Könyvajánló - Két fűz között

könyveleje.jpg

Úgy tűnik, eljött az idő, hogy ez a könyvajánló már a saját könyvemről szóljon. Pontosabban: a fél könyvemről. Azaz a könyvünkről. Hogy is van ez?

Jómagam nem csak írogatni, de olvasgatni is szeretek. Újabban – foglalkozási ártalom – jobbára az elektronikus sajtó termékeit böngészem, amit írás közben, akár pihenésképpen is megtehetek. Már korábban felfigyeltem Peti Balázs, alias McFly blogjára, ahol néhány egészen kiváló, novellisztikus írásra is akadtam. Nocsak. Olyanokra, amelyekből az utóbbi időben szinte tökéletes űr tátongott a hazai horgászirodalomban – és ezt nem bántásként írom, mert lássuk be: művekkel azért el vagyunk árasztva rendesen. Mindezt éppen Balázs tehetségének méltatására kommentálom; jó ideje kutatgattam már ilyen nívójú írások után, és lám, most az ölembe hullottak.

Balázzsal aztán kapcsolatba kerültem, éppen a horgászblogos naptárkészítés során. Hamar kiderült: rokon lelkek vagyunk. A Mester, Fekete István műveinek közös szeretete és ismerete rövidesen elmélyítette a virtuális kapcsolatunkat. Olyannyira, hogy egy alkalommal váratlanul feldobta: írjunk közösen egy elbeszélést. Kitalálta az alaptörténetet, a kezdést rám bízta. Aztán felváltva írogattunk. Őszintén bevallom, kihívás volt ez számomra; részben folytatni a felkínált konfliktushelyzetet (akár megoldani), részben pedig újabb irányba terelni a történetet, és várni a társ reakcióját. Elárulhatom, Balázs remekül megoldotta a „rábízott” feladatot, és néha sikerült kemény feladat elé állítania. Mindezen túl igyekeztünk kellően kifejteni mondanivalónkat is, melyet nem beszéltünk meg előre, sőt, közben sem. Régen álltam ilyen izgalmas feladat előtt, nem is volt egyszerű megoldani. Reméljük, a kötet elolvasása után az olvasó is érezni, tapintani fogja a fentieket.

Ám egyelőre csak előzetesben tudom ajánlani a kisregényt, mert még el kell készülnie néhány illusztrációnak, de ha ez rendben lesz, már mehet is a nyomdába. Reményeink szerint az igazi tavasz elérkezésével, áprilisban kézzel foghatóvá válik a kis kötet, amiről itt és ott, valamint amott egészen biztosan hírt fogunk adni.

Addig pedig érjük be egy rövid kis részlettel, valamint Atyafi ajánlójával, ami egyébiránt a kötet hátsó borítóoldala lesz. 

könyvhatso.jpg  

„…Halásszynak – miközben lekezelt az idegennel, akinek immár neve is volt – eszébe jutott, hogy ezt a nevet már hallotta valahol. Hallotta, hallotta… hát persze: olvasta! Vígh József klasszikus figurája volt Döme, aki képes volt egy kannából kirúgott sügérrel lealázni a nagy tudású horgászokat, és – fogta el a kuncogás – rendesen kiszúrt Karival akkor, amikor rosszul kisúlyozott felfektetős úszóját odaadta neki kölcsönbe! Hirtelen újból elképzelte a szörnyűséget: a ponty felveszi a csalit, de az úszó képtelen felfeküdni, mert egyszerűen túl sok ólom lett a szárára tekerve… Igaz, Döme amolyan csicskás szerepet is felvállalt a társaságban, ő főzött-mosogatott a többiekre, és hasonlóan olyan nagydarab figura volt, mint ez az idetévedt félnótás. Mindenesetre jó lesz ezzel a Dömével vigyázni.

Halásszyt továbbra is folyamatosan idegesítette az a tény, hogy látszólag esze ágában sincs elköltözni innét. De hát mit tehetne ellene? Van itt két horgász számára is hely, aztán a Balatonon foglalt hely amúgy sincs, továbbá papír szerint a sziget valójában nem az ő tulajdona. Hogyan is lehetne… 

Pakolgatni kezdett. Plédtakaróját kiteregette a fűz egyik száraz ágára, had szellőzzön ki estig. Aztán hóna alá kapta kukoricás edényét, és elvonult a kétlyukú lengéshez. El kell ismerni, nagyon bosszantotta Döme, aki csak ringatózott a fűzárnyékos függőágyában, és folyamatos őt figyelte. Le sem vette róla a szemét. Bizony, jó lesz vele vigyázni…

A kétlyukú lengés kétségkívül a kis sziget legszebb, pontyok által legjártabb helyeként jeleskedett. Arra hamar rájött, hogy ez az aljzat meglepő keménységével volt magyarázható. Ezért is volt ritkásabb, azaz lengébb, de mégis meglepően vastag húsú náddal körítve. A jobb és bal oldali lyukba egyaránt bedobott két-két marék kukoricát, majd visszasétált a menedékhez. Enyhe nyugati szél kelt időközben, sovány hullámai pont szemből érkeztek a kétlyukúhoz. Ideális horgászidő!

Döme ugyanúgy ott hevert a függőágyban, de már egy napszemüveg is volt rajta. Halásszy odasandított, és megnyugodva konstatálta, hogy a bevándorló valószínűleg elaludt. Már nem ringott a függőágy, a koma egyenletesen lélegzett, mint aki szépeket álmodik. Azt csak remélni tudta, hogy horkolni nem fog.

Reggelijét a kalyibában fogyasztotta el. Marghareta istenien sütötte az oldalast, friss zöldpaprikával valami csoda volt, és arra gondolt, egy derék csontos húst akár meg is oszthatna ezzel a Dömével. De Döme aludt, ráadásul a reggeli után bizonyára még egy sört is elfogadott volna abból a barnából, amit az imént kellően lefikázott. Jobb is, hogy alszik.

Halásszy ezután kézbe vette a vén nádbotot, és felújította rajta a szerelést. Most is megcsodálta az öreg Patkó immár negyven éve készített úszóját, amit még kisgyerekként kapott tőle, és megannyi ponty érkezését jelezte számára. Kissé megkopott rajta a festék, de remekül állta a nádi horgászat megpróbáltatásait. Halásszy ennek megfelelően vigyázott is rá; most is az első öt méter zsinórt levágta, nehogy egy derekabb nádlakó megviccelje, örökre magával ragadva a pótolhatatlan darabot.

Ezután körülnézett a sziget mentén. Kíváncsi volt a medvebarlangra, ami egy nagyon sűrű nádrészen alakult ki, teljesen természetes módon, és csak partról volt meghorgászható. Úgy döntött, itt is beetet, mert a kétlyukúból gyorsan elriad a többi hal, ha akaszt egyet. Itt bukkant rá Döme félig partra húzott kajakjára, ami tökéletesen lehetetlenné tette a hely meghorgászását. Még ez is! Aztán csípőre tette kezét, és csak nézte, nézte a különös kis hajót.

Nem akármilyen kajak volt ez. Inkább hasonlított valami eltévedt amerikai tengerészgyalogos felderítő vízi járműjére, semmint egyszerű versenykajakra. Igen ám, de egy tengerészgyalogos legkevésbé sem pecabotokkal dekorálta volna ki, ráadásul milyenekkel! Halásszynak azonnal feltűnt, hogy néhány hagyományos készség mellett van két, legyezésre alkalmas bot is ott, olyan orsókkal, mint az övé a nádboton, csak ezek valamivel mintha modernebbek lennének. A vastag zsinór tűnt fel elsőnek, és az egyik végén lógó nagy, fehér műlégy. Nahát! Tehát emberünk nem vízbe esett mancsaft, nem eltévedt turista, hanem – horgász!

Halásszy egy darabig még nézegette a kajakot, miközben azon elmélkedett, hogy a lelke mélyén mindig is ettől tartott. Attól, hogy egyszer egy halat kereső horgász ráakad erre a csodavilágra, belekóstol, majd világgá kürtöli. A szigetet horgászok lepik el, nagyhangú, éhes horgászok; pontyai a mélyhűtőkbe költöznek, széttapossák a nádat, lelakják a kunyhóját. Tán még fel is gyújtják este, tábortűz gyanánt. Megszűnik ez a magány, amit manapság a Balatonon már csak itt talál meg. Ahogy Szász Imre írta egykor – villant be az a csodálatos pár sor –, pedig Imre bácsi a Szigetközben, szinte érintetlen vadonban horgászott akkor, mégis ezt írta: „…Nem tudom, lejutok-e idén Ásványra. És jövőre. Szeretnék lemenni. Pedig Ásvány már nem a régi. János bácsi úgy véli, nagyon megfogyott a hal. Lehet. Úgy érzem, mintha lassan kiszorulnék abból a jóleső, szép magányból. Kiszorítanak a motorcsónakok, a részeg hangosság. Márpedig a halon meg lehet osztozni, a vízen is, de a magányon és a csöndön nem lehet…”

Igen, ez történik vele is. Kiszorul a magány és csend szigetéről…”

Címkék: könyv McFly Két fűz között 

A bejegyzés trackback címe:

https://pelsologia.blog.hu/api/trackback/id/tr875137411

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

AtyafiPeca · http://atyafipeca.wordpress.com/ 2013.03.16. 14:19:11

Mintha valahol már olvastam volna róla egy remek ajánlót...
:-)
Gratulálok én is!

AtyafiPeca · http://atyafipeca.wordpress.com/ 2013.03.16. 14:20:48

Bocsánat, de most én is elkövettem azt a hibát, hogy úgy kommenteltem, hogy nem olvastam végig... :-)
Tavaszra veszek Balcsira egy nyakas csimmát! :-)
üdv

Clogfly 2013.03.16. 14:41:08

@AtyafiPeca: A hátsó borítót én direkt meghagytam csemegének az olvasónak. :) Az lesz a desszert a főfogás után.

fonyod 2013.03.16. 15:33:48

Lehet veszek egyet, majd ha akciós lesz.

Willyfog67 2013.03.17. 07:56:11

@Fishraptor: Előre is köszönjük! (Remélhetőleg utólag sem változik a véleményed...:-)

@AtyafiPeca: Ez a hiba semmiség ahhoz képest, hogy egy másik posztban volt szó a nyakas csimmáról :-)

@fonyod: Kezdetektől fogva ákcijós lesz, de majd úgy intézzük, hogy a nyereményjátékunkon nyerj egy kötetet :)

fonyod 2013.03.17. 18:54:20

@Willyfog67:
Oksi.
Előző kötetnél külön kértem, hogy legyen színezős rész is. Remélem lesz.
+
Ha nem késő legyen benne olyan ,,rejtvénykép,,, ami a Fülesben volt régen. pl. Hol rejtőzködik a halőr?

Szigetközi Pecás · http://szigetkozpeca.blogspot.com 2013.03.17. 21:37:01

Csak ámulok, hogy milyen izgalmas lesz a könyv. Ahogy olvastam egyre inkább beleéltem magam, jó lesz ez.... az utolsó bekezdésnél aztán mintha megcsípett volna egy darázs :) Méghogy a szegény szerencsétlen Halásszy! A fene ette volna meg azt a "kajakos ördögöt", aki miatt idillinek mondható világába betörnek a "nagyhangú, éhes horgászok" :) Nohát ettől én messze elh@tárolódom! A folytatást meg izgalommal várom majd, ha elkészül a könyv, remélve a kajakos horgász felmagasztalódásást :-D

Willyfog67 2013.03.18. 19:08:41

@Szigetközi Csónakos Pecás: hogy Döme felmagasztalódik-e, és Halásszy visszanyeri a szigetet, az a végére kiderül. De addig még lesz vihar, folyni fog a vér... :-)

fabibela 2013.03.24. 20:52:19

Üdv Willy!
Vártam már az új könyvedet!!
Hogy tudok belőle rendelni?

Willyfog67 2013.03.24. 21:30:54

@fabibela: Üdv Béla, mi is várjuk! Mikor kijön a nyomdából, lesz itt róla egy bejegyzés, amiben a hozzáférés lehetőségét is megírjuk!

fabibela 2013.03.25. 20:27:09

Szóval túlbuzgó voltam. :)
Köszi,várom!!!

rapanui 2013.03.30. 09:16:10

Kár, hogy az atyafi által írt szöveg, ebben a nagyságban számomra olvashatatlan:(

rapanui 2013.03.30. 09:18:55

lementettem, felnagyítottam, szemem kifolyt, de valahogy csak elolvastam:)