Halat főztünk Vonyarcon

Hagyományosan az elmúlt hétvégén került megrendezésre a 40 halász emléknapja Vonyarcvashegyen, ahová cégünk és egyesületünk csapatát is meghívták. Természetesen mindig részt szoktunk venni ezen a baráti, szakmai összejövetelen, ahogy most is. Összepakoltuk a halfőzéshez szükséges eszközöket, belevaló- és mellévaló alapanyagokat, majd útnak indult kis csapatunk. Tisza Laci is elkísért bennünket, fényképező masinával a vállán; most az ő összeállításából láthatunk egy rövid szöveges, sok képes beszámolót!

Na persze, az első felvétel. Laci mindezt azért készítette, mert Balázzsal közösen szerzett könyvünk két tűz közé szorult. Elöl az én bográcsom, mögötte pedig Kárász barátom kondérja. Laci javasolta, remek alágyújtós lesz az, de tekintettel a száraz akácra és a negyven fokos hőségre, egy szál gyufa is elég lett a tűzgyújtáshoz.

Fotóriporterünk ekkor tette a javaslatát, amire nagyon nem tudtunk figyelni, mert Kárász barátommal (aki az egyesület színeiben kuktáskodott), ekkor már a halat készítettük elő. Mind a ketten Körös-Tiszai jellegű, szálkamentes halászlét terveztünk főzni.

Első lépésként természetesen a hal filézése, majd szálkátlanítása következett. Ebből a képből nem derül ki, hogy Kárászujj, netán pontyszelet kerül az alaplébe, én mindkettőre gyanakszom. A kárász egyébként gyomhal, halászlébe nem való! :-)

Épül az alaptábor. Innét próbáltuk meg a csúcs elérését, természetesen kellően felkészülve. Serpáink szorgosan segédkeztek, rendezgették az ellátmányt, a szív- és idegerősíteket osztályozták. Hamarosan próbára került sör..., akarom mondani sor. Íme:

Ha már a hagyományok: ilyenkor mindig füstölt, főtt csülök a bevezető menü, melyet Hauser Miki szállítmányoz. Elcsaltunk néhány paprikát és paradicsomot a léből, és megebédeltünk. Tudtuk, nehéz munka vár ránk... :-)

Na de ennyire? Ha már az elején gondok adódnak, mi lesz itt később? Kárász nehezen viselte egyelten kis baltánk kapitulálását, feloldozáshoz folyamodott...,

... amit teljesen megértettem: én inkább a démonok segítségét kértem, pontosabban szívtam magamba... :-)

Túl a kezdeti izgalmakon és feladatokon, végül is bográcsba került az alaplébe való.

Ehhez már csak víz kell, vagy dobjunk rá egy kis hagymát, paprikát, paradicsomot is? Dobtunk rá, majd...

... felöntöttük... te jó ég, mivel? Kárász nem pazarolt, tessék megnyugodni. A sört megitta, a dobozból pedig hiteles mérőetalon lett. Mert a vizet ki kell mérni, pontosan, ugyebár... :-)

Kárász az első evidenciát szépen betartotta. Azaz: nem engedte bő lére az alapot. Nem akarom lelőni a poént, de a második evidenciát is betartotta, na de ki nem? Mert átkozott a hal a harmadik vízben! De ez itt még csak ekkor a második volt...

Nem tudom, ismerős-e valakinek ez a nóta: rotyog már a halászlé... Ha valaki ismeri, esetleg a neten felleli, belinkelhetné alább... :-) Mivel itt maradt némi dologtalan időnk, nagyjából negyven perc, igyekeztem hasznosan eltölteni azt.

Néhány arra járónak dedikáltam az új könyvet. A kép úgy lett volna teljes, ha Balázs mellettem ül, és ő is ír. Talán majd jövőre, az új kötettel... :-)

Itt éppen Fekete Áron tógazdának és Gilinek írogatok, akik azért a halászlére - természetesen - kíváncsibbak voltak. Ez érthető, hiszen egy könyvet nem lehet megenni. Még két fűz között sem.

Kész az alaplé. Nem passzíroztunk, csak szűrtünk. Én úgy gondolom, aminek ilyenkor már a lében kell lennie, az már ott van, mindenféle nyomkodás nélkül is.

Na de mielőtt tálalnánk... Itt Kárász bácsi bográcsát minősítem le, pedig tudtam, jófajta szűrlet bugyog benne. Egyébként mind a mai napig emlékszem arra a főiskolai időkből származó lére, amit Kárász készített anno nekünk a Deseda partján: csak keszeg volt benne, de állítom, azóta sem ettem finomabbat...

Tálalás a zsűrinek. Nem a hölgy keze remegett, elhihetik... :-)

Kárász bácsi is tálal, ámbár már előre szabadkozik: sajnos egy picit nagy horgot használtam a belevaló kifogásához, ezért némi vasas mellékízt érezhet majd a zsűri... :-)

Aztán, amíg a zsűri dolgozott, mérlegelt, kóstolt, mi...

...nehezen bírtuk az izgalmakat, és ismét démonainkhoz fordultunk... :-))))

Rövidesen azonban felszállt a füst. Gyerünk az eredményhirdetésre!

Sorolták a neveket, csak minket nem akartak... Ez ilyenkor éppen olyan jó dolog, mint amikor az elbocsátottak neveit sorolják. Igen ám, de már csak ketten maradtunk a végére! Őszintén sajnáltam, de Kozári Mikinek, egyesületünk elnökének kellett aztán előbb kisaszzéznia, hogy...

...átvegye a második helyért járó érmet, és a főzőmester, Kárász bácsi nyakába akassza. Szép volt, Karcsi!

Végül én következtem. Előbb Füstös Gábortól vettem át némi apróságot...,

... majd Dióssy Kláritól az érmet...,

...és végül..., izé.., szóval, ha a Tisza Laci nem kapkodott volna annyira a fotómasinával, akkor kiderülne a harmadik díj is... :-)))))

Ti most tényleg le akartok kamerázni? :-)

Oké, de előbb beszéljük meg a gázsit... :-))

Kárász bácsival itt már ünnepeltünk...,

...majd velünk örült Miki is. Hiába, kérem, a háttérmunka legalább olyan fontos!

Kárásznak adtam egy aranyérmet. Hogy miért, az nem publikus, ne kérdezze senki... :-))) Egy biztos: megérdemelte!

S mire visszatértünk a bázisra...

...már csak ez maradt: egy kis kóstoló a főzőknek. Tisza Laci ugyanis három tányérral rövidítette meg a bográcsunk tartalmát, titokban... :-)

Köszönjük, hogy itt lehettünk, reméljük, jövőre is ugyanitt, ugyanezzel a csapattal!

Fotók: Szita Laci

A bejegyzés trackback címe:

https://pelsologia.blog.hu/api/trackback/id/tr475446170

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jeszy01 2013.08.06. 08:48:27

Gratulálok Willy mester, megint nem sikerült hibázni! Sem az írásban és persze a főzésben sem.

Jók a képek, nagyon visszaadják a szövegből kiolvasható hangulatot.

Meg is éheztem egy jó lére, olyan dorogi bányásztálkásra...

Na, meg az a pontycsipsz!?

Kezdem ellopni tőled az alapfogásokat (nem feltétlen a halfogásra és a pucolásra gondolok, mert azt még mindig csak ugatom, mint kiskutya a holdat), anyósom a legutóbbi halászlevemre azt merészelte állítani, hogy életében nem, evett ennél jobbat. Gondoltam: elég szerény halászleves múltja lehet szegénynek!
Lehet, hogy azért dicsér, mert a baráti társaságunkban az utóbbi időben több pár elvált és ezzel próbál visszatartani?
Jól van, meggyőzött, legközelebb nem az alapléből küldök neki...

08.2013.05.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

zsohigaby · http://www.balatonhorgasz.hu/ 2013.08.09. 12:55:23

A Balaton pártján

Könyveimről

Pelso a Facebookon

Ajánlott linkek

Utolsó kommentek

Címkék

Blogajánló

Archívum

Feedek

Egyéb

Linkek

RSS