Felemás horgásznap
Mai posztnak ezt a szerény címet választottam, de találóbb lett volna emez: megsemmisítő vereség hazai pályán…
Nos, ma hajnalban hasonlóan erős keleti szél trombitált, mint tegnap, ráadásul, ahogy teljesen kivilágosodott, viharossá is fokozódott. Éppen reggeli időig tartottunk ki, és amikor horgonyt bontottunk, Gabi csaknem kiorrolt a ladikból. Barátom csak három süllőt fogott, míg én elmondhattam, hogy majdnem volt egy kapásom. Amikor a part felé tartottunk, Gabi meg is jegyezte:
- Papa, de legalább nem rontottál harapást…
A csónakot félszembe vezettem a tarajos hullámokkal, de ekkor – barátság ide vagy oda – szépen szembefordítottam velük. Azt sem bántam, hogy Gabin kívül Pergettyűs Tomi kölcsönakksija is elázott.
A reggel egyetlen pozitívumaként „Dömsödi” Józsi rettenetesen ronda busája emelhető ki, hiszen kiemeltük a vízből! Józsi gumihala szépen hátúszón kapta, majd rövid fárasztás után közösen tuszkoltuk merítőbe. Szerintem Józsi még most is a csónakját takarítja, az irtózatos busaszag pedig szinte beívódott a kikötő előtti gyepbe. Némi kajszipárlattal ünnepeltük meg paprikatermesztő barátunk mai jótettét, amit a Balaton érdekében cselekedett.
Ezután lazítás következett, egészen kora délutánig. Ekkorra a keleti szél elállt, de feltámadt helyette – hasonló haragossággal – a déli, ami annyiból kedvezőbb helyzetet teremtett, hogy megszűntek a hullámok. Újból csónakba szálltunk, azzal a tervvel, hogy több helyet is átbogarászunk. Gabi barátnője, Rita is velünk tartott a túrára.
Szélárnyékban kezdtünk, a hegy mögött, viszonylag közel a parthoz. Remek akadók húzódnak itt 1,7-2,5 m-es mélységben, de ma süllő nem lakott rajtuk. Ellenben egy csuka belekeveredett a „béka ketyerémbe”, és elmondhatjuk, hihetetlen mázlival tudtuk átmenetileg csónakba emelni. Valójában nem derült ki, mi tartotta a horgon, mert a jigfej azonnal kiesett a csőréből, ahogy meglazult a zsinór. Szerintem a szentlélek, Gabi szerint egy átlátszó bőrhártya.
Ez a hal kissé visszahozta megtépázott önbizalmam, ámbár Gabi megjegyezte: csukát akárki tud fogni… Nos, neki nem sikerült, pedig az esélye megvolt rá: órányi idő múlva, már a Bóbitán akasztott egy hasonlót, ám az idő előtt kiköpte a gumihalat. Én láttam, szerintem pancserság volt…:-)
És itt legszívesebben azt mondanám, ennyi volt a mai eredményünk. De nem tehetem: megálltunk még a nyári pontyozó helyem szikláin és az egybevágós helyen, miközben Gabi kilenc süllővel parolázott, jómagam pedig ez idő alatt éppen kettővel tudtam lekezelni. Ezt valóban mondhatjuk megszégyenítő vereségnek, de kérem, ennyit tesz a hozzáértés! Mindenesetre nem valószínű, hogy fejleszteni fogom a pergető felszerelésemet, sőt, kedves barátaim odabent azt mondták, segédkeznek a meglévők eladásában, de nem adom fel: holnap hajnalban újból támadunk!
Holnap revansot veszek, ígérem.
Címkék: süllő pergetés busa
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Willyfog67 2012.05.03. 19:12:45
Ha jók az infóim, mi csak kispályások voltunk a világosi köveken huszárkodó Sztahovits Peti és Nagy Gabi mellett, de gondolom, erről olvashatunk is majd valahol, hamarosan.
Közös pecánk tolódik, de nekem nincs annyi időm, mint neked és a keszthelyi alvég Nenojának :-)))))))
