Egykoron Steveolson emlékezett meg egy esetről, amiben az ifjonc kis horgászokat saját nagyapjuk tiltotta le a „karikázásról”. A történetet itt lehet olvasni. Még március sincs, de én máris beleuntam a karikázás egy bizonyos formájába...
Címkék: tavasz Balaton karikakeszeg 
Február 17. – a mélység
Nem akart reggel lenni. A pirkadat megrekedt, egynemű szürkeség ült a Balatonra, és egész délelőtt halkan dudorásztak az ereszcsatornák. Íróasztalom mellől sokáig nézegettem a terebélyesre hízott tavat, és vártam, hogy elálljon az eső. Elméletileg tél van, gyakorlatilag kora tavaszi áztató eső puhítja a földeket és hizlal folyókat, tavakat. Jó lenne horgászni; megkeresni a keszegeket a kikötőben, no és estefelé – vettem kézbe lassan esztendeje porosodó rezgőspicces pálcáimat – bevetni ponty reményében.
Címkék: tavasz ponty
Az elmúlt esztendő kiemelkedő halfogást hozott a balatoni pecások számára. Tudtuk ezt már áprilisban, hogy így lesz, most pedig az eredmények bővülő ismeretében tényként is kezelhetjük. Mondom ezt abban a reményben, hogy a további sok-sok száz fogási napló kiértékelése sem fogja lényegesen csorbítani a fentieket, valamint tudva azt, hogy a hal, ez esetben mint összefoglaló elnevezés természetesen több faj egyedeit képviseli, amiből kétségkívül a pontyok voltak az elmúlt horgászidény fő „vesztesei” (szigorúan macska körömben, mert ami itt veszteségnek tekinthető, amott siker és megelégedés).
Címkék: telepítés ponty busa vízállás halászat
Ismét idegen tollakkal ékeskedem. Az alábbi írást távolba szakadt barátom jegyezte néhány éve, és tavaly rám hagyományozta azzal, hogy: „..ha tetszik, és egyetértesz vele, nyugodtan posztold ki…” Nos, nem tetszik, és egyet sem értek vele :-) :-), de Gábor gondolatait most, ebben a jégmentes februárban nagyon is aktuális meghallgatni. Esetleg megfontolni. Továbbá éppen elég háborgás követte az új törvényt és végrehajtási rendeletét, nüanszokon estek egymásnak kritizáló és jót akaró horgászok; éppen ideje, hogy a Pelsológia is kihúzza a gyufát…
Címkék: süllő
A finomszerelékes horgászok döntő többsége novembertől kezdve szegre akasztja haltartóját, és legfeljebb a szoba melegében készülődik a tavaszi horgászatokra. Van tennivaló: horgokat kötni, új szerelékeket készíteni, no és kiegészíteni az év közben megkopott apró holmit. Pedig mindaddig, amíg a fagy nem húz vastag kérget a tó hátára, a Balatonon is van lehetőség finom pecára. Igaz, kicsit másképpen művelve, mint nyáron szokás.
· 1 trackback Címkék: bodorka télikeszeg karikakeszeg
Bizony. Éppen két évvel ezelőtt indítottam útjára a Pelsológiát. Ezalatt hajóztunk sima tükrű és hullámos vízen egyaránt, fogtunk ilyen-olyan halakat: szépeket, nagyokat, kicsiket, szép kicsiket, de csúnyát egyet se. Nagy ritkán elkalandoztunk a Balaton partjáról, ám mindig a Balaton pártján álltunk. Ahogy ma is!
Reggel kissé borongósan indult a vízparti élet. Borongósan, de nem borúsan. Az volt az érzésem, mikor sétáltam egyet a szigeten, hogy igenis, derűsen kelt ma reggel itt mindenki.
Nem tudom, Kázmér, a szarka valaha is ébredhetett-e bal lábbal. Ma biztosan nem. Míg elsétáltam a strand előtt, szó szerint ott parádézott előttem, akár valami kakadu. Hol jobbra, hol balra sasszézott a fűben, felfújta a tollait, és vidáman cserregett felém.
– Te kétlábú szárnyatlan, szép időnk van, ugye? Tavasz van, tavasz van! Fészket kéne építeni, de ma nem dolgozok!
Címkék: bodorka vörösszárnyú télikeszeg karikakeszeg
Eltelt egy esztendő a legutóbbi képes évismétlésünk óta. Azóta lefolyt néhány liter víz a Sió zsilipjén, s most mondhatnánk, hogy különös, "ilyen még sosem volt" évet hagytunk a hátunk mögött. Ez persze költői túlzás, de kétségtelen, számos emlékezetes pillanat, örömteli esemény, halakban bővelkedő horgászat történt tavaly.
Lássuk csak!
Horgászattal illő elbúcsúzni egy horgászévadtól. Ez – valljuk be – nem nagy ügy. Ha a víz be lenne fagyva, legfeljebb vágnánk egy léket, belógatnánk oda horgunkat, s míg elkortyolnánk a gőzölgő forralt bort, bizony elmondhatnánk: horgásztunk közben. Na de halat is fogni? Így együtt már nagyobb kunszt!
Címkék: télikeszeg
Karácsony reggelén a kikötő félig befagyva fogadott. És csend, és mozdulatlanság – mindenütt.
A máskor oly eleven, már-már szemtelen vadkacsák velem szemben gubbasztanak a túloldali móló kövein ücsörögve. Innét nézve mintha panoptikumot látnék, kitömött vadkacsákat. Némelyik szárnya alá dugta fejét nagy szomorúságában.
Sirályt sem látni, ahogy üres a kikötő és a móló. Már éppen elgondolkozom azon, miért ilyen kihalt ez a holdbélinek semmiképpen sem nevezhető táj, amikor hangos cserregés oszlatja el a kétkedést.
Címkék: novella karácsony
Utolsó kommentek