Stresszorok a Balatonban? Nahát!

A megszokottnál talán kissé hosszabb csend után jelentkezem, aminek több oka van. Hajnaltól késő estig, „látástól-vakulásig” tart a munka, mert a tavaszi, melegedő vízen történő halászat nem egyszerű mutatvány. Túl vagyunk a kilencedik vagon (900 mázsa) lehalászott halon, miközben intézgetem a sztrádára tévedő szarvas okozta kellemetlenségeket. Fizikailag most le vagyok strapálva, na de hogy a szellemet is fárasszák ilyen frankó hírekkel… 

Az utóbbi hetekben kevesebb időm volt olvasgatni (horgászni egyáltalán nem volt), ám amikor az alábbi hírre rákattintottam, bizony égnek meredt minden hajszálam. 

Tudom, e blog keretei között eddig felhalmozott szakmai jellegű írások csak egy szerény cseppként mérhetőek szeretett Balatonunkban, de ha a kedves olvasó átböngészi a Horgászszemmel a Balatonról című értekezéseket, joggal kérdezheti: miről is van itt szó?

Nyilván arról: van némi eu-s mani, amit okosan, okos célokra kellene elkölteni. Kutassuk hát a Balaton stresszorait, a ronda, gusztustalan invazív nektonokat, mert divatos dolog ez most, hiszen ezek a külföldi gyomhalak természetvédelmi, gazdasági, és humán-egészségügyi problémákat is felvetnek.

Még ilyet! Nahát!

Igen: szégyellje magát az a szemét busa, mert természetvédelmileg elítélendő balatoni tartózkodása, elvégre invazív faj! Kérem, aki idehozta, vigye magával! De legalább mondja meg neki, hogy takarodjon haza a Sárga folyóba! Ha nem teszi, büntessük meg! Ráadásul gazdaságilag is problémás (nehezen kifogható?, nem jól eladható?, esetleg rossz hatással van az őshonos halfajokra?), nem beszélve arról, ha feldobja a hasúszóját, még humán-egészségügyileg is odavág a Balatonnak (ha megittam volna egy sört, a vág helyett most más szót használnék…).

Bizonyára kutatni kell, hogy például – maradjunk a busánál – milyen rossz hatással lehet, mint jövevény például az őshonos süllőre. Gondolom, a süllő felnéz rá, és rövidesen alul fogja hordani a szemeit, ahogy az a szegény busa hordja; ám így legalább megfigyelheti a másik főkolompos, az angolna mesterkedését, amint úszóhólyag-férgekkel a testében, szúnyoglárvát zabálva halad a Sió-zsilip felé. Meg is kérdezi tőle:

- Hé, haver, miért úsztok arra?

- Pajtás, mi lelépünk innét. Elég ebből a pocsolyából. Elhúzunk haza!

- Na de miért? Hiszen még nem is kutattak benneteket…

Elnézést kérek a cinikusság miatt, de most komolyan: manapság pénzt kell költeni a „stresszorok” kutatására a Balatonban? Még mindig nem tudjuk, milyen problémákat okoznak? Nem tudjuk, mi lehet a megoldás?

Nem inkább a stresszorok kiiktatására kellene költeni azt a temérdek pénzt? Talán még jutna ívóhely fejlesztésre, őshonos halállománypótlásra is belőle.

Alig várom, hogy végezzünk a halászattal. Már beszereztem egy búvárszemüveget. A vízszint alacsony, a víz kristálytiszta, beállok én is kutatónak, gebines alapon…

 

Címkék: busa angolna 

A bejegyzés trackback címe:

https://pelsologia.blog.hu/api/trackback/id/tr234346593

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

steveolson · http://steveolsonhun.wordpress.com/ 2012.03.29. 16:24:13

Nem értek én ehhez!
De azt tudom, hogy se busa, se amur, se angolna, sem pedig az utóbbi években megjelenő törpeharcsa nem kellene!
Ellenben széleskárászt, compót, vörösszárnyút mindig öröm fogni, csodaszép halak. Nem beszélve kedvenceimről, a sügérekről, amit sokan még most is szeméthalként kezelnek!

starboard · http://horgaszat-befektetes.blogspot.com/ 2012.04.02. 11:50:48

en ehhez nem is tudok tobbet hozzatenni,furcsan osztjak a penzt az biztos ....

OFF sugerekre is kolthetnenek es vedhetnek meretkorlatozassal ( horgaszati tilalom a sullovel egyut mar hab lenne a tortan )...