Terítéken a téli keszeg

06.JPG

A finomszerelékes horgászok döntő többsége novembertől kezdve szegre akasztja haltartóját, és legfeljebb a szoba melegében készülődik a tavaszi horgászatokra. Van tennivaló: horgokat kötni, új szerelékeket készíteni, no és kiegészíteni az év közben megkopott apró holmit. Pedig mindaddig, amíg a fagy nem húz vastag kérget a tó hátára, a Balatonon is van lehetőség finom pecára. Igaz, kicsit másképpen művelve, mint nyáron szokás. 

Igazán nem szeretném az olvasót untatni újabb keszeges fotókkal, a téli keszegezés ismételt élménybeszámolóival, netán egy újabb adag frissen sült keszeg tálalásával. Éppen ezért most következzék néhány gondolat a téli keszegről, a téli keszegezésről, mákhéjnyi összefoglalásban - untatásképpen pedig természetesen a keszegek fotói... :-)

Keszeg, télen

Amikor tíz fok alá csökken a víz hőmérséklete, a békés halak életritmusa egy csapásra megváltozik. Tartózkodási helyüket már nem a fellelhető táplálék határozza meg; ősi ösztöntől vezérelve kisebb-nagyobb bandákba tömörülnek a vermelőhelyek közelében, táplálkozási kedvük pedig jelentősen csökken, igazodva a lelassult anyagcseréhez. A balatoni kikötők némelyikében találkozhatunk novembertől kezdve bevermelt keszegekkel, amik felkutatása, horogra kerítése igazán könnyed szórakozás.

Mindenekelőtt ismerkedjünk meg a téli keszeggel. E halnak latin neve nincs, ahogy faji besorolása sem, hiszen ez népies elnevezése a kikötőkben késő ősztől-lefagyásig, valamint a tavaszi jégolvadástól-március végéig fellelhető keszegféléknek. Valójában két faj, a karikakeszeg és a bodorka szokása e védett helyeken bandázni. Megfigyelhető, hogy legtöbbször teljesen elkülönülve telel a két keszegféle, de ha nagy mennyiségű a beállt hal, előfordulhat keveredés is. Ezt egyébiránt jól igazolják a fogási tapasztalatok. Gyakran nagy tömegben egy-két-háromnyaras dévérkeszeg is beáll a kikötőkbe, de ők az általunk felkínált csalikra nem kapnak, legfeljebb külső akadással kerülhetnek horgainkra.

010.JPG

A karikakeszeg igazán hálás hal: télen a legaktívabban táplálkozó keszegféle

027.JPG

A bodorka a Balaton mellett mint koncér, göndér ismeretes

A téli keszeg viselkedése, táplálkozási kedve elsősorban a víz hőmérsékletétől és az időjárási tényezőktől függ. Ahogy hűl a víz, a több kisebb halcsapat néhány nagyobbá duzzad, mozgásterük leszűkül, később pedig, a jégképződés határán önszántukból már szinte alig változtatnak helyet. Tavasszal fordított a helyzet; a víz melegedésével párhuzamosan aktivizálódnak, és viszonylag korán szétszéledve elhagyják téli pihenőhelyüket. Ez a bodorkák esetében érthető is, hiszen a keszegfélék közül elsőként őket mozgatja meg a fajfenntartás ösztöne, és felkeresik tradicionális ívóhelyeiket.

A téli keszeg időjárástól függően változtatja helyét a víztérben is. Ezzel fontos tisztában lennünk, mert néha alapvetően meghatározza halfogási sikerünket. Gyakran látom, amikor a melegítő napsütésben, fenekezve horgászóknak csak hébe-hóba akad kapásuk, míg az egy-másfél méteres eresztékkel, vízközt felkínált csalit szünet nélkül húzza a keszeg. Ez különösen tél végén, március elején tapasztalható, de egy szép napsütéses, decemberi vagy januári napon is számolhatunk vele.

03.JPG

Vitorlások parkolóhelyeiről nehezített a horgászat

A módszer

A téli keszegezés klasszikus, „kikötőszerte” elterjedt módszere az egyszerű fenekezés. A horgászok általában 0,25 mm.-es színes, tehát jól látható zsinórt használnak, amihez passzol a végtelenül puritán végszerelék: a végólom fölé két-három páternoszter csomóba kötött, 8-10-es méretű horog. Bedobás után kis hasat engednek a zsinórnak, és figyelik annak rezdülését. E módszer legnagyobb hátránya, hogy a tömegben mozgolódó keszegek gyakran csak a zsinórnak úsznak, kapást jelezve; ilyenkor a bevágás után legtöbbször hal is lesz valamelyik horgon, de kívülről akadva.

Sokkal sportszerűbb és élvezetesebb egy könnyű matchbottal felszerelkezve horgásznunk. A szerelék kialakítása egyéni ízlés kérdése. A test nélküli vagy testes wagglert elég a 6-10 g.-os mérettartományból választanunk, melynek önsúlyát úgy állítsuk be (ha van rá lehetőség), hogy fél-egy gramm ólomterhelés elegendő legyen a kisúlyozáshoz. Az ólmozást közvetlenül a forgókapocs fölé koncentráljuk. Horognak bátran használjunk 10-12-es méretűt, hiszen a fogható keszegméret általában jóval tíz deka felett van.

Különös talán, de a legeredményesebb csali ekkor is a csemegekukorica. A bodorka és a karikakeszeg kiváltképp szereti, ráadásul csemegével csalizva jelentősen szelektálhatunk a horogra kerülő halak méretében. Gyakran megfigyelhető, hogy a csontival horgászók legfeljebb tenyérnyi keszegeket fognak, míg a csemegekukoricára a darabosabb, 20-40 dekás példányok jelentkeznek be.

04a.JPG

Egyszerű végszerelék, egyszerű csali. A horgászat mégis nagyszerű!

02.JPG

Micsoda remek halak!

Később, a vízhőfok folyamatos csökkenésével párhuzamosan tovább bandázódik a hal, és helyüket gyakorlatilag nem változtatják. Kapókedvük drasztikusan lecsökken. Ilyenkor már szükséges finomítanunk: tegyünk fel kisebb (16-18-as) horgot, és ha tehetjük, csalinak használjunk szúnyoglárvát. Igaz, ezzel olyan kisebb méretű halak (apróbb keszeg, küsz, esetenként durbincs) is horogra kerülnek, melyeket a korábban használt csemegekukorica-csalival eleve kizártunk, de mindenképpen több kapást, eredményesebb horgászatot érhetünk el.    

A téli keszegezéshez tehát majd’ kevesebb eszközre van szükségünk, mint egy pergető horgásznak: a felszerelt boton kívül némi csalit, egy vödröt, kéztörlő rongyot valamint horogszabadítót vegyünk magunkhoz, és már indulhatunk is!

05.JPG

Ennyi, és nem több! 

Téli „másság”

A lehűlt vízben való keszeghorgászat teljesen eltér a szezonban megszokottól. Ősz végén, tél elején nem a halak horgászhelyünkre való csalogatásán van a hangsúly, sőt: jómagam etetőanyagot ilyenkor már egyáltalán nem használok. Néhány próbálkozás igazolta, hogy az etetésre alig reagálnak, a lassan vándorló keszegcsapat nem „áll be”, ahogy azt elvárnánk, de az eléjük kerülő csalit még jól elfogadják. Sokkal fontosabb feladat a bandában tartózkodó, és lassan helyet változtató halak nyomon követése. Ezzel az egyszerű keszegezés félig-meddig keresőhorgászattá alakul, melynek éppen olyan hangulata van, mint a sok mozgást igénylő pergetésnek.

Első teendőnk a keszegcsapat felkutatása a kikötőben, a mólószárnyak között. Ha mi vagyunk az első látogatók aznap, akkor ez a feladat teljes egészében ránk hárul. Különösen kora reggel árulkodó lehet a keszegek felszíni mozgása; ugrásuk, fordulásuk elárulja tartózkodási helyüket. A vaktában való horgászatot kerüljük, érdemes néhány percet a vízfelszín megfigyelésére fordítani. Ha megvan a halcsapat, már csak „vertikális teendőink” vannak. Ez azt jelenti, hogy úszónk eresztékállításán módosítgatva kiderítjük, hogy éppen milyen szinttájon tartózkodnak halaink. Reggel, gyakran észrevehető keszegmozgás esetén mindenképpen rövid (1-1,5 m.) eresztékkel kezdjünk el horgászni. Amennyiben zavarttá válik a víztér (vitorlások, hajók mozgása), helyünk folyamatos változtatásával, illetve eresztékünk mélyebbre állításával kövessük halainkat.

Megállapítható, hogy a vízhőfok csökkenésével párhuzamosan a halcsapat mozgási sebessége is lelassul. Kezdetben, november közepén még viszonylag gyorsan képes helyet változtatni a keszegcsapat, ezért ha hirtelen abbamarad a kapás, ne kapkodjunk azonnal az eresztékhez. Előbb tájoljuk be, merre tűntek el: jobbra-balra, esetleg tőlünk távolabb, vagy hozzánk közelebb. Amennyiben néhány „kereső dobás” után sincs kapásunk, csak ezután változtassunk az eresztéken.

011.JPG

Finoman akadva

04b.JPG

Itt viszont "koncérosan" lett eltüntetve a csali

Nem mellékesen

Téli keszegezés közben bodorkán és karikakeszegen kívül másféle halakkal csak ritkán találkozhatunk. A dévérkeszeg teljesen hiányzik a kikötők téli kínálatból, és csak „szerencsétlen” esetben fordulhat elő, amikor a friss telepítésű kétnyaras (20-60 dkg.) pontyok bevermelt példányaival kell bajlódnunk.

Horgászataink legjelentősebb mellékhala mindenképpen a vörösszárnyú keszeg. E szép halacska valóban színesíti a zsákmányt, és örvendetes egyre gyakoribb jelenléte, de sajnálatos, hogy a horgászok nem kímélik. Pedig megérdemelné! Balatoni szemmel nézve érzékeny faj, mert életfeltételeit a növényzettel benőtt részeken találja meg. Olykor-olykor kapitális vezérküsz is jelentkezhet, és a beálló-megmozdított csali egy-egy apróbb balin, termetesebb sügér figyelmét is elcsavarhatja.

012.JPG

A csodálatos vereskeszeg

07b.JPG

Húsa kevésbé ízletes, mint a többi keszegféléé. Védjük őket!

08.JPG

Ritka vendég a vezérküsz

008.JPG

Ő sem gyakori, de örvendetes mellékszereplő

Társasági peca

Nagyon sok megszállott süllőző-, pergető- és pontyhorgász számára is kedvelt horgászati módszer a téli keszegezés. A máskor csak nyíltvízen portyázó „öreg rókák” gyakran ilyenkor horgásznak együtt, és nem csak kényszerű megfontolásból. A téli keszegezésnek hangulata van! Igazi társas horgászat lehet, a szezon lezárása vagy éppen megnyitása; amikor előkerül a forralt bor, és az eredményes horgászat csúcspontjaként közös keszegsütésre kerül sor. Mert a télen fogott balatoni bodorkánál, karikakeszegnél nincs is tisztább ízű, finomabb falat!

013.JPG

Friss fogás, ma esti vacsora: elfogyasztva baráti társaságban :-)

· 1 trackback Címkék: bodorka télikeszeg karikakeszeg 

A bejegyzés trackback címe:

https://pelsologia.blog.hu/api/trackback/id/tr245806311

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2014.02.13. 11:00:03

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sipihoho 2014.02.10. 09:23:51

Igen, forralt boros sült keszeg!Piros, ropogós...fröccs!

steveolson · http://steveolsonhun.wordpress.com/ 2014.02.10. 09:39:24

Az utolsó mondatoddal 100%-ig egyetértek! :)

godzikka 2014.02.10. 14:03:20

Szerény bevezető után tűpontos cikk törte meg a hosszú, téli csendet. Jól látom, hogy a balint Szilárd keze fogja? Sikerült rávenni egy kis kimozdulásra? Mint megszállott horgászcikk gyűjtő megakadt a szemem a matchbottal társított orsón (nem mintha az eredményességnek ez lenne a záloga). Szépen rakja a kanócot, és nagy lamellás hátsófékes, ami szerintem kicsit jobban egyensúlyozza a botot, mint az elsőfékesek. Igazi régivágású angolos fazon, ma már sajnos kevés gyártó kínál ilyet, kikopott a divatból, pedig...
Az utolsó terítékfotón a csomagolt/szeletelt kenyér csalódás, valami házi jellegű koporsó szebb végtisztesség lett volna. Viszont a barna dreher méltó közeg az utolsó úszásra :)

Üdv
godzikka

Bojlika 2014.02.10. 14:40:26

Sajnos ilyenkor sokan vödörszám viszik a könnyen megfogható keszeget.:( Volt olyan kikötő ahol még hálót is tettek le és árulták a halat jó pénzért..

Willyfog67 2014.02.10. 18:55:23

@sipihoho: Ma nem jöttél, de nem is vesztettél semmit :-)

@steveolson: Persze, a többivel meg nem, ugye? :))

@godzikka: Igen, de ez egy négy évvel korábbi felvétel, archívumból vettem elő. Az orsó pedig húszéves darab, ám a mai napig tökéletesen megbízható horgásztárs. Kenyér szintén illusztráció (legalábbis a részemről...)

@Bojlika: Most még nem olyan könnyen fogható, sőt, ma egészen nehéz feladat volt. Tíz kilót pedig ezen a télen reggeltől-estig sem fogott a pecás, legalábbis itt Fonyódon. Azért egy hálót kikötőben lerakni, igazi betyáros balatoni rabsicmutatvány lenne... :-)

steveolson · http://steveolsonhun.wordpress.com/ 2014.02.11. 11:46:52

1.) A vörösszárnyú keszeg igenis finom, csak meg akarod védeni ezért írod, hogy nem, amit persze megértek! :P

2.) Én sokkal több pirospaprikát teszek a panírba, mert úgy jobban tetszik a sült hal, meg jobb az íze szerintem is!:P A szeletelt kenyér meg...

3.) Piszkosul utállak érte, hogy a kikötődbe télen is ennyi hal jár be! :P Az északi parton ez a vitorláskikötőkre jellemző, ahová csak ismerős révén lehet bejutni! Na az nekem nemigen van! Aki van az meg néha bevisz sügérezni, de ő már az ismerős ismerőse révén jut be!

jójo 2014.02.11. 15:54:36

Nemesen puritán kis beszámoló, mely megett a tartalom még többet mond el nem leírva, kimondatlanul is. Jól sikerült mind az, amire törekedtél ebben a kis posztban. Valóban a halakról és a halakért szól és ez a fotókon is átjön. A nyitó kép...akár egy könyvborító...!
:)))

Willyfog67 2014.02.11. 16:14:32

@steveolson:
1. A vörösszárnyú a Balatonon ezévtől védett a compóval együtt, nézd csak meg az engedélyedben!
2. A pirospaprikát száműztem a panírból (egy bögre liszt, két bögre morzsa), mert nálunk néha egy héten hétszer is sül a hal, nem győznénk olajjal - mert ugye a panírozott halról leváló paprika teszi tönkre a leghamarabb.
3. Az utálatodat elfogadom :-), de mennem kell beirdalni és lesózni a ma estére szánt kettő bodorkát (Margó és Szilárd pizzáznak)...

@jójo: Készülök ám! Fejlesztettem a pergető felszerelésem... :D

jójo 2014.02.11. 20:16:50

@Willyfog67:
Én nem készülök...a hatodik ötéves horgászati terveim közt egy régiúj szlogen mentén haladok..."vissza a gyökerekhez"...
Na...feszülve várom az információkat...
Remélem nem a" uhurka lpálca "irányzatot tűzted ki célul!...:D

jeszy01 2014.02.11. 21:00:34

Ez az utolsó kép már megint nem segít a fogyasztókúrámon! Ejnyemár...
Köszi Willy ezt a kis irományt, jó nézegetni olyan módszereket, amiket ritkán művelek. Nekem még tényleg a szögön van a haltartóm, de lélekben már készülök!
De jó lenne majd a nyári keszegekből is fogdosni?! Már szinte hallom is parti nádból a békák kuruttyolását, a szúnyogok zümmögését (bent 800 méteren a csónakod deszkái alól kibújókra gondolok), a horgon csobogó tenyereseket. :)
No, de ami késik, remélem, nem múlik, hamarosan hívlak!

Sziszinek boldog szülinapot kívánunk!

Endre Vass 2014.02.12. 12:22:26

@Willyfog67:
Szerintem se finom a vörösszárnyú!

A szerelék láttán meglepődtem: azt gondoltam volna, télen inkább a hosszú előke, minimális jelzőólom, lassan süllyedő, könnyen fellebbenthető csali válna be. Miért pont ez vált be?

Nagyon tetszik a cikk és irigyellek is!

ÜDV E

Willyfog67 2014.02.12. 19:03:45

@jeszy01: A hal nem hizlal! Persze, csak ha nem három szelet kenyérrel eszed...
A tavasz még odébb, de ízelítőnek valóban remek az efféle peca.

@Endre Vass: Próbáltam úgy is, de csak több vörösszárnyú lett az eredménye. Néha elhúzom az ólmokat jó méterre a forgótól, amikor vízközt keresem a csapatot. Ha megvannak, vissza az ólom, mielőbb kerüljön közéjük a csali. A lassan süllyedő csalit a kisebbek is előszeretettel elkapják, és általában ők a nagyobbak felett járőröznek. Nem kell túlmisztifikálni a balatoni keszeg kényét-kedvét, csak ritkán óvatoskodik. Még télen is.

steveolson · http://steveolsonhun.wordpress.com/ 2014.02.13. 09:26:05

Olajban sütöd a halat, nem jófajta házi disznózsírban?
Újabb csalódás! :P

Willyfog67 2014.02.17. 15:12:38

@steveolson: Egy kedves barátomat kérdezték anno pincelátogatáskor, hogy a vörös vagy fehér bort kedveli. Ő azt válaszolta erre, hogy sosem a szín árt meg... :))

KORES 2015.12.31. 13:17:12

Kedves Willyfog Barátom.

Köszönöm, hogy részem, lehetett az élményben. Most értettem meg, hogy a téli keszeg nem önálló hajfaj.

KORES