Halat a Balatonba! - 1.

A Horgász szemmel a Balatonról című posztokban igyekeztünk körüljárni a tájidegen halfajok ráhatásait a balatoni életközösségre, szem előtt tartva az őshonos halállományok érdekeit. Kétségtelen, nem volt teljes az okfejtés, de azt leszűrhettük, hogy a felemlegetett halfajok egy része rendkívül káros szerepet tölt/töltött be a tavi anyagforgalomban, míg néhány faj jelenléte – napjainkban – semlegesnek tekinthető. Most tekintsük át az őshonos halfajok okszerű pótlásának környezeti és gazdasági feltételeit. (Ez az írás az egykori EuroHorgász magazinban már megjelent) 
 

Fogas kérdés

 
A süllő mesterséges pótlásának szükségessége, kivitelezése valóban fogas kérdés. Kriesch János, az 1868-ban megjelent első magyar nyelvű halászati szakkönyvben, a Halaink és haltenyésztésünk című munkájában nem véletlenül írta, idézem: „…itt a legnagyobbszerű és a legcélszerűbb fogastó a világon, a Balaton…”  E csodálatos mondatba a szerzőnek sikerült mindent besűrítenie, ami a tó és süllő, mint élőhely és élőlény kapcsolatát jellemezheti. Valóban, ez a világviszonylatban is ritka adottságú víz szinte a süllőnek lett kitalálva. A valamikori legendás, mai ésszel egyszerűen elképzelhetetlen süllőállomány azonban már a múlté, pedig a populáció még manapság is képes jól reprodukálni magát. Szaporodás szempontjából azonban vannak sikeres és kevésbé sikeres esztendők, többek között ezért ingadozó az évenkénti süllőfogás mennyisége, hiszen horgászatilag a 0,6-1,5 kg.-os (4-6 nyaras) mérettartomány a legkihasználtabb. A telepítéssel tóba juttatott állomány nem számottevő. A joggyakorló tájékoztatása szerint például a 2009. évben egymillió előnevelt és 50.000 db., 5167 kg. egynyaras lett telepítve. Ez hektáronként 16 db. előnevelt és 8 dekagramm egynyaras süllőt jelent. Finoman fogalmazva, mindez csepp a magyar tengerben. Éppen ezért úgy gondolom, süllő ügyben a legfontosabb emberi feladat az ívóhelyek védelme és nyugalmának megőrzése, amire a múltban már volt példa; gondolok itt a tradicionális ívóhelyeken (akadókon), március 1.-től az általános tilalom feloldásáig tartó teljes tilalomra. Meg kell akadályozni, hogy a szaporodási időszakban e helyeken akár keszegezési ürüggyel is horgász tartózkodhasson. Ha a reprodukció sikeres, már csak a felnövekvő állományt kell féltenünk (itt azonban védelmi feladatot nem tudunk ellátni), majd a „konyhakész” populációt a szabályozás és ellenőrzés eszközeivel „szinten tartani”.
Mivel a balatoni süllőállomány megújulása a leromlott környezeti körülmények ellenére (busa jelenléte) továbbra is stabilnak mondható, a mesterséges utánpótlás mennyiségét nem célszerű drasztikusan növelni. Természetesen jó lenne, de a telepítés eredményét döntően a megmaradási százalék befolyásolja. Erre a célra kétségtelenül az egynyaras (8-15 dkg./db.) kihelyezés a hasznosabb megoldás, ám az egynyaras süllő a honi halpiac legdrágább árucikke (a kétnyaras pontyár kb. négyszerese). Előállítása korlátozott, piaca viszont korlátlan. Növekvő telepítése jelentősen megemelkedett költségterhet róna a kezelőre, amit elsősorban a pontytelepítés rovására tudna megtenni. A halászati joggyakorló továbbra is elősegíti a süllők szaporodását az évenkénti fészekkihelyezésekkel, és ez fontos feladata éppen azért, mert a süllőivadék életének első évében rendkívül mostoha táplálkozásbeli körülmények között kénytelen növekedni. Minél több táplálkozó lárvát ad a tavasz, annál több kissüllő kap lehetőséget arra, hogy átélje az igazán kritikus első évet. Sajnos, a mostoha lárvakori időszakot átvészelő süllőivadék további sorsa is sanyarú. Nem véletlen, hogy a tógazdasági körülmények között nevelkedett fajtársaik kétnyaras korukra elérik az 50-70 dkg.-os tömeget, míg a Balatonban élő populáció csak a 4. nyár környékén lesz hasonló méretű.    
 

Csak pontyosan!

 
Legnépszerűbb halunk, a ponty tavi pályafutásának nyomon követése manapság komoly szakmai kutatások és vizsgálódások közepette történik. Néhány alapvető törvényszerűség egyértelműen kimondható, azonban néhány kérdéskörben tapasztalható ellentmondás.
A háború utáni időszakban a korabeli szakemberek felismerték, hogy a balatoni pontyállomány utánpótlásra szorul, pedig akkoriban a sporthorgászati kihasználtság szinte a nullával volt egyenértékű. Kezdetben a telepítéseket előnevelt- és egynyaras korosztállyal végezték, majd később áttértek a kétnyaras népesítésére. Manapság pedig ott tartunk, hogy az utánpótlást képező állomány jelentős része sajnálatos módon azonnal fogható, néha többkilós példányokból áll.
De nézzük előbb a természetes utódlás problémáit. A ponty napjainkban nem találja meg szaporodási feltételeit a tóban. Hogy mikortól kezdve, ezen lehet vitatkozni, ahogy az okokon is. Mindenképpen mérföldkőnek tekinthető a déli vasútvonal kialakítása (1861), valamint a Sió-zsilip megépítése (1863), amikortól a vízszint szűk keretek között szabályozhatóvá vált, és a déli berekterületek, mint fő ívóhelyek, végleg lecsatolódtak a Balatonról. Fontosnak tartom itt is megjegyezni, hogy nagyon elterjedt egy igen laikus elmélet, miszerint a Balatonba kihelyezett tógazdasági pontyok szaporodásképtelenek. Számtalan fórumban lehet visszatérő rendszerességgel olvasni erről a butaságról, ami igen népszerű elmélet a halászatot elvakultan ellenzők részéről. Az igaz, hogy az eredetileg őshonos, igazi „kosorrú” balatoni sudárponty ma már szinte csak a Kis-Balatonban létezik, valamint a BHNPZRt., mint fajtafenntartó birtokol egy szűk (kb. 90 db.-os) anyaállományt.
Tehát telepíteni kell. Azt hihetnénk, hogy ha az évenkénti 350 tonna kihelyezés pontosan bekerül a vízbe, az állománypótlást nyugodtan kipipálhatjuk, és paradicsomi állapotok között horgászhatunk pontyra.
 

De azért okosan is…

 
Nem mindegy azonban, milyen korosztállyal népesítünk. Azaz nem mindegy, mit kapunk a pénzünkért. Ez az a pont, ahol a természetesvízi halgazdálkodás szakmaisága összekapcsolódik a halgazdálkodási ökonómiával. Lássuk tehát, valójában milyen korosztályú, és milyen átlagtömegű pontykihelyezésre van szükség ahhoz, hogy – kihasználva a Balaton természetes táplálékkészletének bőségét – a leghatékonyabb módon történjen az utánpótlás.
Néhány alapvető felismerést az elején le kell szögeznünk. Egynyaras pontyállományt azért nem érdemes drága pénzen népesíteni, mert ebből a legnagyobb a kallódás. A néhány dekás kis halaknak sok az ellensége, vízben és „levegőben” egyaránt. A ragadozóhalak kártétele talán nem lenne jelentős, de a bandázó kispontyok a kárókatonák első számú célpontjai lennének. Sajnálatos, hogy az ún. „Fehér-vízi” kolónia, ami az utóbbi néhány esztendőben növekedett már-már elviselhetetlen mértékűre, pár kilométerre a fonyódi partoktól, háborítatlanul szaporodhat. Ez a kárókatona- populáció, kiegészülve a kis-balatoni állománnyal, elképesztő vámot szed a Balaton halállományából.
További problémát jelent, hogy a természetes táplálék összetétele sem a legideálisabb az ivadék számára ahhoz, hogy kellő gyorsasággal fejlődjön, és „felérjen” az igazán terített asztalhoz, ahol már bőségesen talál vándorkagylót és szúnyoglárvát. Az optimális trófikus (táplálkozásbeli-) szintre tehát az egynyaras ponty nem tud hatékonyan bekapcsolódni. Való igaz, a háromnyaras korosztály, az azonnal fogható méretű, netán 2-3 kg.-os ponty remekül beilleszkedik a tó kínálta táplálékbőségbe, de népesítése borzasztó pazarlás. Azonnal fogható, méretes pontyot telepíteni a Balatonba – véleményem szerint – nem csak szakmaiatlan dolog, hanem főbenjáró bűn is. Miért is?
A kérdést a soron következő posztban igyekszem megválaszolni.
· 1 trackback Címkék: telepítés ponty süllő 

A bejegyzés trackback címe:

https://pelsologia.blog.hu/api/trackback/id/tr284371254

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2012.04.09. 13:57:01

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anti Anyag (törölt) 2012.04.08. 22:07:31

A horgász pár évig ne halat, hanem kárókatonát süssön és megoldottuk:)

duggongg 2012.04.09. 03:15:16

"nagyon elterjedt egy igen laikus elmélet, miszerint a Balatonba kihelyezett tógazdasági pontyok szaporodásképtelenek. Számtalan fórumban lehet visszatérő rendszerességgel olvasni erről a butaságról"
Szerintem azert lehet sok helyen olvasni ezt a "butasagot" mert igaz. Legalabbis ellenkezo esetben nehezen tudnam megmagyarazni hogy mikent lehetseges hogy harmincvalahany ev horgaszat soran, se en se a barataim soha nem fogtunk 20-30 dekasnal kisebb pontyot, se horoggal keszegezes kozben, tobb tizezer keszeg es karasz mellett, se csalihalfogo haloval. Nem csak a Balatonban nem, seholsem.
Meg miert lenne laikus az elkepzeles? Sok generacion at kizarolag mestersegesen szaporitott hal nagyon konnyen elveszitheti a kepesseget az ivasra, nincsen ebben semmi meglepo.

panki1983 2012.04.09. 06:38:54

Mint írta is a cikkben, ez leginkább annak köszönhető, hogy a ponty szaporodását az ívóhelyek számának drasztikus csökkenése okozza.

Megoldás lehetne talán, hogy a május-június eleji időszakban visszatartják a vizet, persze ehhez kellene egy csapadékos tavasz is. Majd július-augusztusra visszaengedni. Persze lehet, hogy ezzel sem mennénk semmire, túl ki van csempézve már a vízpart.

Pángalaktikus-gégepukkasztó 2012.04.09. 08:57:38

@panki1983:
Igen, nincs hol szaporodjon, ez a gond. Védett, elkerített, (mesterségesen elárasztott) partszakaszok kellenének.
...meg leginkább ősi állapotában a Kis-Balaton és a Sió:(

Adrian Mole 2012.04.09. 09:56:04

"a világviszonylatban is ritka adottságú víz szinte a süllőnek lett kitalálva"
és
"a tógazdasági körülmények között nevelkedett fajtársaik kétnyaras korukra elérik az 50-70 dkg.-os tömeget, míg a Balatonban élő populáció csak a 4. nyár környékén lesz hasonló méretű"
mondatok között van némi ellentét. A Balaton egyáltalán nem optimális süllőélőhely. Más kérdés, hogy a balatoni süllő kivételes minőség. De ehhez, ennek fenntartásához egy egész rendszer ökológiai minőségét kell biztosítani.

panki1983 2012.04.09. 10:33:00

adrien mole: szerintem a tenyészhalak növekedése természetellenesen gyors.
ahogy pl egy disznót is fel lehet hizlalni táppal fél év alatt, kukoricadarával egy év alatt, makkal+fűfélékkel meg két év alatt.

pösti 2012.04.09. 23:04:14

Minden tiszteletem a szerzőjé, de a kárókatonák okozta veszteség a ponty állományban nem számottevő, ellenben a busa legelése a teljes ponty és keszeg állományra hatással van hiszen a tápláléklánc legalját aratják le.Ezért ezt a fajt kéne végleg száműzni bármi áron!
A süllőket meg a rabsicoktól kéne megvédeni!!!

pösti 2012.04.09. 23:39:45

Végig olvasva a bejegyzéseket továbbra is minden tiszteletem a szerzőé!

Willyfog67 2012.04.10. 19:10:53

@duggongg: tisztelt hozzászóló, véleménye arra motivál, hogy a Balatonban élő ponty szaporodásbiológiai ismereteit egy külön posztban tegyem közzé.
@Adrian Mole: nincs ellentét, csak hatalmas különbség a lárvamennyiség és a rendelkezésre álló táplálék mennyisége (és minősége!) között.
@pösti: igazán köszönöm!

Adrian Mole 2012.04.13. 10:09:16

@panki1983: @Willyfog67:
De akkor az hogyan van, hogy pl. a Tiszában a 2 éves süllő eléri a 30 cm-t, a Balatonban meg erre 4 év sem feltétlenül elég?
A Balaton nagyon sok halfajnak szuboptimális élőhely. Nem csak a süllőnek, de pl. a snecinek (!), dévérnek is. Abban viszont egyetértek, hogy _ezek ellenére_ unikális, például a süllőállomány. Egyes vélemények szerint a balatoni süllő kivételes minősége pont a "sanyargatott" sorsának tudható be (kannibalizmus, egyéb sügérfélék, ill. géb fogyasztás, lassú növekedés, vízminőség).
Bele lehetne bonyolódni messzire vezető fejtegetésbe a minőség és a mennyiség kapcsolatáról, áráról, látunk elég példát pl. az élelmiszereknél, de most nem teszem.
Továbbá, félreértés ne essék, a cikk egésze szuper!

Bagarja uram 2012.04.15. 07:45:57

Jó ez, csak...

Adatok, források?
Például a kárókatona-kártételről.
Mindenki mindenhol írja, mondja, hogy "hatalmas" az, de mégis mekkora?
Van etológiai kutatási eredmény erről? Hogy melyik kolónia mekkora létszámú, az területi megoszlásban hol táplálkozik, milyen az elfogyasztott halmennyiség fajtaösszetétele, időszakonként?
Vagy hogy "butaság" a szaporodásképtelen tavi pontyokról írni, de hol lehet utánanézni, hogy valóban szaporodásra képesek ezek a halak (a Balatonban)?
Szóval az állítások mellett jól mutatnának a hivatkozások. Mert egyébként csak állítások.

Én is szeretnék tisztán látni már a sok "szakértő" cikk olvasása után, akár azon az áron is, hogy a dolgozat kevésbé olvasmányos, szárazabb.
(Mert persze élvezet olvasni egy ilyen írást a mindent elborító "szakírói" termékdömping közepette.)

Várom a folytatást!
"Bagi"

Willyfog67 2012.04.15. 09:50:29

Adrian Mole, Bagarja uram, köszönet az észrevételekért és a felvetett kérdésekért. Az ilyen jellegű dolgozatoknak éppen ez a céljuk: osszuk meg gondolatainkat, tapasztalatainkat egymással, érveljünk, vitatkozzunk. Nem akarok én senkit sem meggyőzni, csupán a tógazdasági haltermelésben szerzett két évtizednyi tapasztalatomat ütköztetni a balatoni horgászat tapasztalataival. Elismerem, lehet a gondolataim között a más véleményen levők szerint f@sság, de ebben a témában éppen ez a szép: általában csak következtetések alapján látunk bele a vízalatti világba, különösen egy természetes víz esetében (halmennyiség?, szaporodás? stb.) duggongg például írta, hogy sokéves balatoni horgászata alkalmával sosem fogott kicsi, néhány dekás pontyot. Én is csak keveset, de például kis gardát egy fiányit sem, pedig az csak természetes szaporulat útján létezik a tóban, és nyilván nem mindjárt nagy gardaként kel ki az ikrából :-) Van itt titokzatosság éppen elég.
A kárókatonákról: húszévnyi ellenségeskedés, mindennapos üldözés, és néhány megírt szakmai cikk és egy szakdolgozat után ismét tollvégre tűzöm majd őket, frissítve és lokalizálva a Balatonra.
Adrian Mole, a süllőről is érdemes ütköztetni a véleményeket, ígérek vitaanyagot... :-))

Adrian Mole 2012.04.15. 12:44:38

@Willyfog67:
Várom, mind a süllőt, mind a kormoránt!

Kenyeres László 2013.01.22. 10:43:05

Hello Willy!

Egy email elérhetőséget kérhetnék Tőled ahova privátba írhatok?

Üdv.: Kenyeres Laci

Willyfog67 2013.01.22. 12:57:34

@Kenyeres László: Szia Laci, már küldtem is egy mail-t. Üdv: Willy