Megsárgult fényképek

Emlékeimet rendezgetem. Ez tipikusan téli, ráérős elfoglaltság. Turkálgatom a hosszú évek óta érintetlen dobozt, amiben régi fotókat őrzök. Némely arcvonás, egy-egy mosoly úgy köszön vissza a képekről, mintha csak tegnap láttam volna, némelyik viszont elgondolkoztat: vajon ki lehet ő? Apró, megsárgult, fekete-fehér felvételek, gyerekkoromból, és még régebbről…

Az első kép, mely ezt a posztot felvezeti, az egykori fonyódi kikötőt ábrázolja, eredeti funkcióját tekintve képeslapként. Bizony, akkor még a Szúnyog-sziget valóban csak a szúnyogok tanyája volt, a kikötőőr disznóólján kívül mást nem találhattunk itt. Pontosan nem tudom, mikor készülhetett ez a fotó, de bizonyára a múlt század első felében. A hajókikötő bástyaszerű épületén kívül szinte semmi mást nem láthatunk még a keleti mólószárny kezdetén.

Ez a felvétel éppen előttünk készült, valamikor a hetvenes évek elején. Ekkor még lehetett segédmotort használni; ahogy itt is láthatjuk, egy jó öreg Thümler seprűs motor van a csónakra szerelve. Akkoriban nem lehetett autóval bejárni a szigetre, ezért a tanyák építéséhez használt anyagokat csónakkal fuvarozták át szüleink, nagyszüleink. A sziget rendbetétele, a tanyák felépítése éppen ezért komoly feladatnak bizonyult.

 

Tudom, ez a kép nem felel meg a mai kor igényeinek, már ami a hallal való kíméletes bánásmódot illeti. Ám abban az időben kissé ódivatú volt a világ: a nagyobb pontyot kifogója pányvázta, ráadásul a hal visszaeresztését senki sem gyakorolta. Több okból sem: ha már nem kellett több ponty, nem horgásztak rá, valami más halfajra csaliztak. Ismeretlen fogalom volt a mélyhűtő láda, a halat pénzért nem lehetett eladni. Egyszerű, szép időszakot éltünk akkor. Elég talán Póré Guszti bácsi felszerelésére pillantani…

 

Ezen a felvételen is Guszti bácsi pontya a fő téma, pedig számomra másért emlékezetes. Az a vízi alkalmatosság, amin a szereplők állnak, gyerekkorom nyári fürdőzéseinek legkedvesebb eszköze, a kiszuperált vízibicikli. A túlsó partról hozta egy vihar, nagyapáink rendbe szedték, tutajt készítettek nekünk, amit aztán lehorgonyoztunk a „mély” vízben, és arról ugráltunk fejeseket. Ritkán pecázni is használtuk…

 

Délutáni készülődés a horgászatra – akár ez is lehetne e felvétel címe. A szereplők közül csak Póré Feri papa (balról) és Kályhás Gyuri bácsi (középen) ismerős számomra. Ilyenek voltak a régi kis tanyák: hátsó falrészük palával fedve, és a felszerelések is a kornak megfelelő színvonalon. Az akkori menő (illetve csak ilyeneket lehetett kapni…) fürdőrucikat kéretik nem kinevetni… 

 

Póré Feri papa pontya arról híres, hogy a felvételt készítő mögött elterülő nádasból származik. Negyven évvel ezelőtt ott még széles, sűrű, vastag szárú nád termett, ma néhány szál, itt-ott növő satnyán kívül – semmi. A nádban gatyáig érő víz volt, és ilyen pontyok. Írtam már erről, a Nádi poszáta énekében, hiszen gyerekként jómagam is ott kaptam rá a nádi horgászat ízére.

 

Kár, hogy ez a kép meglehetősen kiégett és homályos, de nem tudtuk jobban feljavítani. Ezért aztán nehezen lehet észrevenni jobb oldalon, megbújva a fák előtt Fonyód egyik szimbólumát, Kiss István: Páros akt című szobrát. Bizony, ez a szobor mára átköltözött kb. a bambuszvenyigék spicce elé, mert a két helyszín közötti szakaszt feltöltötték, odébb költözött a vízpart. Manapság itt van a „sor”, az üzletek, butikok sora, a szabadtéri színpad, a pavilon, és még sorolhatnám.

 

Íme, ötven évvel ezelőtt a szigeti móló vége, ahol egy horgász talán éppen menyhalra vár. Igen, abban az időben még menyhalat is lehetett fogni, nem is akármekkorákat. A horgász mögötti kis ferde cső a viharjelző rakéta kilövőállása volt. Innét indult útjára a sárga vagy piros színű rakéta, ami az előre jelzett vihar vagy szél fokozatát jelölte. Érdekes, de mi még ma, a villogó viharjelzés időszakában is ódivatúan jelölünk: az elsőfokot sárga, a másodfokot piros jelzésnek hívjuk.

 

Végezetül pedig egy igazán személyes fotó, amin éppen édesapám pontyát csodáljuk. Hozzáteszem, akkoriban nem volt nagy csoda egy ilyen ponty; ha nem is mindennapos, de gyakori vendégként került szákba.

Hej, ha most a mai kor felszereléseivel, csalijaival és technikáival horgászhatnék legalább egy hetet az akkori vizeken! De az öreg horgászok már kiköltöztek a temetőbe, a múlt vizei pedig – sajnos, halastól – régen elpárologtak…

 

(Köszönet Tuli József barátomnak ( www.tnelektronika.hu ) a képek feljavításáért!)

 

Címkék: póré régifotók 

A bejegyzés trackback címe:

https://pelsologia.blog.hu/api/trackback/id/tr624129330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Willyfog67 2012.02.21. 19:26:56

@totyafogas: Üdvözöllek Totya a fedélzeten! Pergettyűs Tominak üzenem, még nem olvadt ki az öböl... :-)

Fishraptor 2012.02.22. 06:53:37

De jó volt végig nézegetni ezeket a képeket!)

steveolson · http://steveolsonhun.wordpress.com/ 2012.02.22. 12:12:31

Pont egyik nap beszéltem anyuval, hogy talált gyerekkoromból halas képeket. Mondtam is neki, hogy majd lenézek, mert lehetne belőle egy jó kis bejegyzés!

Willyfog67 2012.02.22. 20:38:02

@steveolson: szedd össze, rakd rendbe, had lássuk! :-)
@Fishraptor: van még néhány fotó, a szomszédoknak is...

Fishraptor 2012.02.23. 15:22:56

@Willyfog67:Szívesen nézegetem az ilyen régi képeket,,jöhetnek!)
Körbe kérdezem az időseket,hátha van nekik is valami!)