Ave, Pelso! - Februári tüskések

zandi17.JPG

Nemrég  Csákó Gábor tollából olvashattunk egy igazán elgondolkoztató felvetést a február közepétől folytatott süllőpergetésről. A szerző elhivatott pergetőhorgász, s elveiben a szabálytiszteleten bőven túl is megy (persze a még jobb irány felé). Mindezt feltétlenül fontosnak tartom a bevezetőben említeni, nehogy bárki is azzal illethessen: na, ez is bort iszik, aztán vizet prédikál…

Bevallom, sosem pergettem még süllőre februárban a Balatonon. De tudomásom szerint más sem sűrűn. Ennek többségében a jegesedés az oka, a téli időjárás, amikor partról a legkevésbé sem érhető el a süllő. Továbbá az egyenesfogúak nem tartózkodnak ilyentájt a jól ismert akadókon, szezonbeli területükön, és táplálkozási kedvüket erősen befolyásolja a hideg víz miatti hosszú emésztési idő. Azt már gyerekkoromban megfigyeltem, hogy a süllők egy-egy nagyobb viharos időszak után „eltűntek” az akadókról. Az öreg horgászok mindig azt mondták, hogy a vihar „lezavarta őket a kőről”, majd ha tisztul a víz, újra visszajönnek. Ezt természetesen a fogási tapasztalataik mondatták velük, pedig az ok ennél sokkal egyszerűbb. A felkeveredett, zavaros vízben ugyanis eredményesebben vadászik a süllő, mint a letisztult, nagy átlátszóságú közegben. Ilyenkor gyomrukat megtömik, kapókedvük éppen ezért lecsökken. A horgász azt hiszi, a süllők „odébb álltak”, holott „ugyanott állnak”, mint korábban, csak jóllakottan. Ráadásul télvíz idején nem várnak a sült galambra. Követik a vermelő táplálékhal-csapatokat, amik többnyire a Balaton tradicionálisan e célt szolgáló területein csoportosulnak, távol a partoktól. A szezonban eredményes akadók télidőben, a folyóvízi süllőpergetés legeredményesebb időszakában elnéptelenednek, ezért nyugodtan kijelenthetjük, hogy a balatoni süllőpergetésre a téli időszak a legkevésbé alkalmas és eredményes.

zandi20.JPG

Igen ám, de mi van akkor, ha a február előlép márciussá, sőt, a január is március-szerűen viselkedik? A víz hőmérséklete nem egy-két fok, hanem 4-5 gradius környékén jár, és a tavaszi időjárásnak megörülve a halak mozgósítják magukat. Ez az ívásra készülődő süllőknél még hatványozottabban igaz. Megkezdődik a szaporodási tropizmus, és keresni kezdik az ívásra megfelelő helyeket. Átlagos meteorológiai viszonyok közepette azonban ez nem februári történet.

zandi16.JPG

Annak idején tíz esztendőn keresztül jómagam is végeztem süllőfészek kihelyezést a Balatonba. Halász kollégáimmal összegyűjtöttük a balatoni halásztelepeken képződött borókafészek-maradványokat, és ezekből készítettünk 100-150 db kis fészket, amit jobbára a szemesi kút elnevezésű hely előtti vízterületen raktunk ki. A tapasztalt balatoni halászok csak mosolyogtak rajtunk, tógazdasági „mocsártiprókon”. Útravalóul elmondták, ha nem találunk kemény aljzatot, fáradozásunk sikertelen lesz. Molnár Béla halászmester kollégámmal viszont úgy gondoltuk, a süllők az ívást megelőző időszakban valóban keresik az ívásra alkalmas részeket, amik természetes módon a ritka márgás, esetleg köves területek, de keresgélés közben miért ne bukkanhatnának rá magára a szaporodási paradicsomra, a végtelen iszapon meredező borókafészekre? Gondolatunk bevált, csodálatos fészkekkel jutalmazták meg a süllők igyekezetünket. Hozzáteszem, azért vállalkoztunk erre a feladatra, mert az előnevelt süllő előállításához igényelt és kapott fészkekkel nem voltunk elégedettek. Általában már keszegikrával erősen szennyezett, „felemás” fészkeket kaptunk, bizonytalan idejű (és kevés) süllőikrával, amiből nehezen tudtunk jó eredményeket elérni. Mindezt csak azért említem, hogy elmondhassam tapasztalatomat: a fészekkihelyezés tíz esztendeje alatt is jelentős ingadozás mutatkozott az ívás kezdeti időpontjában. Jóval az ívás előtt nem láttunk mindennapos ellenőrzéseink során fészektisztogatásra utaló nyomokat, csak közvetlenül (2-3 nappal) az ívás kezdete előtt. Legkorábban március 21.-én találtuk az első berakott fészket egy, az ideihez hasonlóan langyos, jégmentes telet követően, míg a legkésőbbi ívási kezdetet április 10.-ére esett. Ha korán kezdődött az ívás, három-négy napig nagyon szép, tiszta fészkeket tudtunk gyűjteni, míg késői kezdetkor már a második napon megjelent az ívási parazitaként is emlegetett bodorka ikrája a fészkeken.

zandi4.JPG

Az idei esztendőben, ha marad a további jó idő, és a víz hőmérséklete hamar eléri a 8 fokot (ívást indukáló hőmérséklet, mai napon átlagosan 6 fokos a tó vize), akkor balatoni süllőink korán, március második felében megkezdhetik az utódlást. Ez ugye azt is jelenti, hogy a május elsejei tilalom feloldásakor már a hímek sem fognak a tradicionális ívóhelyeken tartózkodni, azaz e helyeken horgászva „gyenge” fogással kecsegtető szezonnyitás várható. Viszont jó ívást sejtet az erőteljes tél végi töltődés (ionkoncentráció csökkenés), így bizakodhatunk, hogy a balatoni süllőállomány idén jól reprodukálja majd önmagát.

zandi15.JPG

Pergetve még sosem fogtam igazán nagy, balatoni szemmel mérve is kapitális süllőt. Beismerem, nem is sokat tettem meg ezért, hiszen a pontyok legtöbbször elcsábítottak, és ha módomban is állt néhány alkalommal a nagyok közelébe férkőzni, szerencsém mindig elpártolt gyenge pergető tudományom mellől. Néhány 4-5 kilós, és egy 6 kilós volt eddigi pergettyűzött süllőim között legnagyobbként jegyezve. A balatoni tapasztalatok alapján nagy süllőre nyáridőben, néha a legmelegebb szélcsendes napokon, sokszor délben van esély, a nyílt vízen fellelhető kisebb-nagyobb természetes és mesterséges (elsüllyedt stég, csónak) akadókon, kifürdött kemény (néha homokos) aljzatokon. Ez minden esetben minimálisan csónakkal közelíthető meg, de az akadók egy része túl van az 1500 méteres határon.

zandi3.JPG

A fonyódi akadó a Balaton legnagyobb kiterjedésű természetes akadója. Nagyjából kétszáz hektárnyi egybefüggő márga- és vulkanikus kőrengeteg (elsősorban márga), változatos terepviszonyokkal. A nyugati mólószárnytól egészen a bélatelepi vasútállomásig húzódik. Nos, ezen a mérhetetlenül nagy akadós területen süllőink, még ha szép számban is rejtőzködnek, nem egykönnyen lelhetőek fel. Persze léteznek jól ismert „dombok” és „gödrök” (mint az általam sokat emlegetett Bóbita, Fűrészfog, Pipás, Kertekalja, de más számtalan, felfedezőjéről elnevezett tartás), amit gyakran keresnek fel süllők és horgászok egyaránt. De ne felejtsük: süllő bárhol lehet! Néha akár a legjellegtelenebb részeken találhatóak, néha úgy beállnak a törések takarásába, hogy pergetve megfoghatatlanok (sőt, a legmodernebb szonárketyerék számára is láthatatlanok maradnak).

zandi9.JPG

Árpi barátom múlt hétfőn kopogtatott be hozzánk. Szép idő volt, szinte tükörvíz aznap. Kérdezte, ráérnék-e egy kis pergetős pecára. Ráértem, de nem láttam sok értelmét. Ketyere használata most tiltott, a süllők, ki tudja hol – nem igazán olyan állapot, ami növeli a horgászkedvet. Igaz, jó lenne idén először kifutni a nagy vízre ebben a szép időben, ám további hátrányként ott a korábbi napok viharos, hűvös időjárása, és az erősen tejfeles víz.

Mindezek ellenére elindultunk.

Szaladt a csónak a mozdulatlan vízen, körülöttünk a párába vesző Balaton. Felesleges részleteznem a szívmelengető közeget, sokszor megtettem már, és most, a sikeres horgászat legkisebb reménye nélkül is nagyon jó érzéssel ücsörögtem a ladik orrdeszkáján. Igen ám, de hova menjünk? Az ismert helyeket is megpróbálhatjuk, de sajnos ezek a helyek, mint a Bóbita, Pipás a fejembe vannak elmentve, és a pára, a part felől sütő nap láthatatlanná tette a parti irányzékokat. El is határoztam, hogy ilyen alkalmak miatt mindenképpen el kell menteni GPS készülékembe a jól ismert helyek koordinátáit is.

zandi2.JPG

Kézbe került a kis készülék, és megkerestem a kijelzőn ezt az útpontot: kőeleje. Az akadórendszer északnyugati sarka, belépő az iszap végtelen világába. E ponttól már tájékozódni tudunk, hiszen itt ér véget egy mély vizű, viszonylag lapos aljzatú, focipályányi kiterjedésű márgaplató. Augusztusban szoktam itt pergetni; kisebb süllőket és gyakran csukát adott, ha kitartó az ember. Ritkán akadhat el marasztalóan a műcsali, ezért pergetésre kiválóan alkalmas terület.

Míg én az orrhorgony kikötésével foglalkozom, Árpi máris megúsztatja csaliját. Kissé bambán tekintek fel a tavaszt idéző napsütésben: barátom bevág, kezében meggörbül a bot, rúg néhányat a hegye, majd kiegyenesedik. Elment – nyugtázza különösebb izgalom nélkül, én pedig alig hiszem, amit látok. Csoda lenne, ha…, de nem marad időm tovább meditálni. Árpi ugyanis újból bevág, és óvatos fárasztás után egy igazán remek fogast szákolhatok be. Aztán csak ülünk a csónakban, és mosolygunk a bágyadt fények közepette…

zandi14.JPG

Lelkesen dobáltunk tovább, de több kapást nem kaptunk. Próbáltuk más helyütt is, és nagyon örültünk, amikor néhány pontyot láttunk ugrani körülöttünk. Mozognak már ők is, bizonyára a kagylót csemegézik odalent. Február vége ide vagy oda, tavasz van!

Szerettem volna az új készségemet felavatni, de nem sikerült. Azonban barátkozásra jók voltak a körülmények. Igen, barátkoznom kellett a kis „csutával”, hiszen 2,7 m-esnél rövidebb pálcával még sosem pergettem. Kezdetben nagyon furcsa volt a kis söprűnyéllel hadonászni, hiába, nem szoktam én az ilyenekhez.

zandi22.JPG

Csütörtökön megérkezett Pergettyűs Tomi. Öreg barátom a forgójával bajlódik, olyannyira, hogy rövidesen protézis beültetésen fog keresztül esni. Mondtam is neki, hogy most már a tákolt fogai és ízületei után kevés, hasznosnak tekinthető szerve marad, ami nem igényel mesterséges megerősítést… Az érkezés örömére megdobáltuk egymást néhány ilyen-olyan beltartalmú pálinkáspohárral (az enyém jobb…, nem, ez finomabb…), majd miután a keleti szél kissé visszafogta magát, csónakba szálltunk.

Kőeleje. Természetesen ide indultunk, minden különösebb tanakodás nélkül. S láss csodát: hamarosan sikerült felszentelnem az új felszerelést! Ráadásul egy remek süllővel! Évek óta nem fogtam ekkora tüskést, ha jól számolom, éppen kilenc esztendeje. Hamarosan még egy kisebb süllő is bekopogtatott, amivel kellően felmérgesítettem öreg barátomat. Elvégre ő a megrögzött pergető, aki „utálja a kuka pontyozást, mert ott csak ül az ember kuka módon, és tétlenül bámul maga elé”… Most pedig egy kuka pontyhorgász süllőket fog mellette. Dörzsöltem is a kezem!

No persze, egy kapása neki is akadt. Nem részletezem, mert a tudomány az nagy dolog, de süllőjére pillantva joggal emelhettem meg nem létező kalapomat! Mondtam is neki, a könyökére nagyon vigyázzon, mert ha ott is csapágycserére lesz szükség, véget ér a pergettyűs karrierje…

zandi5.JPG

zandi6.JPG

- Szeretsz horgászni, Tomikám? - Imádok! :-)

zandi12.JPG

zandi13.JPG

zandi10.JPG

Ezen a felvételen valami el van "rejtve". A megtaláló helyes megfejtés esetén jutalomban részesül!

Szombaton Zoli barátomat invitáltam át Ligetről, miután három óra körül csitulni látszott a keleti szél. A csillapodása azonban átmenetinek bizonyult, majd – befordult délire. Na ez a szél az, ami „lefújja” a halat az akadóról!

Akkor azonban fújhatta!

zandi.JPG

zandi18.JPG

zandi21.JPG

zand.JPG

Nem tagadhatom, Zoli éppen háromszor több süllőt emelt fedélzetre, mint én. De a java nekem jutott. Az első kapitális fogas még kirázta szájából a fehér, 10 cm-es D’Fin-t, ahogy a második is, ám a harmadiknak már nem sikerült. A botavató jóval korábban és szebben végződött, mint ahogy azt egy magamfajta horgász eltervezheti! Ma pedig már tilalom van rájuk, és süllőink – remélhetőleg – nyugodtan készülődhetnek a mézes hetekre. Sikeres szaporodást kívánunk nekik, nyugodalmas két hónapot!

És ne felejtsük: Ave, Pelso!

zandi8.JPG      

Címkék: süllő akadó süllőpergetés 

A bejegyzés trackback címe:

https://pelsologia.blog.hu/api/trackback/id/tr975841268

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

steveolson · http://steveolsonhun.wordpress.com/ 2014.03.03. 15:59:57

Szép dolog mondhatom!
Mi lenne ha még értenél is hozzá? :P

asp01 2014.03.03. 16:01:15

Jól behörpölte azt a twistert :)

horgaszvidek.wordpress.com 2014.03.03. 17:13:13

Minden elismerésem!
Pelso anya kegyeibe fogadott titeket!
Egy picit irigykedem is ezen remek halak miatt! ;)
Ave, Pelso!

jójo 2014.03.03. 19:19:12

Willy

Jóóól el van rejtve. Ha most húzni akarnám az időt ,akkor a pontytetű petecsomóit vélném látni a "mikroszkóp" szemeimmel a mellúszó tövén...:-)
De erről szó sincs. Valami sárgás-zöldes trutymó virít a kopoltyú fedőn kissé túlmutatva. Talán marslakócska, ami "d fin"-re hallgat, vagy netán mann's nevezetű? Hát nem "fing" csali ha megette!!! :-)))

jójo 2014.03.03. 19:21:39

Amúgy gratulálok!
Iszonyat jó peca lehetett:-)))

deepee 2014.03.03. 21:54:36

ez igen kérem, profi munka. Teljen sok örömed az új szerkódban, egyszer majdnem nekem is került egy pulse a botok közé, de aztán másképp alakult. Bitang jó bot... ezek a halak bakker... gratula!

AtyafiPeca · http://atyafipeca.wordpress.com/ 2014.03.03. 22:50:41

Hát mégis? Nagy úr a .... :-)
Szép halak, ronda emberek! :-)

nenono 2014.03.04. 08:01:54

Csóró rabruhások hát ti sosem pihenhettek? :-((((

godzikka 2014.03.04. 09:32:23

Gyönyörű halak, újabb remek írás. Lehet, hogy Tamás nem szeret pontyozni. Viszont tud. Tavaly tavasszal bolognaival szerettem volna "tengerre rakósozni", mellettem PT szigorú piros pontyos matchbottal. Mire kibajlódtam pár keszeget, addigra PT már egy pompás pikkelyes ponttyal poroszkált portájára. Kb. négyes lehetett.

Üdv,
godzilla

tutajos65 2014.03.05. 16:07:49

Willykém! Még a végén megtérsz, és pergettyűs pecás leszel! :) (Mármint elsősorban, mert azért eddig se vontad meg Magadtól a dobálózás örömeit...)
Gratulálok mind a halakhoz, mind az íráshoz! Meg persze egészségesen sárgulok... :)))

fonyod 2014.03.05. 22:17:50

Jók lettek a képek. Még jó, hogy epiláltattam a kézfejem.

Willyfog67 2014.03.06. 11:53:22

Jelzem, két helyes megfejtés érkezett, ebből a később reagáló jójo mester pontosabbat küldött, de valóban, akár tviszter is lehetett az, ami ott kikandikál. Ennyiből megmondani "képen keresztül kopoltyú-alálátónak" kellett volna minimum lenni... :-) Éppen ezért várom asp01-től a pontos címet (pelsologia@freemail.hu), ahova a kikandikáló tettest elküldhetem, további szíves felhasználás céljából!
Üdv, Balaton! :-)