Január idusán
Új év, új remények – tartja a közmondás, szerintem kissé tévesen, hiszen az elmúlt esztendő megvalósulatlan reményei egyszerűen áttevődnek a következő esztendőre, s ennél fogva nem is olyan újak. A horgászatban remélt sikereket sem a kalendárium határa szabja vagy nevesíti, mert ahányszor csak vízparton találja magát az ember, annyiszor reménykedik a halfogásban.
Kegyesen indult ez az esztendő, már ami az időjárást illeti. A Balaton nem fagyott be, sőt: január első napjaiban tavaszias körülmények között lehetett horgászni. A decemberi téli keszegezők nagyobbik része azonban – engedély hiányában – csak szemlélőként, érdeklődve figyelte az első bedobásokat. Jómagam a horgászok között lehettem, sikerült is szép bodorkákat, karika- és vörösszárnyú keszegeket fognom. A klasszikus téli keszegezés módszerével, etetés nélkül, egy szál sokgyűrűs bottal a kézben, csemege kukoricával csalizva. A finomkodó, alig-alig látható kapások néhány órára feledtették a telet, a hűvös tapintású halacskák pedig valódi tavaszt varázsoltak a vízpartra.
Vörösszárnyú szépség
Délutáni kékség
„…Kék Balaton, nem tagadom, hozzád fűz legszebb emlékem. Egy régi nyár, még visszajár, átölel minden, úgy érzem…” – mondja a nóta, s ezt is szerintem kissé tévesen, hiszen a Balaton – a kora reggeli és késő délutáni néhány órát leszámítva – valójában zöld színű. A zöld különféle árnyalatait képes magára ölteni, a halványtól a mély-smaragdig. Különösen vihar előtt, háttérben a szürke-fekete felhőkkel „zöldül” el a víz, csodálatra méltó pompával. Talán a képek visszaadják azt a színt, amit ilyenkor lát az ember.
Legtöbbször ilyennek látjuk
Vihar előtt a legzöldebb
Ma reggelre esett kevéske hó, ami délre szépen el is olvadt. Viharos, erős szél fúj, hozza magával a távoli észak hidegét, s ha hinni lehet a meteorológiai előrejelzésnek, jövő héten befagyhat a tó. Elvégre most lenne itt az ideje. A kutya még nem ette meg a telet, ahogy tartja a közmondás – szerintem helyesen –, hiszen január idusát írjuk. Hol van még március…
Új év, új remények – állítja a közmondás, s most hiszek neki, mivel útjára indítom ezt a kis blogot, abban a reményben, hogy hasznos gondolatokkal, régi-új novellákkal, cikkekkel tudok mindazoknak szolgálni, akik érdeklődnek Balatonnal kapcsolatos írásaim után. Eztán itt biztosan megtalálnak. Igyekszem változatos és tényszerű, hiteles maradni a továbbiakban is. Remélem, bőven talál majd hasznosat, szépet, megvitatni valót, megfontolandót, értékeset a Kedves Olvasó, amikor a bejegyzések között böngészik!
Címkék: tél öböl bodorka vörösszárnyú télikeszegA bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ex-leprás 2012.01.18. 01:40:03
black sabbat 2012.01.23. 07:07:47
*kredenc* 2012.01.29. 22:51:52
Fishraptor 2012.01.30. 21:04:17
Grat a téli peca eredményéhez!)
Földváron is hasonló méretű vörösszárnyúak jöttek,de a potyeszok is beköszöntek néha!))
Willyfog67 2012.01.31. 18:39:50
@Kredenc: a szellemet pallérozzuk mi eléggé:-), de legközelebb viszek majd némi füstölt halat, tudod, a Lelle mellé...
@greenkoi: én nem tudom, nekem a Katlanban így mondták, valaki rámaggatott egy lila-fehér nyakkendőt is, ebből gondolom...:-)
steveolson · steveolures.com 2012.02.01. 10:12:35
Willyfog67 2012.02.01. 17:11:01
A plágiumot sajnálom, egyúttal jó figyelmeztetés volt: nagyon oda kell figyelni!
steveolson · steveolures.com 2012.02.01. 21:19:15
Pergetőtilalom alatt pedig a compókat akarom megcélozni úszós szerkóval.
Sok halat kívánok az UL cuccod végére!
Magunknak meg sok jó írást tőled a Balatonról!