Fotósarok - Csákó Gábor

nyitónak.jpg

Ha Gáborról van szó, igazán egy mozgalmas pillanat jut eszembe mindannyiszor: állunk a csónakban, ő pedig lehajol a kifárasztott süllőjéért. A hal csap egyet, Gábor riadtan mozdul, és ezzel a mozdulatával kecses ívben kirúgja csónakunkból a patinás Fenwick botját, ami a Balaton hullámai közé kerül. Mozgalmas másodpercek következnek: Gábor eldönti, a hal helyett jobb lesz a kiesett botjával foglalkozni, és én premier plán élvezhetem, ahogy menti a botját, majd csónakba emeli a süllőjét, és félszegen somolyog: papa, ez meredek volt...

Egy kedves hozzászóló valamelyik korábbi poszt mentén így emlékezett meg róla: "... Gábor az Ul-technika korát megelőző apostola, aki még fényképezni is tud..."

Én csak annyit tennék hozzá: még írni is, ráadásul nem is rosszul, amit az alábbi kis írása is bizonyít...

Ma csak sügérre futja

 

Nyújtózkodom egyet, majd hagyom, hadd kalandozzon tekintetem a lekopott partoldalon, a stégek sorain. A nádas még a tavalyi, szilikon garnitúrám pedig álmosan pihen a ladik ülésdeszkáján, könnyű, sügeres botom kezemben, napsütés bágyaszt – szellő sem rezdül, én meg dobálni kezdek.

A víz lustán áramlik, esőtől, belvíztől zavaros, kibújnak szélébe lassan a békák, a kishalak is elő-előkeverednek a sekélyeken.

A stéglábak között és alatt pöckölgetek – eddig eredmény nélkül, de türelmes vagyok, enyém az egész délután.

Az idő lassan telik, a hosszú parton rajtam kívül egyetlen horgász van csupán; ő keszegre szerel. Néha némi szél keveredik csónakom mellé, és odább lökdösi az áramló vízen, más nemigen van, amiről beszámolhatnék percekig. Hanem egyik stég mellett, hopp, mintha megriantak volna a kishalak! Kapom magam, odahajtok a villanymotorral, és huss, lendítem botomat egy aprócska gumihallal. Halacska inkább, nem is hal. Átfésülöm a terepet: elébb vízközt lassan, meg-megrándítva bújtatom hol lejjebb, hol feljebb a csalit, majd módszeresen simogatom végig az iszapos fenékaljzat régióját – semmi nem történik. Már fel is adnám, amikor a csónak mellett utolsónak megtett mozdulatba beleül a spicc, elakadtam, aztán rögtön sorozatos rángás érkezik, hirtelen azt sem hiszem, ez a kapás, késve reagálok, de a sügér megfogott. Amíg vízközt próbál menekülni, és még nem sejlik át, milyen és mekkora, elkalandozom – régen mennyi volt erre… azaz, erre is. Locspocsol kicsit a koma, még jó, hogy vagyok olyan előrelátó, és nem tettem a ladikba a fotómasinát, így a vödörből (melyben némi elemózsia kapott helyt) borítok ki mindent, hogy a szép halat le tudjam fotózni később. Megmerítem, beleteszem a halat, vígan úszkál.

Nagyot fújok a következő dobás előtt, végre akadt valami ezekben a tilalmas időkben.

A hely további nógatásomra nemmel felel, így néhány perc múlva hagyom, hogy a lassú áramlat hadd tolja kissé odább a ladikot, és most jókor jön a szél is.

Pirosra mázolt lábú stég előtt újabb vízi csetepaté jeleit láthatom. Kibiztosítom a nyelet, hajítok, de az első dobásból nem történik semmi. Aztán mintha lenne valami kapirgálás-féle ott lent, de nem vagyok benne biztos. Lecserélem a kis halat egy még apróbb tviszterre. Elsőre rákoppan valaki onnan lentről, örömöm nőttön-nő bennem. Gondolva néhány gyors képre, a nagyobbik mellé helyezem halamat. Hamar fogok egy gyerek-sügért, tán tíz-tizenkét centi lehet, őt rögtön visszaeresztem a vízbe. Aztán nyúlnak a megmaradt nádszálak árnyékai, kevergek a vízen erre is, arra is, közeleg tán az alkony, és végre elcsípek a csíkos bestiák közül egyet, utolsónak. Mosolyogva teszem a másik kettőhöz, és menetbe irányítom a ladikom; végig cammogok a stégek sora előtt, és egyiknél, ahol a cuccom lapul a kis, hétvégi házban, kikötök. Kinyújtóztatom magam, iszom egy kortyot, majd kapom a gépet, lefotózom a legnagyobb halat, majd mindhármat, együtt.

Szépek, kövéren dagad hasuk a tengernyi ikra alatt, szinte lüktet kezemben ezernyi apró élet. A bot mellé, ahová letenni szánom őket, megcsapkodom vízzel a stég deszkáit, úgy teszem le őket. Miközben a keresőt szememhez emelem, tán ki is mondom, ma erre futotta csak, sügérre – nem baj ez!

Nyakamon liheg az alkony, kattintok egyet oda is, majd csak ülök percekig, míg kelet felől az este megjelenik...

sügerek.jpg

sügér1.jpg

süllő6.JPG

süllő5.JPG

Süllő4.JPG

süllő2.jpg

süllő1.jpg

sülló3.JPG

szerelés.JPG

feketesüg8.jpg

feketesüg7.jpg

feketesüg6.jpg

feketesüg5.jpg

feketesüg4.jpg

feketesüg3.jpg

feketesüg2.jpg

feketesüg1.jpg

domi5.JPG

domi4.JPG

domi3.JPG

domi2.JPG

domi1.JPG

csuka10.jpg

csuka9.jpg

csuka8.jpg

csuka7.jpg

csuka6.jpg

csuka5.jpg

csuka4.jpg

csuka3.jpg

csuka2.jpg

csuka1.jpg

balinn2.jpg

balin15.JPG

balin14.jpg

balin13.JPG

balin12.JPG

balin11.jpg

balin10.jpg

balin9.jpg

balin8.jpg

balin5.jpg

balin4.jpg

balin3.jpg

balin1.jpg

kockaravagott_S_lowkey_R_MG_4756.jpg

Címkék: fotósarok 

A bejegyzés trackback címe:

https://pelsologia.blog.hu/api/trackback/id/tr585094935

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kövesvadász 2013.02.21. 21:08:01

Tényleg TUD fényképezni. Meg írni is.
Gratulálok! Zsolt

horogasz 2013.02.21. 22:20:57

nagyon art a csávó... ezért kell minden képet ff-be tenni?
de legalább tényleg tud fotózni. :)

Clogfly 2013.02.22. 08:45:49

Minőség minden szinten. :)

steveolson · http://steveolsonhun.wordpress.com/ 2013.02.22. 12:51:58

Ez jól esett!
A sügéres kép, ahogy már valahol írtam nagyon tetszik!
A többi sem rossz! :)

starboard · http://horgaszat-befektetes.blogspot.com/ 2013.02.22. 13:38:14

azt hiszem bezárom a blogomat... se írni, se horgászni se fényképezni nem tudok... azért naplónak még jó :)

ha nekem ilyen társszerzőm lenne !!! :)

Willyfog67 2013.02.22. 20:02:48

@horogasz: Figyelj ide horogasz. Tényleg kihúzod a gyufát: nem csávó, hanem Csákó! :D:D

@starboard: Pali, meg tudunk állapodni. Ha bezárod a blogod, egy másolt kulcs fejében szívesen átadom neked. Aztán ha a Fenwick botjával megszórja a patakodat, majd visszaküldöd....-))) Mondjuk, a kulcsot nem fogom visszaadni, legfeljebb azt mondom, hogy elveszett:-)

horogasz 2013.02.22. 20:28:21

@Willyfog67: revideálom az álláspontomat: nem is art a fekete-fehér, csak így leplezi, hogy nem tud fotózni ;)

Szigetközi Pecás · http://szigetkozpeca.blogspot.com 2013.02.22. 22:00:34

Uhh, ez kemény! Tud fotózni, tud írni, és tud horgászni...azért még van hova fejlődni :)

charon24 2013.02.24. 20:52:21

Sziasztok, örülök, ha tetszenek a képek.
Willynek kiegészítésül annyit írnék, nem megsértve őt, hanem egészen konkrétan a történeti hűség kedvéért: nem a kis sügeres-domis Fenwicket pattintottam ki abból a nagy, fehér ladikodból, hanem a kis rövid mindenes botomat. ;-) De mázlim volt, mert könyékig nyúlva a vízbe éppen elcsíptem a spiccgyűrűt...
horogasz: az első és az utolsó kép sem fekete-fehér :D
A fekete-fehérhez én "ragaszkodtam"; így talán az a lényeges a képeken mindenkinek, ami nekem, akkor ott a parton/csónakban volt - a színek néha feleslegesek, a sok kontraszt jobb :)
Egyébként tény, hogy FF-ben lehet csalni is (kiégés, bebukás), ezt elismerem ;-)

Willyfog67 2013.02.24. 21:10:57

@charon24: Sok mindenre rosszul emlékszem már, de akkor feleslegesen izgultam annak idején? A kis mindenesért nem is lett volna akkora kár; veszik egy úttörőbot meg egy újabb kiadású Tokoz...:-)