Záporeső, zivatar

zápor5.JPG

Régen volt ilyen szép, hosszan tartó, egyforma időjárás – nyugtázza Halásszy, amikor délután menetrendszerűen leszakad az ég, s körös-körül a Balaton mentén, mint valami sűrűn felvillanó vakuk, úgy pislognak a másodfokot jelző viharlámpák (helyesen: viharjelző lámpák...). Szép ez így. Reggel paplanszerű köd szeli ketté a Badacsonyt, majd feltámad a keleti szél (hiába nincs viharjelzés, horgászni csónakból nem lehet), és fúj addig, amíg délután meg nem érkezik az újabb zivatar.

Rövid a szabad idő, az is időjárásilag bekorlátozva – sóhajt Halásszy, és jobb híján az öbölben rápróbál a pontyokra. Szombat délelőtt van, amúgy rekkenő meleg, a Nap szinte perzsel, de szemből jólesően dudorászik a keleti szél. Odakint tarajos, elnyújtott hullámok, idebenn kényesen kapó pontyok. Kettőt úgy fog, hogy az orrába akad a horog. Pedig mindkettő fölözi a három kilót, s az egyik a ritka pikkelytelen nemzetségből való; szépen nyújtogatják a rakós botba telepített csőgumit, még a kisebb, 1-2 kilósok is derekasan megküzdenek. Hatig jut, ahogy vasárnap dél környékén is, s mindennap akad egy-egy gőzmozdony, amik most is ott zakatolnak valahol a vízben, apró kis testékszerrel a szájuk (orruk?) sarkában (Nem szégyen bevallani: a második gőzös leamortizálja a több éve teljesítő csőgumit – rakós bot félredobva…).

zápor6.JPG

zápor4.JPG

Zolika viszont inkább keszegezik az öbölben, mert az mégiscsak szórakoztatóbb. Fog sok szép kövér dévérkeszeget, és ugyanannyi csúnya soványat. Halásszy nem is érti, hogy van ez: amelyik rendesen ki van döhérkedve, nyilván talált magának táplálékot, s ez itt – nézegeti a pengehátú, nagyfejű, babérlevél vékonyságú társát – vajon miért nem talált? Zolikát végül meglátogatja egy szép kis doktorhal is, aki a maga eleganciájával lenyűgözi a reggeli bámészkodókat és horgászt egyaránt…

Öt alkalom – ennyi jutott az elmúlt két hétben a vízen tartózkodás lehetőségéből. Halásszy már alig foglalkozik a nyílt víz pontyaival, mert rövid az idő, mert a pontyok szanaszét ugrálnak, mert kagylót böfögnek, és különben is, idén valahogy nincs szerencséje velük. Eddig. De majd szeptemberben, majd akkor lesz nemulass! Most csak mulassanak – gondolja –, s az utolsó három alkalommal már pontyozó botot sem visz magával.

zápor2.JPG

zápor1.JPG

zápor3.JPG

A süllők viszont… Nos, nem is olyan rossz dolog ez a pergettyűzés. Főleg, ha fog az ember. S Halásszy egyre jobban úgy érzi, az a pillanat, amikor odalenn megpendül a kívánatosan ugráltatott műcsali, szóval az a pillanat mindennél többet ér. Pedig csak egy villámcsapás az egész. Ezredmásodperc. Pendül a húr, pendülése végigszalad a boton, majd a karon, s végül majd kilyukasztja a horgász koponyáját, de csak majdnem, hiszen az utolsó idegsejtnél nincs tovább. A többi már automatikusan jön. Lendül a kar, hajlik a pálca, nyekken az orsó, s odalenn majd szétveti a düh a becsapott egyenesfogút. Rázza is a fejét rendesen! A horog tart is, meg néha nem is, de sebaj, szép játék ez, s amikor megjelenik a süllő kékezüstje a türkiz víz peremén, minden fáradozást megtérülni látszik…

zápor.JPG

zápor8.JPG

zápor7.JPG

zápor9.JPG

zápor10.JPG

zápor11.JPG

A nyár szalad, nyomában záporeső-zivatar, majd ködpaplanos hajnalok varázsolják tengerszerűvé a vizet – s Halásszy ismét nem tesz mást, csak a horgászat végén megemeli kalapját előtte: légy üdvözölve, Balaton!

Címkék: süllő pergetés kősüllő 

A bejegyzés trackback címe:

https://pelsologia.blog.hu/api/trackback/id/tr366574125

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

godzikka 2014.08.06. 10:09:02

SZia Zsolt,

Jól sikerült az első fotó! A keszegezés meg legfeljebb akkor szórakoztató, ha elkerülnek a pontyok :)

Üdv,
godzikka

tutajos65 2014.08.29. 14:16:44

Ugye, ugye, az a pergettyűs adrenalinfröccs! Az azért ott van! :)
Lassan kiszorítják a süllők a pontyokat az akadóról... Vagy csak az oldalról?! :)