Ave, Pelso! - Minden, ami keleti...

 avepelso14.JPG

Szeretek áttekinteni a túlpartra. Az évezredek koptató múlását tanúsító hegyek látványa megunhatatlan, ahogy az állandónak és változatlannak tűnő víz varázsa is az. Ám odaát, az északi parton lenni, s onnét kitekinteni a nagy vízre, számomra mindig különleges és felemelő élmény.

Túrázni – mármint horgász túrázni – nem szoktam, s ennek nem csak lustaságom az oka. Egyszerűen annyi újat és annyi változatosságot rejt a Balaton a „kertek alatt”, hogy már tudom: kiismeréséhez és a vele való beteléshez egy élet kevés. Talán kettő is. Ebből fakadóan jobbára vendéglátó vagyok, ha valakivel – csónakba szállva – kihajózunk a tengerünkre, és szerény ismereteim alapján eligazítani igyekszem őt a hullámok és áramlások között. Éppen ezért nagyon örültem, amikor meghívást kaptam a keleti végekről, némi horgászatra. S nem is akárkiktől.

Balázs öreg motoros, tapasztalata előtt minduntalan meghajolok, de nem csodálkozom rajta: annak idején halőrként hosszú évekig rótta a Balaton keleti medencéjét. Emellett horgászott is, mindenféle halfajra, mindenféle módszerrel, ráadásul az „ánti” időkben. Mondja, mára megkopott a hal. De azt is hozzáteszi: mi koptattuk meg. Fűzfői lakásának falán néhány sárguló fénykép árulkodik csak a hajdani vizekről és annak lakóiról, s amíg az elillant habokról mesél, látom, jólesik neki ismét kihajózni azokra a vizekre. Akkoriban még hátulgombolós voltam; talán csattogó lepkét már nem húztam magam után, de a halak helyett kétségtelenül másutt járt az eszem, ám ez érdem: tíz esztendő hátrány egy bizonyos kor fölött bizony már komoly érdem az élettől.

avepelso4.JPG

Balázs, a nagy öreg idei első süllőjével

Tibi viszont a fiatalabb generációhoz tartozik. Ahhoz, amelyet már jobban érdekel a technikai vívmányok kényelme, s a természetre úgy tekint, mint egy állandó veszélyforrásra, ahol ózonlyuk van, megcsíphet a kullancs, odakint fázni és elázni lehet, egyszóval a természet az egy kényelmetlen valami. Mondhatnánk: kellemetlen közeg. Tibi viszont meglepő otthonossággal és figyelmességgel jár ebben a közegben, fiatalabb életkora ellenére emberöltőnyi felhalmozott horgásztudással és hozzáértéssel. Mert nem csak néz, de lát is, s amíg horgászik, kérdéseket tesz fel magának, és azokra körültekintően keresi a válaszokat. Nem csoda, ha meg is találja.

avepelso00.JPG

Kapitányunk, Tibi folyamatosan navigált

Amikor kora délután Alsóörsön felszálltam a hajóra, kissé furcsán éreztem magam. Na, gondoltam, most viszik akasztani a hóhért. Bitófának ott az árboc, a bumfa kötele tökéletesen passzol a nyakhoz (le is fejeltem induláskor – mármint a bumfát –, csak hogy még kellemetlenebbül érezzem magam…), és eltökéltem ekkor, hogy én itt ma elsősorban a krónikás szerepére vállalkozom. Ekkor még nem sejtettem, mennyire rátapintottam a lényegre, de ne szaladjunk ennyire előre.

A víz itt keleten mintha nem is ugyanaz lenne, mint a nyugati végeken. Színe a türkiz halvány és kontrasztosabb árnyalatai között tükröződik, és tiszta, akár a csapból folyó. No persze, klór nélkül. Eddig azt hittem, a fonyódi vizek látképét nem lehet lefölözni, ám ami itt ölelt körül, valami egészen gyönyörűséges volt. Kissé akkor kezdett a pazar tükrű víz és a hegyek összképe enyhülni, amikor hajónk nagyjából félvízre ért, és Tihany félszigete mellett előbukkant Szürke Barát jól ismert, trapéz alakú sziluettje.

avepelso3.JPG

Türkiz a javából, s benne a süllő ezüstje...

avepelso20.JPG

Tihany szorosa, háttérben a Szürke Baráttal

avepelso6.JPG

Gumihal a Tihanyi apátság előtt

Induláskor otthon combos keleti szél trombitált, ráadásul viharral fenyegettek bennünket, s arra gondoltam, legfeljebb megkóstoljuk a rizlinget a kikötőben, amiről Tibi korábban már mesélt. De arról is mesélt, Balázzsal egyetértésben, hogy idén eddig a süllők a dinoszauruszok mintáját követve, kihaltnak tűntek a Balatonból. Ám a múlt héten már felbukkantak a szokásos helyeiken – mégsem haltak ki –, és Tibi fogott is egy három kiló körülit. Balázs viszont csak egy kősüllőig jutott eddig, magamat pedig meg sem említem, mert a teljes kudarc még arra sem érdemes. Balázs ráadásul új felszerelést hozott magával, ahogy mondta: felavatásra. Tibinek hasonlatos Daiwa nyele van, komoly dobósúllyal fémjelezve. Ortodox nyelek ezek: fittyet hányva a kor divatjára, bizony három méteres hosszúságúak. Amikor kibontottam az öreg 15-30 grammos (de legalább három méteres) Gampel rod-omat, el is szégyelltem magam, és úgy éreztem, légpuskával készülök medvevadászatra. Még szerencse, hogy legalább a somogyi bicskám velem van…

avepelso15.JPG

Balázs felszerelése, felavatásra várva

avepelso12.JPG

Balra Tibi pecája, jobbra a Gampel rod. Beavatott darabok...

avepelso10.JPG

Kipróbálásra érdemes darabok

Miközben hajóztunk a déli part felé (na tessék, azért ez a déli part csak vonzza az északiakat!), hallgattam a fiúk szakmai beszélgetését. Nem titkolom, nagyon beleszólni nem tudtam a beszélgetés fonalába, legalábbis érdemlegesen. Jobbára csak fülelődtem és meresztettem a szemem. Például a csalikat vizsgálgattam. Típusok, formák, színek, ólmos fejek és mindezek összeillesztett, hadra fogható változatai. Igyekeztem olykor-olykor a saját, „bevált” csalijaim dicsérgetésével belefolyni a beszélgetésbe (ezt a hasas Mann’s-t nem a süllők, hanem a csukák szedték szét, ezzel a kis Sandrával bezzeg mennyit fogtam, hanem ez a Grub, ez aztán a kövön baromi jó – és ilyenformán…), s a fiúk udvariasan bizonygatták, bizony-bizony, jó ám az!

Az idővel legalább szerencsénk van – nyugtáztuk aztán mindannyian. A Balatonon való nyílt vízi horgászatnak ugyanis az időjárás a legfontosabb kelléke. Ha nincs jó kedvében a természet, nincs horgászat, éppen ezért egy ilyen rövid túra időpontját kijelölni komoly hazárdjáték. Ám úgy látszott, az első felvonást megnyertük, jöhet a második!

Első megállónk egy elsüllyedt stég volt, közel a parthoz. Balázzsal bőszen dobálni kezdtünk, míg Tibi – jó házigazda módjára – felszódázott rizlinggel kínált bennünket. Elvégre a keleti medencében, enyhe keleti szélben horgászunk, szó mi szó, teljes keleti kényelemben. Itt most tényleg minden keleti! Ezáltal az első hal – Balázs botavató süllője – a keletre fekvő akadó mellől jött, s ő még rontott is egy kapást, míg én – valamivel könnyebb jig fejjel szerelve – egyszer érzékeltem, ahogy megrúgta valami hal a zsinórt, de értékelhető kapásom nem volt. Papírforma. Ráadásul az öreg totyakos, szétrágott Mann’s gumihalamat végleg feláldoztam a Balaton oltárán: utolsó bedobáskor zsinórom csuszára fogta a szálingot, ami mint kés, vágta el a húrt. Hozzáteszem, a fiúk elláttak mindenféle speciális, korábban fogósnak bizonyult csalikkal, de én a sajátoméval szerettem volna bizonyítani. Sikerült…

avepelso01.JPG
A botavató süllő

A következő akadónál jóval több hal volt, mégis csak Balázs fogott belőlük. Egy darabosabb, másfeles süllőt emeltünk a fedélzetre, ami már éppen fogasnak is nevezhető, ám mi csak süllőztük őt, ahogy általában szokás. Tibi itt is csak néhányat dobott, és akasztott is valami jobbat, de reszelt a stégláb (pontosabban: vágott a kagyló), míg jómagam egyszer úgy éreztem, mintha kapásom lett volna… Viszont, mint krónikás jeleskedhettem: csattogtattam a fényképezőt, jegyzeteltem a memóriába, dokumentáltam, és segítettem friss rizlinget tölteni a poharakba. Hiába kérem, nem véletlen a mondás: horgászni nem csak szeretni, hanem…, na, de ezt már jól ismerjük…

avepelso2.JPG

Jó helyen járt a csali

Míg egy újabb, Tibi ajánlása szerint „nagyon erős” helyre igyekeztünk, ahol szinte folyni fog majd a hal, némi zápor kerekedett a felettünk elhúzó, zsebkendőnyi kis felhőből. Balázs közben kávéval szolgált fel, és különféle rémtörténetekkel traktált bennünket, ami homlokba fúródott hármas horgokról, azok (általa elvégzett) operációjáról, fehér cápányi harcsafogásokról szóltak. Kissé megáztunk ugyan, de nem bántuk. A beígért délutáni vihar sehol sem mutatkozott, csak a Bakony felett láttunk némi gomolyfelhő képződést, habos tetejű ormokkal, amiből akármi is (de legfőképpen heves zivatar) kisülhetett a későbbiekben, a villámokat nem is számolva.

avepelso8.JPG

Kávé felszolgálva!

avepelso02.JPG

Záporban hajózunk

Az új hely valóban sok halat rejtett, de nem nagyon voltak étvágyuknál. Balázs betetőzte botavatóját egy igazán remek, négy kilós süllővel, és Tibi sem tétlenkedett: előbb egy kétkilós formát, majd egy valódi „kékfarkút” (hogy Szász Imrét idézzem) tessékelt fedélzetre. Szaporán fotóztam, ámbár a fiúk biztattak: hagyjam a fenébe a masinát és horgásszak, mert most már rajtam a sor. De csak a rontás volt rajtam, hiszem egy kemény akadást követő azonnali halvesztést leszámítva mindösszesen néhány döccenést kaptam az ebfogúaktól, akik nyilván hülyére röhögték odalenn magukat a nagy hozzáértésemet látva.

Pedig igyekeztem. Olyannyira, hogy Tibi nagyobbik halának én dobtam be a szájába a csalit. Tévedésből (esteledett már, kérem!) az ő botját vettem kézbe, mely dicstelen tévedést ráadásul csak bedobáskor vettem észre. Tibi mondta ugyan, nyugodtan horgásszak a botjával, de a kezébe nyomtam, mire ő emelt egyet rajta, a hal pedig vágott… Előbb egyet, aztán többet is, végül a fotómasinámnak egy utolsó jó képet, bizonyítva, hogy valami érdemem azért csak fűzfődik (bocsánat: fűződik…) a kényszerű szerepléséhez.

avepelso1.JPG

Az igazi botavató

avepelso16.JPG

Balázs öröme érthető

avepelso13.JPG

Tibi sem tétlenkedett, ámbár keveset horgászott

avepelso17.JPG

Ehhez felesleges bármit fűzni!

Utolsó megállónkat csak miattam iktatta be a kapitány. Az nem lehet, hogy te nem fogsz – mondta eltökélten és magabiztosan, miközben új gumihalat fűzetett velem az ólmos horogra. Ez a hely egy kisebb márgapad volt csak, de itt legalább otthon érezhettem magam. Mondtam is, éppen úgy döcög a csali, mint odahaza, a fonyódi buckákon. Aztán egyszerre csak döccent egy akkorát, hogy kénytelen voltam bevágni; botom kétrét hajlott, megnyekkent a fék… Nem részletezem: régen fogtam ekkora fogast, talán éppen azon a bizonyos Mindenszenteki napon, ráadásul tökéletesen éreztem, hogy a fiúk sokkal jobban örülnek neki, mint én. Persze, nem búslakodtam volna akkor sem, ha csak a színtiszta krónikásszerep jut aznap számomra, ám ez a hal valóban feltette a koronát keleti kirándulásomra.

avepelso9.JPG

Tihany lábai előtt, utolsó esélyként

avepelso18.JPG
A korona, süllő köntösben...

Hazafelé már jó északi széllel haladtunk, és éppen egy óra maradt a huszonnégyből, amikor befutottunk az ékszerdobozhoz hasonlatos kis alsóörsi kikötőbe. Tibi gyakorlott mozdulatokkal kötött ki, semmiféle mancsafti tevékenységet nem fogadott el tőlünk. Vendégek vagytok – mondta, és arra gondoltam, bizonyára azért van ez, mert bumfa-fejesemmel kellően bemutatkoztam még kihajózáskor. Érthető. Elvégre a vendég biztonsága mindennél fontosabb!

Fűzfőn aztán Balázs felesége, Éva csodálatos tócsnival várt bennünket. Az első falatok még vacsorának számíthattak, a befejezők pedig már reggelinek, hiszen bőven elmúlt éjfél, amikor elbúcsúztam vendéglátóimtól. Évának ezúton is szeretnék köszönetet mondani a figyelmességért és a remek tócsniért, ahogy a fiúknak is a gondos vendéglátásért. Nagyon szép vizetek van, vigyázzatok rá a továbbiakban is! Ave, Pelso! 

avepelso5.JPG

Címkék: süllő pergetés akadó Tihany Alsóörs 

A bejegyzés trackback címe:

https://pelsologia.blog.hu/api/trackback/id/tr145336189

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Géza Csiszár 2013.05.30. 22:19:46

Szép volt Willykém,grat.!
Egy hasonló SZOT üdülés nekem is jót tenne,majd egyszer,ha szabadulok ebbű a BV intézetbűűű..adigg is maradnak az ábrándok.. ;)

AtyafiPeca · http://atyafipeca.wordpress.com/ 2013.05.31. 07:06:32

"Amikor kibontottam az öreg 15-30 grammos (de legalább három méteres) Gampel rod-omat, el is szégyelltem magam, és úgy éreztem, légpuskával készülök medvevadászatra. Még szerencse, hogy legalább a somogyi bicskám velem van…" :-) :-)
Én már nagyon régóta mondom, hogy a nap keleten kél és nyugaton nyugszik és ezt nyugodtan lehet szó szerint is és átvitt értelemben is venni. A balga magyarok pedig állandóan egy olyan csillagot csodálnak, ami lassan eltűnik a horizonton. A nyugatin.
Remek írás!

nenono 2013.05.31. 14:59:32

Csak azt a szép "türkiz" színű vizet irigylem.
:-)

Csóró rabruhások nálunk a látásukra nem hagyatkozhatnának, hisz az orruk hegyét sem látnák, ha egyáltalán erre tévedne belőlük pár kóbor példány. Hihetetlen sáros, zöldes, barnás mixben próbálkozunk varázsolni. Itt a másik végen sanyarú most a (pár) horgász sorsa aki még egyáltalán reménykedik a csodában. Se ponty, se süllő, de még keszeg is csak néhanap akad kampóra. Nem is értem, hogy rentábilis a finn keszeg szelektáló flotta üzemeltetése.

Gratulálok a halaitokhoz!
Jó látni, hogy pár komolyabb példány lakja még a vizünket.

Üdv.!
Neno

AtyafiPeca · http://atyafipeca.wordpress.com/ 2013.05.31. 19:16:10

Ezt még pár évvel ezelőtt repültem:
vimeo.com/4294915
A víz színéről jutott eszembe.

Willyfog67 2013.05.31. 20:02:15

@Géza Csiszár: Köszi, Ticsukám! Ne búslakodj, az idő szalad, és legalább van értelme a távollétednek! Mikor szabadulsz először?

Willyfog67 2013.05.31. 20:06:16

@AtyafiPeca: Köszönöm a méltatást, a megtépett magyar zászlós, bothajlós képet egyébként a te kedvedért fotóztam! :-) Az a nyugati csillag lehet akár az esthajnal csillag is, abból pedig nem az étolajat, hanem a dombot kedvelem igazán...:-))))

Willyfog67 2013.05.31. 20:11:05

@nenono: Köszönjük, öreg harcos, de a gratuláció Tibit illeti, Balázzsal mi csak ballaszt voltunk a fedélzeten (amit, ha vihar tör rá, kidob hajójából a kapitány...:-)
Egy meghívást tőled is elfogadok, köszönöm előre is! :-)))
(a finn flotta helyett először fin gottát olvastam, ravasz vagy...:-)

Géza Csiszár 2013.05.31. 21:53:48

Hát ez az ,hogy szalad..és ne nézz vissza máááááár...senki és semmi nem adja vissza..tán valamikor októberben..aztán decemberben megen sitt,köszönhetően az elmúlt évtizedek kibassssszott Magyar kormányának.. :/
Pedig a nano-cor-ral olyat oda sóznék...

Géza Csiszár 2013.05.31. 21:56:58

ja,van értelme...fenn maradok a szar tetejin..gyerekeim felnőnek..gyönyörű feleségem elvirágzik,én meg a pöcsömet csak hu....pont húúúú

Willyfog67 2013.05.31. 22:08:20

@AtyafiPeca: Miért? Éppúgy van rajt domb, mint a Marson. Meg lakó. Egyébként elhatárolódom. :-)

Willyfog67 2013.05.31. 22:20:09

@Géza Csiszár: Ticsu. Ne légy negatív. Az a hú, gondolom a peca akart lenni...:-)
(A nano-cor jó lehet, ilyen kis halakhoz. De ha a komolyabbak jönnek, kell a 30-06-os. Balázs képen látható Daiwa Silvercreek pálcája 40-120 gr-os, és dolgozik rendesen...)

Géza Csiszár 2013.05.31. 22:28:04

Igen a hu az a pont húúúúú..
a nanó? hát nem tudom a 7,20-as-nak 20 mp jutott a 10,10-esnek 1 perc 10 mp (ezek fogasok) a 20 kg.-os busának 5 perc ebből is 2 perc a víztetején pattogva...hm..nem tudom ..nem akarok cinikus lenni..kinek mi mi esik jól,akarom mondani áll kézre..ja a winchester? jój az a 30-06-os..

Willyfog67 2013.06.01. 06:29:53

@Géza Csiszár: Elsüllyedt stégláb. Kagyló. Hajó alá betörő hal - tőkesúly, horgonykötél. Majdnem húsz fokos víz. Én is a kisebb kalibereket preferálom, de a kevesebb halvesztés érdekében jól jöhet a hosszabb és gerincesebb bot. Végtére a légpuskámmal azért csak sikerült egy kisebb medvét elejtenem.

jeszy01 2013.06.01. 09:34:58

Hali Willy!

Pár napig nem nézek rád, erre meg mit művelsz?
Gratulálok ám! Remélem, marad még ezekből, pontosabban megelégszem a kisebbekkel is majd jövő hónapban! Legfeljebb csatlakozom hozzád és megmutatjuk Nenononak, hogy kell náluk futtatós balint fogni, meg csukát/harcsát/balint/süllőt fáról szákolt gumihallal!

Nagyon klafa kis írás, köszönöm!

A csapkodós szárnyú lepkét nem húztuk, hanem toltuk... :)

Üdv nektek innen a 13°C-os nyárból, a nagy rónaságból!

Tenka 2013.06.01. 10:42:18

Még jó, hogy benéztem hozzád, mert lemaradtam volna a kalandról, nem dobta ki a blogrollon a friss bejegyzések között.
De szép halak, de jó lehetett! Ha belegondolok, mennyire imádtam kölyökkoromban a süllőket, és a baranyai, végletekig lerabolt vizek hiábavaló vallatása után mennyire megfeledkeztem a szerelmeimről. Irigyellek, persze jó értelemben. :)

Géza Csiszár 2013.06.01. 13:09:05

Ejj Willykém,szivessen lefejelném azt a bummot,vagy mit,hogy kiderüljön elég erős-e a nano-cor...Inkább kéretőzz vissza arra a hajóra és írj még ilyeneket! Aztán szájkaratézunk tovább ;)

nenono 2013.06.01. 14:46:40

@jeszy01: Látom figyelsz, valóban toltuk :-)
Millen fa, millen kaucsuk hal? Hol, mikor, ki vót az? :-)
Alig várom már az okítást. ;-)

Üdv.!
Neno

starboard · http://horgaszat-befektetes.blogspot.com/ 2013.06.01. 22:02:17

ez egy betyáros kaland volt! gratulálok a csapatnak! furcsa, de nekem a tócsni tette be a kaput... most nagyon tudnék magamévá tenni néhány darabot :)

Willyfog67 2013.06.02. 08:23:25

@jeszy01: @nenono: Ide figyeljetek rónaságiak és nyugati alvégiek: ha még egyszer felemlegetitek a fát és a gumihalt, akkor előkapom a stílfűrészem, a somogyi bicskámmal meg kizsigerelem az összes plasztikhalatokat! :-)
Neno, hát már benned sem bízhatok meg? :-)))

Willyfog67 2013.06.02. 08:25:21

@Tenka: Lassan úgyis jöttök, okosabb ugyan nem lettem, de a csónakom vízen, mehetünk a kertek alá... :-)

Willyfog67 2013.06.02. 08:28:31

@starboard: Köszönjük, Pali, a tócsni pedig megér egy posztot. Lesz is, még pedig egy különleges, fűzfői speciális tócsni kerül alkalomadtán tollvégre, Balázs feleségének, Évának konyhájából.
Azt mondják, ez csak amolyan gyors tócsni volt, de majd a halas tócsni, na, az majd ütni fog... :-) (Már alig várom, mert a gasztrosarok a gyengém...)

nenono 2013.06.02. 11:14:38

@Willyfog67:

Én filézni szoktam.:-)) Persze a te ereidben vadászvér is csörgedezik, így érthető a zsigerelés is.;))
Kételkedsz a megbízhatóságomban?... Ez fájt! Legalább annyira megbízható vagyok mint a halak. :-))

Üdv.!
Neno

Holló13 2013.06.02. 12:32:25

Willy ekkora fogast manapság csak képeken léttam, de ahogy olvasom mások is szívesen fognánakebből a méretből.

Willyfog67 2013.06.02. 16:20:40

@nenono: Ebben a sztoriban te vagy a száraz avar, Jeszy meg a lobbanó gyufa. A kompromittáló képet jó pénzért (és a másolatait) megvenném... :-)

@Holló13: Abból a méretből nincs pecás, aki nem fogna szívesen. Például én is. De majd legközelebb...

nenono 2013.06.02. 19:15:07

@Willyfog67:

Olyan szépen tetszett ezt megfogalmazni. :-))

Egyébként van az a pénz! ;-))

Üdv.!
Neno