüllő… Lehet ezt fokozni?

zanderos6.JPG

Jantner Csabi és a botvivős ponty :-)

zanderos15.JPG

Kefetéék hármasban; váratlan vendégek, beígért ponty... :-)

zanderos14.JPG

Ritka pillanat: Szilárd fiamnak lefagyott a számítógépe... :-)

Halásszy nem is akarja. Szedi sátorfáját, és szomorúan gondol arra, hogy Paksica csak délelőtt lehetett vele, amikor fogtak is, meg nem is, pontyoztak is, meg pergettyűztek is, s most, lám, a Bóbita márgakupaca (fél szobányi kis terasz) úgy kényezteti, ahogyan a mesekönyvben van megírva…

De ez itt nem mese, ez maga a Balaton és a varázslatos valóság. S míg a sziget felé surran a csónak, leemeli sapkáját, maga elé hajtja, majd meghajol a víztükör előtt: Ave, Pelso!

zanderos17.JPG

Címkék: novella ponty süllő pergetés kősüllő 

A bejegyzés trackback címe:

https://pelsologia.blog.hu/api/trackback/id/tr436530109

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fishraptor 2014.07.22. 18:52:50

Öröm olvasni,,,végre volt egy kis időd! :)

deepee 2014.07.22. 21:06:52

Végre! Jövő héten tán már megabajgatom a sügereidet meg tán néhány fogas barátodat is. Persze csak ha szabad :)

Endre Vass 2014.07.23. 07:59:51

Majd' megöl a kíváncsiság, mi lehet az a béka-ketyere!

steveolson · http://steveolsonhun.wordpress.com/ 2014.07.23. 08:57:36

Igazán szép süllők! Írni meg tudni kell! :)
Békaketyere=duplafarkú twiszter???

SMario 2014.07.23. 14:28:01

Jó volt újra olvasni! Szép süllők, igazán kedvet kaptam én is... :)

Willyfog67 2014.07.23. 23:53:48

Béka-ketyere= orka double trail. Remek, jó áron beszerezhető műcsali. Tudom ajánlani.
deepee, ha jössz, telefonálj rám!

Endre Vass 2014.07.24. 07:49:44

@Willyfog67: Utánanéztem, ilyen csunya csalit nem nagyon láttam még :)

Ez inkább egy megváltozott munkaképességű béka :)

paksica 2014.07.25. 09:07:52

Szép kis "mese", kőbe(re)kopogtatott emlékek, sok szép pillanat objektív(es)fixálása. Egy részét megint eltettem későbbre is!

godzikka 2014.07.29. 11:36:20

Hát, ha ez így megy tovább, még a végén a pontyozásig emelkedik a süllőzés tudományod is.
Mi mindenre jó a kevés szabadidő!
Irigykedve gratulálok :)

üdv,
godzikka