Pontyok a porondon
Végre-valahára szélmentes, napsütéses tavaszi nap köszöntött ránk. Elérkezett hát az idő, hogy új szerzeményeimet, amikkel egy korábbi poszt bevezetőjében már „dicsekedtem”, megismertessem a Balatonnal. Kufa barátom ráadásul rábeszélt, hogy szegődjek mellé társnak a csónakjába, és közösen nézzünk utána a ligeti szélvizeken: vajon megszéledtek-e már az ébredező pontyok?
Nos, két új bot, két orsóval. Tubertini mindegyik, a rezgőspicces pálcák az Optimo, míg az orsók a Kobe szériából. Aki ismer, tudja: a végletekig ellenálltam a divatos feeder-feelingnek, de e technika kora tavaszi és késő őszi alkalmazásának eredményességéről volt módom meggyőződni. Ambrus Tibi ajánlására végül ezen eszközök kerültek a birtokomba, ma pedig megtörtént az első, közös ismerkedésünk – vízzel és halakkal egyaránt.
Enyhe északi szellő kísérte utunkat egészen a Fonyódi-árok torkolatáig. A Nap hétágra sütött ugyan, mégis hideg volt, elkelt a réteges öltözködés. Mivel úgy gondoltuk, a hűvös, délelőtti vízben felesleges lenne partközelben keresni a pontyokat, elsőként a marás szélén, két méteres mélységben vetettünk horgonyt. Bevallom, nem sok reményt adtam kísérletünknek, hiszen a víz még csak öt fokos, de Kufa biztos volt abban, hogy fogunk pontyot.
Barátom hagyományos, kéthorgos fenekező készséggel próbálkozott, nálam a klasszikus method végszerelék várta a kapást. Fél tíztől fél tizenkettőig mindhiába. Ekkor ugyan hallottunk egy pontyot ugrani, de a fodrozódó vízen nem láttuk, csak sejtettük: tőlünk távolabb és beljebb hancúrozott a pikkelyes.
Néhány perccel később aztán megreszketett a rövidebb pálcám hegye, és magam sem hittem, amikor a bevágást követően eleven súlyba ütközött: ponty a horgon! Bizony ponty volt, pontosabban pontyocska, az idei első, tavaszi, még erőtlen, pikkelyes jószág. Tudom, nem nagy dolog, de nekem valahogy mindig különös érzés az első ponty szákba terelése: itt ez a mérhetetlen nagy víz, benne az apró kis horgommal, s íme, a hosszú tél után ismét egymásra találtunk…
Az első
A hal meghozta horgászkedvünket, ráadásul újabb pontyot hallottunk ugrani kissé bentebbről, ezért horgonyt bontottunk, és körülbelül száz méterrel mélyebbre eveztünk. Új helyünkön Kufát rövidesen erős, szinte botvivős kapás ijesztett meg. Rövid fárasztás után csodás pikkelyes került merítőbe. Nem mértük, de négy kiló biztosan megvolt, ahogy nem mértük mérhetetlenné váló jókedvünket sem.
Szákban Kufa pikkelyese
Kufa jól kufárkodott egyetlen kapásával
Időközben a gyengécske északi szél is elhalt, és hamarosan tükörvíz vett körül bennünket. Ezért aztán jól betájoltuk az újabb két testes pontyugrás helyszínét: horgony fel, irány a Port Lacaj előtti vízterület!
Utolsó megállónk három gyors kapást hozott a rövidebb botom hegyére. Fázós, kényelmes kapások voltak, mindhárom pontynak a hungarocell golyóval kikönnyített csemegekukorica-füzér tetszett meg. Nem akarom e csali kombinációnak tekinteni a sikert (valószínűleg éppen arra jártak a pontyok), de tény: a másik botom horgán elhelyezett keményebb kukoricacsalival nem sikerült találkozniuk. A három pontyból kettő merítőbe került, a harmadik idő előtt kapott amnesztiát: leakadt a horogról.
Nos, ez lett volna a mai nap rövidke, ám annál halasabb összefoglalója. Soha rosszabb pontyos szezonkezdést! A következő napokban tovább tart a jó idő, melegszik a víz, pontyaink pedig egyre nagyobb kedvvel keresik fel a szélvizeket. Nekünk, horgászoknak nem marad más dolgunk, mint keresni a velük való találkozás lehetőségét: irány a vízpart!
A második
Harmadikként...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
jeszy01 2012.03.17. 18:21:14
Fishraptor 2012.03.18. 13:30:38
Jeszy,,neked is grat,,,láttam a fogásodat!)
